Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 9. szám - Konzervatív politika - népi politika

ció annál, ami itt történt? Mert képzeljük el, (mit gondolt magában szegény üldözött földműves a miniszteri tekintélyről és a törvénytiszteletről, amikor a fényes főváros felől zuhatagmódra jött az alkotmányosság dicshimnuszainak híre, de a puszta hírrel együtt ténylegesen megérkezett a NEP-kortesek erőszakos hada, amely a polgári szabadság legkisebb jogai fölött is durva csizmasarokkal végigtiport. Idő kell ahhoz, míg ezt a destrukciót kiheverhetjük, mieggyógyíthatjuk. (A dömpingsajtó nyomán) keletkezett visszásságok sorozata szörnyülködteti a közvéleményt. A dömpingsajtó puszta léte is erkölcstelen, mert politikailag nemtelen fegyver közpénzekből pártsajtót fenntartani, az adófizető polgárok egyéb sajtójának elnyomásával, — gazdaságilag pedig egyszerűen tisztességtelen verseny. De most nem arról akarunk írni, hogy a dömpingsajtó olyan eszközökkel dolgozik, amiéit minden kereskedőt elítélnének, Napjaink egyik legdivatosabb jelszava a népi politika. Ott szerepelt a levitézlett NEP jelszóinventárjában is az első helyen. Közelebbi meghatározásával lelkes hirdetői ugyan mindmáig adósok maradtak, de már egyenesen fülsiketítő az a lárma, amit a népi politika körül még ma is csapnak, s közben a legkülönbözőbb politikai törekvések vitorláznak e lobogó mögött. Mindenesetre, aki a modern politikusnak akar látszani, ma népi politikát hirdet. Ezzel szemben egy nyilt konzervatív politikának már kevesebb rezonanciája van. Ha ma valaki nálunk kifejezetten konzervatív mozgalmat próbálna megindítani, nem kellene hozzá nagy jóstehetség, hogy vállalkozása fiaskóját előre megmondjuk. Vannak ugyan nálunk is egyes társadalmi rétegek, amelyek szinte hivatalból, évszázados beidegzettségből konzervatívnak tartják magukat, ide tartozik a nagybirtokosok jó része, s a magas bürokrácia, — de ezek a tényezők távolról sem elegendők arra, hogy szélesebb kihatású konzervatív mozgalmat rájuk támaszkodva meg lehessen indítani. A konzervatív politika így elszigetelt képviselői folytán a fórumi frazeológiában a népi politika antipólusaként jelentkezik. A közélet handabandázó demagógja megelégedhetik a problémák ilyen leegyszerűsítésével, hiszen mindkét politikai fogalomból csak a jelszóvá zsugorodott elnevezés érdekli őt s ehhez kapcsolja a maga primitív asszociációit, de ha a gondolkodó ember e két fogalom tartalmát kezdi vizsgálni, s éppen a mai koráramlatokon keresztül, akkor egész meglepő összefüggésekre fog rájönni. Á mai korszellem ugyanis egészen másként értelmezi a nemzeti gondolatot, mint a most letűnőben lévő s éppen ez a fő jellegzetessége. Az előttünk járt háborúelőtti kor a maga liberális-individualista eszmevilágának megfelelően a nemzetben nem egy organikus egészet, nem egy szerves kapcsolatot látott, hanem csak egyének gyűjtőfogalmát. Nacionalizmusa ezért csak fölületes volt, külsőségek után indult. A közösségi gondolat háttérbe szorítása mellett az egyéni szabadság minél nagyobbfokú kiteljetudniillik, hogy a konkurrencia gazdasági tönkretétele végett önköltségi áron alul adja áruját és hogy az ehhez szükséges tőkét közpénzből kapja, hanem arról, ami vád ezen túlmenőleg elhangzott Rassay Károly ajkairól a képviselőházban, tehát az egész ország színe előtt. Rassay szerint a dömpingsajtó részére 600.000 pengő hozzájárulást szereztek egyesek a fővárostól, mert a 950.000 pengőre felemelt sajtóalapból nem futotta eléggé az éhes dömpingsajtó táplálása. Rassay Károlyt komoly embernek ismerjük és fel kell tételeznünk, hogy amit állít, az úgy lis van, különösen akkor, ha olyan ünnepélyes komolysággal állítja, mint ezt a vádat. Cáfolat pedig a mai napig nem hangzott el. Ugy látszik, jobb taktikának látják a kérdésnek kétesértékű cáfolatokkal való napirenden tartása helyett a közönség feledékenységére való spekulálást. Ez a taktika sem fog azonban beválni, mert a pohár betelt s a nemzet rájött arra, hogy a jó memória az aktív közvélemény egyik leghatalmasabb fegyvere. népi politika sítése volt a főtörekvése. Ez a szemlélet azonban már erősen a múlté. A nagy változást a világháború hozta. A világháború drasztikus-brutális erővel mutatta meg, hogy az egyén sorsa mennyire csak függvénye a köznek, a köz sorsa mennyire determinálja az egyént. De a lövészárkok népe egyúttal megtanulta a nagy vérzivatarban azt is, hogy csak az összefogás segít, a vállnak vállhoz való feszítése s a háborúból az új szolidaritás érzésével jöttek haza az embermilliók, hogy ez a bajtársi szolidaritási érzés a nemzeti szolidaritás tudatává váljon. így lett a világháború nagy élménye az új politikai gondolkodásnak megindítójává. Hozzájárult ehhez még, hogy a győztes államok, a nagy nyugati liberális-demokráciák, a párizskörnyéki békékben hosszú időre kompromittálták ezt a politikai rendszert. Sokfelé úgy üdvözölték az antant győzelmét, mint a liberális demokrácia diadalát, a legyőzött államok is sietve próbálták a maguk állami szervezetét a győztes nyugati államokéhoz hangolni, azonban a párizskörnyéki békék keserű kiábrándulást hoztak, Clémenceau és társainak mohó és tudatlan imperialista telhetetlensége egyfelől, Wilson és Lloyd George végzetesen dilettáns tehetetlensége másfelől egyszerre frázissá devalválta a liberális demokrácia eszméit, amelyeket fennen hirdettek, de amelyeket oly rútul elárultak a képviselőik akkor, amikor igazán kezükben volt a világ sorsa. Teljesen igaza van a nagy spanyol gondolkodónak, Madariagának, amikor azt írja a Hierarchie ou demokratie című munkájában, hogy a XIX. század gondolatvilágában gyökerező demokrácia nagy lejáratói a párizskörnyéki békék voltak. »Hirdették a szabadságot, a népek önrendelkezési jogát és gyarmatokat foglaltak s mindenféle bizonytalan információk hatása alatt birodalmakat szabdaltak fel, népeket tologattak át megkérdezésük nélkül az egyik államból a másikba, demokráciát hirdettek s a Wilson —Clémenceau—Lloyd George triumvirátus autokrata tirannusok gyanánt gyakorolta a hatalmat a világ felett.« Míg a világháború élménye inkább érzelmi síKonzervatív politika 29