Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 9. szám - Milyen szerepet töltsön be a tankönyv?

tartalmazó tankönyvrészlet szorulhat háttérbe, ezt a részt lehet élménnyel és adatfeljegyzésel pótolni, de az olvasmányokat nyújtó részt nem. Egyesek szerint az egyéb ifjúsági könyvekkel pótolható, nagy kérdés azonban, hogy az ifjúsági könyvek pótoljáke a sajátságos pedagógiai célzattal megírt tankönyvolvasmányokat. Ne felejtsük el, hogy a különböző iskolatípusok tankönyvei speciális célkitűzéshez alkalmazottak, ami az ifjúsági olvasmányokra nem mondható. A jó pedagógus tudja, hogy Jókai és Petőfi munkái közül mit szemel ki, a válogatás nélküli gyűjtemények pedig e szelekció hiánya miatt esetleg teljesen célt tévesztenek. A tankönyv teljes kiküszöbölésére tehát komoly nevelés mellett aligha kerülhet sor. Itt lép előtérbe a tankönyvkérdés másik fontos problémája. Nemcsak iskolatípusként, hanem vidékenként is mások az oktatás igényei. A különböző tankönyvek ma még nem bizonyos vidékhez alkalmazottak, hanem inkább bizonyos speciális pedagógiai álláspontnak tükörképei. A tanterv keretén belül van a tankönyv írójának bizonyos szabadsága, amit a szakavatott pedagógus ki is használhat. Teljesen nem is szabad a tankönyveket uniformizálni, különben megáll a pedagógiai fejlődés. De az ilyen egyéni kezdeményezéseken kívül még más speciális követelményeik vannak a tankönyveknek vidékenként. Nem egy országban mutat ma már a városi és falusi tanterv bizonyos divergenciát, ennek a tankönyvekben is kifejeződésre kell jutnia. Csonka-Magyarországon nagyon nagy az agrárvidék, ennek egész más igényei vannak, mint a nagyvárosnak. A polgári iskolába beiktatott mezőgazdasági óra sok esetben csak a városi gyermek lelkétől távol álló holt ismeretanyag lesz, míg a falusi gyermek igényét ugyanaz a tananyag azért nem elégíti ki, mert a mindennapi élményei ilyen irányban alaposabb kiképzést követelnek. Elvben ezt már belátják a pedagógusok, bizonyos mezőgazdasági iskoláztatással igyekeznek is ehhez hozzásimulni, de a tankönyvek még nem tartanak ezzel lépést. Hogyan lehet a tankönyv kérdését a speciális lokális igényeknek megfelelően megoldani? Ez rendkívül egyszerű, semmiféle nagyobb apparátust nem igényel, csak bizonyos szorgalmasabb munkát. Erre éppen most van a legjobb alkalom, amikor az ország földrajzi helyzetének megfelelően állították fel a tanfelügyelőbégeket. Ezek hivatása lenne e kérdést megoldani, néhány év alatt számotevő eredményt lehetne felmutatni. Mai hazánkban pl. az Alföld, baranyamegyei bányavidék, Balaton környéke, stb., e szempontból egészen más. Az egyes vidékeken régebben működő tanárokat és tanítókat fel kellene szólítani arra, hogy tegyék meg a tantervre vonatkozólagos észrevételeiket saját vidékük szempontjából és terjesszék elő azokat a módosításokat, melyek a tanterv érintetlenül hagyása mellett saját lakosságuk érdekében szükségesnek tartanak. E javaslatoknak természetesen a kultuszminiszter elé kell kerülniök, aki megfelelő szakvélemény meghallgatása után engedélyezi az egyes vidékek igényeinek megfelelő tankönyveket. A bíráló bizottságba természetesen az illető vidékek szakembereit bele kell vonni, mert másként a munka nem lehet sikeres. Az így megszerkesztett tankönyvek rendkívül fontos kultúrmissziót töltenének be. Még egy technikai kérdés vár ezzel kapcsolatban megoldásra. Vájjon az egyes vidékeken lesz-e alkalom a tankönyvek kinyomására és ami talán ennél is nagyobb probléma, megveheti-e az annyira elszegényedett vidéki lakosság a különböző tankönyveket, ha az életkörülmények változása folytán kénytelen költözködni? Nem egyszer hallunk a költözködő szülők részéről panaszt, hogy a sok költözési költségen kívül külön gond az új tankönyv beszerzése. Ezt ideiglenesen kisebb vidéki tankönyvkölcsönkönyvtárakkal lehet megoldani, amivel a nehézségeket csökkenteni lehet. A vidék szegény lakosságát ez látná el tankönyvekkel (a nagyobb városokban ez már nem probléma), amit az eltávozótól visszakapna és így másnak adhatná oda. Nem egyszer a hivatalbeli áthelyezés teszi szükségessé a költözést, ez esetben az egyik gyermek kicserélhetné a másikkal a tankönyvét, aki helyére kerül. Sok részletkérdés vár még megoldásra, az egésszel való foglalkozás azonban éppen most a legaktuálisabb, amikor új főigazgatóságok megkezdik működésüket. Fogjunk hozzá a tankönyvkérdés országos rendezésének, mert ez kétségkívül fontos tényező a magyar kultúrfölény feladatai között. Sármándi Sándor dr. \ P\ZMANY PÉTER TUDOMÁNYEGYETEM JU BILEUMI EMLÉKKÖNYVE. Szerkesztette: Komis Gyula- (Kp-> Egyetemi-nyomda, 1936. 145 l.) A Tudományegyetem háromszázéves jubileuma al; kalmából e nagy kultúre^eménynek késő időkre yaló lerögzítése e munka. Monumentális jegyzőkönyv, mely ez év eseményeit teljes egészében s részletesen magában foglalja. Adja a jubileum előkészítésének sokágú munkáját; a magyar törvényhozás hódolatát a jubileumtörvény hozatalával; a jubileumi ünnepségeket, majd ezek jelentő-égét taglalja. Igaz maradandó emléket e kötetnék főleg ket része ad: az egyik, amelyből látható az ünnepségek szociális arculata, a másik Kornis Gyula Pázmány-portréja. Az előbbiben látjuk, hogy ma már a,tudományosság is csak szociális érzéktől hevített légkörben fejlődhet; csak ott lehet a tehetségek kivirágzására számítani, ahol támogatják is őket: ennek szolgálatában áll a diákság testi és szellemi sorsának javítása, amelyről híven tudósít e mű. A Pázmány személyiségéről szóló tanulmány: nagyszabású relief. Pázmány emberi alakján kirajzolódnak erkölcsi vonásai, mindazok az ismertetőjegyek, melyek e férfiút az egyéniség fokáról a személyiség magasságába emelik. Hivatástudatát, kultúrpolitikáját, nemzeti értéktudatát, honszeretetét, politikai képzeletét, jogi tudását, őszinteségét s sok kisebb emberi vonását, de mindenekelőtt katolikus jelentőségét lefesti. Mint írja, »magas hőfokú iszemélyiség volt, kinek szuggesztív értékkisugárzása három évszázad történeti távlatiból bár, de ma is legmélyebben hat nemzetére«. (R. I. dr.) Dr- Hiiekel Ernő: Tanuljunk könnyen, gyorsan németül. (Bp. Nóvák Rudolf és Tsa. 1936. 352 lap.) Miieké! tanár könyve teljesen újszerű módszerrel, szinte észrevétlenül belopja a tanuló agyába a legnehezebb nyelvtani szabályokat is. A könyv 45 leckéből áll, amely leckék felölelik az egész német nyelvtant. Az egyes leckék négy részből állanak: nyelvtani részből, praktikus példákkal és szabályokkal, mondatokból és olvasmányokból összeállított olvasási gyakorlatokból, szavakból és végül feladatokból. Az olvasmányokat és f( ládátokat jegyzetek kísérik, amelyek a nyelvtani szabályokra és a német nyelv egyes sajátságaira, kifejezéseivé utalnak. Hackel e könyvében újra oebizonyította, hogy milyen pedagógiai képességekkel rendelkezik. (G. M.) 47