Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 9. szám - Magyarírtás Romániában. Névcsonkítás, névelemzés, nyelvhasználat

dott« románokat vissza kell szerezni és erre a legdrasztikusabb eszközöket ajánlja. Az iskolákba szerinte színromán tanítókat kell küldeni és olyan román érzelmű és megbízható magyarul tudókai, akik a gyermekeket magyar nyelven román öntudatra nevelik. A székely hivatalnokokat a regátba kell áthelyezni és a lakosságot pedig el kell szakítani a Magyar Párt-tói, neveiket pedig románosan kell leírni. Másrészt viszont jellemző a román hatóságok t'öifogására, hogy a zsidóságnak a névváltoztatását egyáltalában nem erőltetik, hanem éppen ellenkezőleg, visszautasítják még az erre irányuló, a zsidó lakosság vészéről beadott kérvényeket is. Ebből is látható az a tendencia, amellyel a román hatóságok a. névváltoztatási kezelik és hogy az asszimilálódó zsidóságot nem akarják beolvasztani a nemzetbe, míg a többi kisebbséget nemzeti mivoltuk alapjaiban támadják meg. Az iskolaév kezdetén ismét kísért egyes helyeken a névelemezés. A beiratásoknál a tanügyi közegek ádáz munkához láttak. Sok magyar családot németes vagy szlávos hangzású neve miatt utasítottak el attól, hogy magyar iskolába irathassák be gyermekeiket. Emiatt Aradon Igrisán Lázár tanfelügyelőhöz fordullak a szülők, aki a következő »megnyugtató« kijelentést tette: »A tanügyi hatóság intézkedik, hogy a szülők részére kibocsátandó és a gyermekek beiratásához szükséges bizonyítványban a szülő tüntesse fel faji származását, amelynek meghatározásánál az apa vezetékneve a mérvadó, de iktassák oda a szülők nyilatkozatai is. hogy mely nyelvet vallják anyanyelvüknek. A gyermekeket aztán olyan nyelvű iskolába írják, amilyen az anyanyelve. Kivételt csak azok a gyermekek képeznek, akiknek családneve kétségtelenül román származásra vall, ezeket a gyermekeket kérdezés nélkül román iskolába kell iratni, még akkor is, ha a család az idők folya mán mas felekezetre tért át és anyanyelvének a magyart is tartja.« Szomorú meglepetés érte a magyarságot az iskolai év kezdetén. Újabb két magyar iskolát zártak be. Egy székely községben a hiányos felszerelés ürügye alatt a református iskolát egyszerűen lepecsételték, ugyan lejártak el a tasnádi római katolikus elemi iskolával. A szilágyi svábok közbenjárására ezt az iskolát a múlt évben felszólították, hogy vezesse be a német tannyelvet, amit az iskola, arra való hivatkozással, hogy tanulói színmagyarok, megtagadott. Erre megvonták az iskola nyilvánossági jogát. A bezárás most azon a? alapon történt, hogy a növendékeket nem vitték állami elemi iskolába vizsgázni. Az iskolaügyi panaszok lajstromába tartozik egy kolozsvári eset is. A törvény értelmében azok a bizonyítványok, amelyekben a szülők igazolják a gyerek anyanyelvét, bélyegmentesek. Egyik kolozsvári iskola igazgatója ezzel szemben éveken keresztül magas illetékeket szed zavartalanul a szülők többszöri tiltakozása ellenére. Külön fejezetbe tartozik az a sérelem, amely a kisebbségi magyarságot az uccanevek megváltoztatásával, a szobrok, magyarvonatkozású történelmi emlékek eltávolításával s a törvénnyel éri, amely a helység és uccanevek a sajtóban való közlését szabályozza. A román belügyminiszter a városok polgármesteri hivn tálaihoz körrendeletet intézett, amely szerint a régi magyar helységnevek és uccanevek használatát a legkategórikusabban megtiltja. Ezt a rendeletet egyúttal kiterjesztették az újságokra is, amelyeknek még zárjelben sem szabad magyar elnevezést közölni. A magáncégek számára a nagybetűs román felírás mellett aránytalanul kisebb másnyelvű felírás alkalmazását megengedik. Ehhez szegődik még a román posta a maga önkényes intézkedéseivel. Az előbbi rendeletre való hivatkozással a magyar elnevezés szerint címzett leveleket a posta egyáltalán nem kézbesíti. De vannak még buzgó postafőnökök is, akik pápábbak akarnak lenni a pápánál és úgy értelmezik a rendeletet, hogy nemcsak a helységnevet kell románul írni, hanem a címzett nevét, a foglalkozást és a rangot megjelölő szócskát is. Egy a Bánságban megjelenő lap munkatársa ilyen panaszok felmerülése alkalmából kérdést intézett egy alkalommal az illetékes hatósághoz, ahol ugyancsak különös választ kapott: — A postaalkalmazottak felsőbb rendelet alapján járnak el — mondta a postafőnök — ez a rendelet arról szól, hogy a posta csak olyan belföldre szóló küldeményeket továbbíthat, amelyeknek a címzése román. Az újságíró erre megjegyezte, hogy ez csak a helység és uccanevekre vonatkozik, amelyeket a rendelet értelmében tényleg románul kell írni. Nem érintheti azonban a rendelet a címzés többi részét... A címzett neve mellett magyarul ott állhat a foglalkozása, valamint az udvariasság és tiszteletadás illendősége szerint a tekintetes, nagyságos stb. és az úrnak kifejezések... — Szó sincs róla, — válaszolt a postafőnök, mert ezek a levélhordót, akinek nem kötelessége magy irul tudni, csak zavarják. Éppen úgy zavarják a kézbesítőt az olyan szavak is, mint »ugived« és giogiszerezx is. A postafőnök ezzel nyilván az egyes címzettek ügyvédi ca gyógyszerészi foglalkozásának megjelölésére célzoct. Baj van azonkívül egyes nevekkel, amelyeket a kézbesítők nem tudnak kimondani. Ezeket a neveket román helyesírás szerint kell leírni, hogy ezzel is megkönynyítsék a levélhordó munkáját. Jellemző ez a kis eset, amelyből kitűnik, hogy a parlamentben megszavazott névvédelmi törvény éppúgy, mint a kisebbségi sérelmeket enyhítő egyéb rendeletek is csak papíron vannak meg, látszatnak, fedezetnek a külföld és a nemzetközi fórumok számára amelyekre alkalomadtán hivatkozni lehet, de végrehajtásuk a kisebb állami hivatalnokok kezén megtorolhatatlanul elsikkad. Szorosan idetartozik még az anyanyelv használatának kérdése is. Az új román közigazgatási törvényjavaslat szerint a városi, megyei és községi tanácsok tagjai csak olyanok lehetnek, akik románul írni-olvasni tudnak. A javaslat egy további pontja úgy szól, hogy a tanácsok ülésén csakis románul lehet felszólalni és a kisebbségi nyelven történt felszólalás a tanács feloszlatását vonja maga után. A Magyar Párt parlamenti csoportja elszánt hur cot indított a javaslat e sérelmes és kisebbségellenes szakaszainak módosítása érdekében. A küzdelemnez a parlament német tagjai is csatlakoztak és el is érték, hogy Jaca belügyi alniiniszter módosításokat dolgozott ki, melyek szerint tanácstagságra ne csak az legyen választható, aki románul tud írni és olvasni, hanem az is, aki anyanyelvét írásban és olvasásban bírja, valamint, hogy a román hivatalos tanácskozási nyelv mellett bármely tanácstag más nyelven is felszólalhat, de felszólalását azonnal románra kell fordítani. Ho.'ry ezeket a módosításokat adott esetekben mennyibe.] hajtják végre, az ismét a közigazgatásban uralkodó kiskirályok önkényétől függ. A névcsonkítás, névelemzés, a nyelvhasználat korlátozásjx, a kisebbségi sorsban élő magyar rétegek szú42