Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 9. szám - Milyen szerepet töltsön be a tankönyv?

Milyen szerepet töltsön be a tankönyv? Mit jelent a tankönyv a tanuló számára? A felületes szemlélő talán azt a választ adná erre, hogy aki tanulni szeret, az szívesen veszi kezébe a tankönyvet, viszont a tanulástól irtózó kerüli a tankönyvet is. A tények igazolják teljesen a felületes impressziót. Kedvenc tárgyak sem jelentik éppen ugyanazon tankönyv kedveltségét, viszont a nem kedvelt tárgy megtanulását is elősegítheti a jó tankönyv. Ma már gonddal készítik a tankönyveket, hiszen az engedélyezett iskolakönyv több retortát járt meg, az időnként megjelenő új tankönyvek azonban azt bizonyítják, hogy a meglevők még mindig nem elégítik ki az igényeket. A háború utáni gyakori iskolareformok kétségkívül szükségessé tették a tankönyvreformokat is, de még a lényegükben változatlan tantárgyak könyveit is igyekeznek az újabb pedagógiai igényeknek megfelelően átfésülni. Melyek a jó tankönyv kellékei? Kétségkívül fontos az igazságok alapos átvizsgálása (történelmi és földrajzi adatoknál nagyon sokszor találunk eltérést a tankönyvek között), valamint a le nem zárt hypothesisek lehetőség szerint való kerülése (az iskola nem kutatóintézet), de ezenkívül igen jelentős a tanuló szempontjából való érdekesség. Nem kívánatos tehát a kizárólag adathalmazokra támaszkodó tankönyv, mely kizárólag betanulásra alkalmas. De ugyancsak hiba, ha az adatok elvesznek túlságosan bő szöveg közepette. Természetesen tárgyanként mások a követelmények, bizonyos pedagógiai alapelveknek azonban érvényesülniük kell az elemitől az érettségiig. Igyekezzünk ezen elvek közül legalább is a legfontosabbakat megvizsgálni. Lényegében véve három feladata van a tankönyvnek. 1. Kapcsolódnia kell érdeklődést keltve a már meglévő ismeretanyaghoz. 2. Az újonnan közölt adatokat lényegüknél fogva rögzítenie kell. 3. A már elsajátított ismereteket szélesebb perspektívából kell megvilágítania, hogy a tananyag feldolgozása ezáltal teljesebbé váljék. A legelső követelmény legújabban különösen az elemi iskolában lépett előtérbe. A háború előtti nemzedék részére még sok tekintetben kínos és unalmas volt a betűk elsajátítása, ma már ezt lényegesen megkönnyítik a képes ABC-könyvek. A népiskolai földrajztankönyvek szintén átalakultak, a földrajztanítást pedig bizonyos mértékig összekapcsolták a beszéd- és értelemgyakorlattal. A ma különösképpen kiemelt koncentrációs gondolat már itt is megnyilvánult. A rendszerbe foglalást bizonyos általános oktatás minden tantárgyon belül megelőzi, fontos azonban, hogy a kettő között meg legyen bizonyos kapcsolat. (így pl. baj, ha a rendszeres történettanítás előtt olvasmányok formájában csak néhány uralkodót ismer meg a tanuló, a rendszeres természetrajztanítás előtt csak néhány állatot vagy növényt, stb.) Tagadhatatlan azonban, hogy a kapcsolatot elsősorban nem a holt tankönyv, hanem az élő és gyermek lelkét alakítani tudó pedagógus van hivatva biztosítani, ezért ennek további tárgyalását e helyen mellőzhetjük. Az adatok rögzítése azonban a tankönyvnek igen fontos feladata. A tanár minden szavát a gyermek legnagyobb figyelemmel sem jegyezheti meg, minden megjegyzendő adat táblára írása pedig a tanítás tempóját vontatottabbá teszi. Ezenkívül a hiányzó diákok is nehezen pótolják a mulasztott anyagot könyv hiányában. A tankönyv adatrögzítő hivatása ellenére sem lehet puszta adathalmaz, ezáltal ellenszenvessé válik és a tárgyat is megutáltatja. Legnehezebb e tekintetben a történelemtankönyveket helyesen megírni. Évszámok néikül ugyanis nem lehet történelmet tanítani, sokan pedig hiányosnak tartják a történelemoktatást, ha legalább is a magyar uralkodók évszámait nem sajátíttatják el a gyermekkel. Ez azonban nem túlságosan terhelő és önmagában véve nem teszi a tárgyat unalmassá. A földrajzban már meg sem kísérlik minden hegy magasságát, minden város lakosságszámának elsajátíttatását, különösen alsóbbfokon, itt van az a terület, ahol a tankönyvet függelékkel kell tllátni. A tankönyvben is megtalálható adathalmazt ilyen esetben a jó tanár úgy kezelheti, mint a mathematikus a logaritmustáblát. Ezt nem lehet betanulni, mégis igen íontos szolgálatot tesz. (Hasonlítható még a nyelvkönyvekben található szótárakhoz is.) A tanultak szélesebb perspektívából való megvilágítása — bár itt is fontosabb a tanár munkássága a segédeszközként szereplő könyvnél — a tankönyvírásnál figyelmen kívül nem hagyható szempont. E tekintetben a tankönyvek a legutolsó évtizedben igen szépen fejlődtek. Ma már sokkal szebb természetrajzkönyveket találni e tekintetben, mint két évtizeddel ezelőtt (pl. a Szilády Zoltán féle tankönyvek ábrái úttörő munkát jelentenek a természetrajz oktatásában), de más könyvek is igazolják a fejlődést. A szemléltető oktatásnak ez igen fontos eszköze. Ne felejtsük el, hogy az iskolában bemutatott ábrákat a gyermek legfeljebb ott látja, míg a tankönyvet otthon is ismételten előveszi. E szemléltető eljárás az elméleti tárgyaknál sem mellőzhető, tehát ezen tárgyak tankönyveit is e szerint kell elkészíteni. Történelemben igen fontos, hogy a tanuló bizonyos korszakokat olvasmányokkal kapcsolatban közelebbről átértsen. Ezért nem alárendelt jelentőségű a történelmi olvasókönyv. Tekintettel kell azonban lenni arra, hogy a mai időkben igen sok szülő nem véteti meg gyermekével a nem kötelező könyvet (örül, ha a kötelezőt be tudja szerezni), ezért kívánatos volna minél több történeti olvasmányt az egész osztály számára fontos történelmi tankönyvbe belevonni. A természetrajznál szintén nem megvetendők az olvasmányok. Bizonyos virágképletek betanulása, a fogazat jellegének megjegyzése csak ideig-óráig marad meg a gyermek fejében, viszont Brehm és Francé érdekesebb olvasmányaival meg lehet a természetet kedveltetni. Természetrajzi olvasményok e tekintetben bőven állanak rendelkezésünkre, így Rapaich Raymund, Hermann Ottó is felhasználható e szempontból. A földrajztanításban Cholnoky ifjúsági könyvei is kitűnő szolgálatot teljesítenek, ÍN agy földrajztudósunk mindig megtalálta a tömeg ízlését és tudott alkalmazkodni az ifjúsághoz, ezért könyvei ügyes kiszemeléssel minden iskolatípusban használható. Bármennyire is fontos hivatást tölt be a tankönyv, mégis erős a tankönyvellenes mozgalom éppen a pedagógusok körében, az élmény nyújtásával akarják igen sok helyen a könyvet helyettesíteni. »A cselekvés iskolája«, (mely néven a vidéken már éppen a polgáriiskolai tanárképző részéről folyóirat indult), már olyan erős mozgalommá fejlődött, hogy ezt többé leszerelni nem lehet. Bizonyos azonban, hogy ennek meggyökereztetése még igen sok időt vesz igénybe, továbbá ennek keresztülvitele esetén sem lesz a tankönyv teljesen kiküszöbölhető (különben sohasem szokja meg a gyermek az olvasást), csak módosulni fog szerepe. A tankönyvek helyes irányú megírása tehát örök pedagógiai probléma marad. A cselekedtető oktatás életbelépése esetén legfeljebb az adatokat 46