Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 9. szám - A külföldi devalváció hatása külkereskedelmünkre

nyeges emelkedést a korábbiakhoz képest és általában a devalváció mértékét nem egyenlítik ki. Holland viszonylatban semmiféle emelés nem történt, Franciaország és Svájc esetében 38%-ról 50%-ra növekedett ugyan a felár, de figyelembe veendő itt az, hogy mindkát országban a klíringen kívül szállított áruk után már eddig is 50%-os kedvezményt élveztek az exportőrök, úgyhogy ezeknél az áraknál a felár változatlan maradt. Csehszlovákiával szemben a felár csak lényegtelen eltérést mutat, s kedvezőnek csupán Olaszországgal szemben látszik a helyzet, ahol eddig a kompenzációs forgalom keretében 8— 26%-ig terjedő térítés volt elérhető s ez most 40%-ra emeltetett. Országok szerint vizsgálva a felár és a leértékelés egymásközti viszonyát, úgy a következőket állapíthatjuk meg: A francia frank régi árfolyamán 22.32 átszámítási kulcson a Nemzeti Bank) 38% felárat terített, vagyis 100 frankért az exportőr 30.80 P-t kapott. A mai helyzetben a francia frank új kurzusát 15.73-mal véve, 50%-os felár mellett az exportőrnek 100 fr. frankért 23.60 P jut, vagyis kereken 23%-kai kevesebb, mint annak előtte. Hollandiával szemben a teljes leértékelés jut érvényre, miután felárkülönbözet nincsen. A 229.65-ös árfolyamon 50% felár figyelembevételével, 100 holland forint ellenértéke 344 P-t tett, míg a mai 178.S0-es kurzuson, ugyancsak 50% felárral, ez az összeg csupán 268.35 P-re rúg, ami 22%-os csökkenésnek felel meg. Svájci viszonylatban a 11 l-es árfolyamon és 38%-os felár mellett, 100 sv. frankért az exportőr 153 P-t kapott, míg a jelenlegi 77.65 árfolyam mellett, 50% felár beleszámításával, ez 116.47 P-t tesz, vagyis a veszteség 24%. Csehszlovákiával szemben a helyzet a következő: a 14 pengős csehkorona felárral együtt 20 pengőre emelkedett, a 11.60-as csehkorona viszont, 45% felárral, csupán 16.82 pengő, a csökkenés tehát 16%. Az Olaszországba irányuló kivitel után felárat nem térítettek és 100 líráért az exportőr 30 P-t kapott, míg a mostani árfolyamon, 40%-os felárat számítva, 25 P-t kap, a veszteség tehát 17%. Még kedvezőtlenebbül áll azonban a helyzet ebben a viszonylatban, ha tekintetbe vesszük, hogy kompenzációs forgalom keretében 8—26%-ig terjedő térítéseik voltak érvényben, vagyis egyes cikk éknél aszerint, hogy a kompenzációs térítés mennyi volt, a veszteség a 17%-ot lényegesen meghaladja. A devalváció hatá.sát tehát a felár emelése nem egyenlítette ki, ami annyit jelent, hogy változatlan árszínvonalon és a korábbi vámok alapján a magyar exportőr az említett százalékokkal kevesebb ellenértéket kap árujáért, ami versenyképességét csökkenti, sőt esetleg lehetetlenné teheti, hogy ilyen feltételek mellett a leértékelt valutájú államokba exportáljon. Kétségtelen az, hogy ezek az államok mindent megtettek a belső árszínvonal mozdulatlan tartása érdekében,, s ezért a valuták devalvációjával egyidejűleg egyes államok bejelentették azt a szándékukat, hogy a vámokat csökkenteni, illetve a konUngensrendszert lazítani fogják, mert ezáltal kívánták az importált áruk áremelkedését megakadályozni. Franciaország néhány eddig kontingentált árut szabad listára helyezett, így pl. kész bőrt, mezőgazdasági gépeket, gumiárukat, cirokseprőt, stb. és a beviteli engedélyilletékeket 20%-kai leszállította. Csökkentette számos cikknek vámját is, ez a csökkentés azonban csak a nem-kontingentált árukra vonatkozik, amelyek a külkereskedelmi forgalomnak kisebb részét teszik. A nyersanyag vámja 20%-kai, a félgyártmányoké 17%-kal, a készáruké pedig 15%kal apadt. Olaszország a korábban életbeléptetett 15%-os értékvámot hatályon kívül helyezte és néhány könnyítést engedélyezett. Svájc a cukor és sertés vámját csökkentette, számos gyümölcsöt és főzeléket vámmentesen enged be, illetve a vámokat leszállította. Hollandiában egyelőre csak kilátásba helyezték a vámok apasztását, Csehszlovákia pedig komoly formában nem foglalkozik ezzel a kérdéssel. Ha 'tehát történtek is egyes leértékelt' valutájú országokban vámcsökkentések, vagy kontingens-meg szüntetések, ezek meglehetősen szűk térre szorítkoztak, úgyhogy legfeljebb egyes cikkek bevitele tekintetében jelentenek bizonyos előnyöket az exportőröknek, de semmiesetre sem alkalmasak arra, hogy a devalváció mérvét ellensúlyozzák. Fontos még a kivitel szempontjából annak vizsgálata, hogy remélhető-e belső árszínvonal-emelkedés a depreciált valutájú országokban, mert ha ez bekövetkezik, akkor a folytatólagos kivitel biztosítottnak látszik. Természetesen ezek az országok arra fognak törekedni, hogy ezt az árszínvonalemelést mindenképpen megakadályozzák és ezért pl. Olaszország nemzeti árellenőrző hatóságokat rendelt ki, Franciaországban pedig a prefektusok és polgármesterek kaptak megbízást az árak ellenőrzésére és ehhez képest az árdrágítás megakadályozására. Ennek ellenére nem kétséges az, hogy előbb-utóbb legalább is azoknál az árucikkeknél, amelyeknél a világpiaci árak érvényesülnek, az árak emelkedni fognak. A tapasztalat különben is azt igazolja, hogy úgy Belgiumban, mint pedig Csehszlovákiában az első devalváció alkalmával az árak növekedését nem sikerült feltartani. Számítani lehet tehát arra, hogy a nyersanyagok, továbbá a mezőgazdasági tömegcikkek a világpiaci árakat fogják elérni. Ezekben a cikkekben a versenyképességünk így nem csökken és a depreciálás ellenére megvan a lehetőség az exportra. Hivatkozni szoktak a valutaleértékeléssel kapcsolatban arra, hogy ez a belső piac felvevőképességát is javítja, úgyhogy az idők folyamán nagyobb menynyiségü áru helyezhető el ezeken a piacokon, mint a leértékelés előtt. Anglia és Amerika gazdasági helyzete valóban javult az aranyalapról való letérés után, ez a javulás azonban nem közvetlenül, hanem csak bizonyos idő elteltével mutatkozott és ezért a leejtett valutájú országokban sem lehet a közel jövőben számbajövő gazdasági fellendülésre és ennek alapján nagyobb kiviteli lehetőségekre számítani. Hátramarad még az a kérdés, hogy a leértékelt valutájú országok a többi piacokon milyen versenyt fognak támasztani a magyar kivitelnek. Ebből a szempontból meglehetős előnyös helyzetben vagyunk, amennyiben a Svájc, Franciaország, Hollandia és Csehszlovákia által exportált cikkek csak részben érintik a magyar kivitelt, ezzel szemben Olaszország már erősebb versenytársnak fog bizonyulni. Nem tagadható azonban, hogy a svájci textil-, gép- és villamosipar, a francia textil-, gumi- és fémipar, a csehszlovák kerámia-, textil- és üvegipar, a németalföldi rádió- és szeszipar, főleg azonban az olasz gyümölcs- és főzelék-, textil-, borkivitel számottevő versenyt támaszthat a magyar exportnak. Legnagyobb veszélyt azonban a hazai kereskedelmi és ipari körök nem annyira a leértékelt valu40