Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 9. szám - A külföldi devalváció hatása külkereskedelmünkre

A külföldi devalváció hatása külkereskedelmünkre A francia frank leértékelése nem érte váratlanul a világgazdaságot. A francia gazdasági élet alakulásából, de abból is, hogy az ottani körök részéről többször hangzottak el kívánalmak a frank leértékelése tekintetében, következtetni lehetett arra, hogy előbb-utóbb a francia frank is devalválódik. Azoík az ismételt pénzügyi támadások, amelyek a francia frank ellen irányultak és amelyeket a francia nemzeti bank csak a kamatláb erős emelésével és aranytartaléka egy részének elvesztésével bírt elhárítani, már előjelei voltak a francia franlk leejbéséaek. Egy volt csak bizonytalan, hogy ez mikor fog bekövetkezni. A leértékelés tényleges megtörténte annyiban volt váratlan, hogy ellentétben állott Leon Blum, francia miniszterelnök azon ismételt kijelentésével, hogy a francia frankot állandó értéken fogja tartani. A francia frank leértékelésének természetes következménye volt a holland forint és a svájci frank leejtése is, miután — mint az aranyblokk-országok tagjai — valutáris szempontból szoros kapcsolatban álltak és egyik sem lett volna képes valutáját változatlan színvonalon tartani, ha a blokk legtekintélyesebb tagja a devalválás útjára lépett. Kevésbbé volt előrelátható a csehkorona leértékelése, miután, mint jól tudjuk, a csehek a közelmúltban már egyszer devalváltak, nem éppen a legnagyobb eredménnyel. Az olasz lira értékcsökkenése az olasz külkereskedelem, de elsősorban az olasz idegenforgalom érdekeit szolgálta, amelyre Olaszország nagymértékben rászorul. Ezek a devalvációk annyira friss keletűek, hogy hatásuk pillanatnyilag még nem tekinthető át. Mindenesetre úgy látszik, hogy bizonyos nyugalmi helyzet állott be, ami elsősorban annak köszönhető, hogy a nemzetközi forgalomban legfontosabb szerepet játszó valuták, az angol font és az amerikai dollár, változatlanok maradtak, ezenfelül megnyugtatta a nemzetközi pénzpiacot az is, hogy az angol, amerikai és a francia kormány közös nyilatkozatot adtak ki, amely szerint' valutapolitikai kérdésekben közös megegyezéssel fognak eljárni. A magyar kereskedelmi és ipari életre és általában a magyar közvéleményre, Darányi miniszterelnöknek az az ismételt nyilatkozata hatott megnyugtatólag, hogy a kormány a magyar pengő értékét nem fogja csökkenteni. Erre a leértékelésre annál kevésbbé volna szükség, miután a magyar Nemzeti Bank a mult év végén bevezetett felár-rendszerével a gazdasági élet követelményeihez símulóan oldotta meg azt a kérdést, amelyet a külföldi államok devalvációval igyekeztek elérni, úgyhogy legfeljebb a felár értékének a devalvált valutájú országok felé való bizonyos változtatása jöhetett számba. Ami a külföldi devalvációnak külkereskedelmünkre gyakorolt hatását illeti, ez különösen két szempontból tehető vizsgálat tárgyává: 1. Miképpen fog alakulni külforgalmunk a depreciált valutájú országokkal? 2. Mennyiben érinti kivitelünket egyéb külföldi államokban a leértékelt valutájú országok fokozottabb versenye? Az első kérdést vizsgálva, legfontosabb megállapítani azt, hogy az elmúlt esztendőben milyen forgalmat bonyolítottunk le a leértékelt valutájú országokkal, illetve, hogy ez a forgalom összkivitelünknek hány százalékát teszi, mert ennek alapján lehet majd következtetéseket levonni az egyes országok felé irányuló kivitelünk alakulását illetően. Kivitelünk 1935-ben a leértékelt valutájú országokba: Érték millió Az összkivitel Ország: P-ben %-ában PYanciaország 10.7 2.34 Hollandia 5.0 1.09 Svájc 18.5 4.05 Aranyblokk összesen : 34.2 7.48 Olaszország 60.8 13.28 Csehszlovákia 20.8 4.54 81.6 17.82 Az öt ország együtt: 115.8 millió P 25.30% Az aranyblokk-országokba irányult kivitelünk, a fenti táblázatból megállapíthatóan 1935-ben 34.2 millió volt és ez az összkivitelnek 7.48%-át jelenti. Ennél sokkal jelentősebb összeggel vagyunk érdekelve az Olaszország és Csehszlovákia felé irányuló kivitelben, amely j ugyancsak 1935-ben 81.6 [millió P-t tett, ami az összkivitelnek 17.82%-a. Végerednvényben a leértékelt valutájú öt országba összesen 115.8 millió P értékű árut vittünk ki 1935-ben, vagyis összkivitelünk 25.30%-a ment az említett öt államba. A kivitt cikkek között részben mezőgazdasági termékek, (búza, liszt, bab, burgonya, árpa, olajosmagvak, stb.), részben állatok és állati termékek, (ló, szarvasmarha, sertés, baromfi, tojás, libamáj, friss és elkészített hús, stb.), részben pedig iparcikkek, (villamosgépek és készülékek, vasfélgyártmányok, húskonzervek, cukor, mezőgazdasági gépek, maláta, nemesített prémek, stb.) szerepelnek. Ezekben a cikkeikben a kivitelünket mindenesetre érinteni fogja a devalváció, de hogy milyen mértékben, az számos körülménytől függ. Egyik legfontosabb tényező az, hogy miképpen alakul a felár az említett öt állammal. A következő táblázat mutatja a felárak alakulását a leértékelés előtt és után: Felártérítés: a leértékelés a leértékelés Ország: előtt után Franciaország 38% 50% Hollandia 50% 50% Sváic 38% 50% Csehszlovákia 40% 45% Olaszország 8—26% 40% Az új felárak, mint látható, nem mutatnak lé39