Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 10. szám - Választójogi karácsony

meg kell védeni a plutokrácia és a demagógia kétoldalú, de sokszor együttes veszedelmeitől. És rámutatott Eckhardt arra is, hogy a három alkotmányjogi javaslat egymással szoros összefüggésben van, tehát azoknak egyidejűleg kell ismerete?sé válniok, hogy komoly bírálat alapjául szolgálhassanak. Végül fölvetette azt a gondolatot, hogy a passzív választójog által történjék gondoskodás a parlamenti színvonal biztosításáról, mert semmiféle egyéni jogokat nem lehet a nemzet érdekei fölé helyezni. Ernszt Sándor a diktatúra és azi egypárturalom veszedelmeit mutatta meg a választójogi kérdés szempontjából, viszont Rassay Károly belső hévvel foglalt állást a népuralmi eszme mellett. S ezekhez a beszédekhez méltóan csatlakoztak a tölbfoá ellenzéki szónokok mondanivalói is. Az ellenzék tehát Bethlen István és Eckhardt Tibor vezérletével mindent megtett most ímnak a történelmi célnak az érdekében, hogy az új választójogi törvény megfeleljen a magyar nemzet életföltételeinek és nagyraemelkedésének. S az ellenzék ilyen magatartásával szemben nem maradhatott el a koiimányelnök méltó válasza sem. Ennek a jelentőségét Darányi Kálmán teljes mértékben fölismerte. A miniszterelnök zárószavaiból három konkrétumot szögezhetünk le. Az első konkrétum az, hogy több választójogi értekezlet nem lesz, azonban a miniszterelnök állandó érintkezést fog fenntartani az ellenzék vezetőivel, hogy a részletkérdésekben is biztosítsa az összhangot. Ami nagyon komoly eredmény, mert végét jelenti a választójog körül eddig folyt taktikázásnak és kezdetét a tényleges törvényelőkészítő munkának. A kormány most már nem »vizsgáztatni« akarja az ellenzéket, hanem önmaga vállalja a felelősségteljes munkát s nem vonja el többé az ellenzék elől a maga elgondolásait, hanem módot ad arra, hogy az ellenzék építő bírálata a részletek tekintetében is érvényesülhessen. Egy másik konkrétum az, hogy Darányi miniszterelnök teljesítette Eckhardt Tibor kívánságát és megígérte, hogy a három alkotmányjogi javaslatot egyidejűleg fogja benyújtani, ha a tárgyalás soiTendjében az államfő jogköréről szóló javaslat természetesen meg is előzi a másik kettőt. De nemcsak abban nyilvánult meg Darányi Kálmán tapintata, hogy egy előzőleg teljesen elhibázott irányban megindult és egy eleve meddőségre ítélt választójogi akciót át tudott vezetni a megvalósulhatás vágányaira, hanem a* mostani értekezlet lezárásaként egy külön konkrétumot is napirendre tűzött, amely már a legközelebbi jövőben valósággá lesz s így ténylegesen hozzájárul választójogi törvényünk megreformálásához. Ez a konkrétum a tarthatatlanná vált ajánlási rendszerre vonatkozik, amelyről Bethlen István az emlékezetes szavakat mondotta: »Egy konzervatív módszer minden értékét és értelmét elveszíti, ha azt visszaélésekre használják föl.« Amikor Darányi Kálmán ennek az ajánlási rendszernek a közeljövőben való megváltoztatását bejelentette, ezzel nemcsak az ellenzék kívánságait teljesíti, hanem meggyőző bizonyítékát adta annak, hogy a legkomolyabb szándékkal törekszik a választójogi probléma helyes megoldására. Ami lényegesen hozzájárult a politikai hangulat további megenyhüléséhez. S igaztalan dolog volna, elhallgatni, hogy ez a külön lépés, az ajánlási rendszer megjavítására, Darányi miniszterelnöknek személyes politikai sikere. Ha tehát most, karácsony közeledésekor visszatekintünk a tavalyi karácsonyeste felé s elénk tódulnak azok a súlyos kockázatok és sötét veszélyek, amelyek akkor a mi nemzetünk belső életét beárnyékolták, úgy igazán ünnepi hangulatban nézhetünk a most közelgő szenteste gyertyavilágaiba. A magyar sors még mindig szomorú, de íme, komoly lépést tettünk a nemzet belső békéje felé, kevesebb aggodalom sújtja és több szeretet díszíti már a magyarok szerény karácsonyfáját. S hiszünk abban, hogy a lelkek békéje még boldogabb karácsonyoknak előhírnöke. Ha a választójogi probléma közérdekű megoldása által komoly valósággá lesz a nemzeti összefogás, akkor erre az alapra olyan alkotások és eredmények épülhetnek majd, amelyek vígasságot fognak árasztani a magyarság hétköznapjaira is. Most még csak egy zavartalan ünnepi hangulatot köszönhetünk az eddigi eredményeknek. Ha az ünnep elmúlik, tovább kell folytatnunk nehéz munkánkat. De őszinte örömmel tölti el szívünket, hogy míg azelőtt a súlyos kormányzati hibák és az elképesztő tehetetlenség láttán tollúnkból sohasem szakadhattak föl más szavak, mint a bírálat, az aggodalom és a bánat szavai, most végre hangot adhatunk az elismerésnek és a reménységnek is. Bethlen István, Darányi Kálmán és Eckhardt Tibor munkájának legfőbb érdeme, hogy a szeretet ünnepén a magyarság lelkéhez a béke áldása közeledik. Az egész nemzet bizalma és reménye irányul munkájuk folytatása felé. Étienne Báthory, Roi de Pologne, prince de Transylvanie (A lengyel és a magyar Tudományos Akadémiák kiadása. 1935. 590. I.) Báthory István születésének 400-ik évfordulóját ünnepelték 1933-ban. 1936-ban pedig halála 350-ik évfordulóját ünneplik úgy hazánkban, mint Lengyelországban. E két ünnepi esztendő között jelent meg a magyar és lengyel tudományos akadémiák kiadásában a fenti cím alatti munka. A munkát magyar részről Áldásy Antal, Werner Mór, Kállay Uhui, Lukinich Imre, Biró Vencel, Haraszti Emil, Szádeczky Lajos, Divéky Adorján és Kuntze Edvárd írták. A lengyelek közül kiemeljük Lepszy Kázmér, Natanson-Leski János, Sieminski Jose, Kutrzeba Stanislaus, Rutkowszki János, Knot Antal, Laskowski Ottó és GleLnma Thaddeus neveit. A terjedelmes mű méltó megemlékezés az erdélyi és lengyel uralkodó történeti szerepéről. A munka egyik legértékesebb része a magyar és lengyel bibliográfia, mely felsorolja a Báthory Istvánról megjelent jelentősebb munkákat. Az ízlésesen _ kiállított munkát számtalan értékes mélynyomású kép díszíti. A Báthory-család leszármazási táblája jelentősen növeli a munka tudományos használhatóságát. Tekintve, hogy a munkát a két nemzet jeles írói állították öszsze a magyar-lengyel barátság jegyében, méltóképpen illeszkedik bele a magyar-lengyel kulturális egyezmény elgondolásába. A mű francia nyelven jelent meg és így használhatósága a külföld számára is értékkel bír. (Dr. K. J.) 2