Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 9. szám - Magyarírtás Romániában. Névcsonkítás, névelemzés, nyelvhasználat

mára húrom súlyos és állandó sérelem forrását jelenti, Nehéz küzdelem az, amelyet a magyarság ez ellen a három állandóan támadó ellenséggel vív. A magyar megmaradásért folyik a harc, amelyet ezer csellel, millió fondorlattal akarnak elorozni tőle és amelyet az idő morzsoló malmában őrlődve, talán már nem is öntudatosan, csak ösztönösen véd. Tudunk esetekről, amikor színmagyar többgyermekes családapa egy falat kenyér meghagyása reményében nem tiltakozik a névesonkítás ellen, amikor a kisebbségi vasutas az elbocsátástól való félelmében a névelemzés bitója alá áll és gyermekét román iskolába iratja. Pedig az sem használ, mert úgy is elbocsátják. Es már nem szórványos az a jelenség sem, amikor a nyelvét múr alig használni tudó magyar beszédét román szavakkal tűzdeli tele. Csendes nyelvi öngyilkosság ez, melyből egy se magyarul, se románul nem tudó generáció keletkezik. Ez a nemzedék pedig már nő s ennek a nemzedéknek a beszéde tele van ilyen szavakkal, mint primőr, ahcselerói. szuprataksza, fúnkcionár, adeverinca, kitanca és egy hasábra való ilyen szóval és a cukort már »tucor«-nak írja, román fonetikával. Be kell vallani, félő, hogy ez a nemzedék már könnyen elveszhet a magyarság szamára. Szembe kell nézni ezekkel a dolgokkal, mert többet ér, ha tudjuk, hogy a veszély már itt leselkedik az ajtónk előtt, mintha üres frázisok mögé bújunk és időtlen-időkre szóló jelszavakkal bíztatjuk magunkat. Szembe kell néznünk azzal és tudomásul kell vegyük azt, hogy a muló idővel a trianoni határon túl pusztul és vész a magyar. Az idő malma előrli az öregeket és az új nemzedék már szinte idegen, csodálkozó szemekkel néz előtte majdnem érthetetlen törekvéseink felé. Meg kell tehát találnunk a módot, hogy az annyit hangoztatott nemzetközi fórum végre pozitív formában foglaljon állást a kisebbségek védelmében és biztosított jogaikat ne csak elméletben, de gyakorlatban is érvényesíthetővé tegye. Csak ezután várhatjuk majd nyugodtan azt az időt, amelyet a nemzetközi politikai helyzet érlel a szerződések békés felülvizsgálatának érdekében. Bánsághy Ferenc. AZ INTERNATIONAL LAW ASSOCIATION 39. KONFERENCIÁJA. Szeptember 10—15 között tartotta 39. konferenciáját Párizsban az International Law Association, amelyen szép számmal vettek részt a nemzetközi jogtudomány kitűnőségei. Az előkészítés munkáját a szövetség francia csoportja végezte igen nagy körültekintéssel és ügyességgel, Pierre Olivier Laple képviselővel, a ka uiara egyik legkitűnőbb, magyarbarát tagjával az élén. Magyar részről hattagú delegáció vett tevékeny részt a konferencia munkálataiban. A konferencia az 1. L. A. elnökévé a lelépő Osvald István helyébe Prof. Albert G. La Pradelle-t, az Institut des Hautes Etudes Internationales igazgatóját, a francia nemzetközi jogtudomány legkiemelkedőbb alakját választotta. Nekünk, magyaroknak örömmel kell regisztrálnunk La Pradelle tanárnak a kitűnő jogásztestület élére való kerülését, minthogy La Pradelle egyike azoknak a keveseknek, akik már akkor Magyarország mellé álltak, amikor az francia földön hazaárulásszámba ment. Ma pedig — s erről e sorok írója személyesen is meggyőződött — La Pradelle tanár Franciaországban hazánk legőszintébb barátjai között a legelső helyek egyikét foglalja el. Ennek az érzésének konkrét példáját is adta az egyik kongresszusi napon, amidőn úgy egyengette a tárgyalásokat, hogy a kongresszus egy magyar határozati javaslatot, amely lehetővé teszi, hogy az I. L. A. a revizió nemzetközi jogi eszközeivel foglalkozzék hatalmas szótöbbséggel elfogadott. A franciák a legnagyobb szívélyességgel látták el a házigazda tisztét és gondoskodtak arról, hogy a kongresszus tudományos részén kívül méltó társadalmi keretekhez is jusson. A kongresszus tudományos eredményeiről egyébként az I. L. A. magyar csoportja december hónapban tartandó ülésén részletesen be fog számolni. (H. L.) Dr. EGYED ISTVÁN: BUDAPEST ÖNKORMÁNYZATA. (Statisztikai közlemények, 78. kötet. Budapest székesfőváros statisztikai hivatala kiadása.) Az a meggondolás, hogy ma már a magyar nemzetnek több mint a negyede városokban él, érthetővé teszi az utóbbi időkben a várostudiományi kérdésekkel foglalkozó munkák mind nagyobbszámú megjelenését. E műnek között kivételes jelentőséggel bír Egyed profeszszor könyve, amely irodalmunkban először ismerteti a mai jogi helyzet alapján Budapest önkormányzatát. Elő demonstráció kíván lenni a tanulmány az önkormányzati gondolat mellett, amely fővárosunkat a magyar teremtőerő egyik legnagyobbszabású alkotásává tette. A munka részleteiben különösen három szempontot látunk kidomborítva: az 1930:XVIIL és az 1934:XII. törvénycikkek hatását az önkormányzati alapelvre, összehasonlítást a vidéki törvényhatóságok és Budapest önkormányzata között, végül pedig annak a helynek kijelölését, amelyet Budapest székesfőváros önkormányzata a külföldi nagyobb városik önkormányzatai között elfoglal. Érdekes a tanulmány azon része, amely Budapest folyton fokozódó területi kiterjedésével, továbbá a (környék viszonyának kérdéseivel foglalkozva — NagyBudapest közigazgatási helyzetét próbálja a jövőből elénk vetítve megrajzolni. Mindent összevetve, Egyed István professzor 112 oldalas munkája igen nagy nyeresége nemcsak jogi, de társadalomtudományi szakirodalmunknak is. (R. I. dr.) VITÉZ NARAY ANTAL és IFJ. VITÉZ BERKÓ ISTVÁN: LÉGITÁMADÁS. (Kir. Magyar Egyetemi Nyomda kiadványa, a Magyar Könyvbarátok Egyesülete számára. 1936. 304 old.) A munka kifejezett célja: a nagyközönség tájékoztatása. Ebben a tekintetben tehát mintegy ellenképe a többi ilyen irányú munkának, amelyek viszont főképp szakemberek számára készültek. Hogy a két kitűnő katonai szakíró miiért a nagyközönség számára igyekezett a rendkívül érdekes témát feldolgozni, arra választ kapunk, ha Magyarország, légvédelmi helyzetét megnézzük. Hazánk légterét többek között Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia és Szovjet-Oroszország légi hadereje veszélyeztetheti, minthogy a korszerű légitámadás végrehajtására alkalmas repülőgép hatótávolsága ma már közel 1000 kilométer. A szerzők a mű első részében behatóan foglalkoznak a légitámadás mibenlétével, majd a második részben a védekezést ismertetve, részletesen rátérnek a légvédelem alapelveire, szervezetére és legkülönbözőbb polgári és katonai kérdéseire. A munka harmadik része bő adatokat nyújt a gázháború kérdéseihez, taglalva az egyéni és kollektív gáz-védelem módszereit és körvonalazva a jövő gázivédelmi feladatait, amelyekből különösen Magyarországon nagyon sok kérdés nagyon időszerű, nagyon megszívlelendő. A díszes kiállítású pompás munkát mintegy 120 kép és rajz, magyar és idegennyelvü irodalom pontos felsorolása és nagyon jó név- és tárgymutató teszi teljessé. (H. L.) 43