Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 9. szám - Deák Ferenc és Lengyelország

SZABAD SZÓSZÉK (OKTÓBER-NOVEMBER) (Bethlen István gróf) Somogy vármegye törvényhatósági bizottságának legutóbbi közgyűlésén hatalmas beszédben méltatta nagyatádi Szabó István, a magyar kisgazda társadalom történeti képviselőjének és az ö egykori földmívelésügyi miniszterének korszakos érdemeit. Ez a beszéd méltó monumentuma annak a pályának, amelyet nagyatádi Szabó István befutott és amelynek legjelentősebb állomásai nemcsak a végrehajtott föld'birtokrefonm és az a nagyjelentőségű korszakos cselekedet, hogy ezáltal sok százezer új önálló egzisztencia kapcsolódott be a magyar nemzeti politika és a közgazdaság alkotó tevékenysé'gébe, hanem talán leginkább az, hogy a saját társadalmi osztályának érdekeit a nemzet érdekeivel, a többi társadalmi osztály érdekeivel mindig össze tudta egyeztetni, — és hogy »nem sebeket ütni jött, hanem sebeket gyógyítania. Valóban mi is felkiálthatunk Bethlen István gróffal együtt: hol volna ma Magyarország és ennek egyszerű népe, ha nem lett volna nagyatádi Szabó István, aki ennek az államnak szociális szerkezetét a földrefóimmal megerősítette? (Miért?) —, miért jelent megkönnyebbülést az ország számára Darányi Kálmán kormányalakítása? Erre a kérdésre kristálytisztán megfogalmazott választ hallottunk a kormányprogram parlamenti vitájában. Ebben a válaszban kifejezésre jutott az, amit mindenki érez. Ezt a választ Bethlen István fogalmazta meg az egész magyar közvélemény nevében, miközben a politikai programok általános jelentőségét is élesen megvilágította. Nem a program céljai a döntők, hanem a módszerek, amelyek a megvalósításra vezetnek. A legszebb célokat megcsúfolhatja a tehetetlenség és az ügyetlenség. S ami a legfontosabb, a kormányprogramnak őszintének kell lennie. Ami a magyar közvéleményt most megnyugtatja: az az érzés, hogy ennek a kormánynak nincsen kétféle programja. Egy a nyilvánosság számára, egy pedig saját használatira. A nyilvános, jóhiszemű, alkotmányos program mögött már nem jutnak döntőbb súlyra a anellékkormányok önző és homályoscélú törekvései. Megszűnik a sanda politikai mészárosok szereplése. Ez a remény, ami most a magyar közvéleményt eltölti, s ami arra bírja, hogy Darányi Kálmán cselekedeteihez bizalmat előlegezzen. (Viszont) bátran és egyenesen elmondotta Bethlen István azokat a kívánságokat, amelyeket teljesíteni kell akkor, ha a kormány cselekedetekkel is óhajtja szolgálni a belső békét: meg kell szüntetni a párthatalomnak az alkotmányt veszélyeztető túlkapásait, szakítani kell az úszító (és gyűlölísége'ti szító sajtóval és félre kell állítani a diktatórikus törekvésekben kompromittált személyeket. A NEP megzavarodottan és szégyenkezve hallgatta ezeket a nyilt és férfias követeléseket. S Bethlen beszéde után a parlamenti folyosón olyan ijedt nyüzsgéssel vették körül Darányi miniszterelnököt, mint egy megrémült hangyaboly. Pedig, ha az urak gondolkozni fognak egy kicsit, rájönnek arra, hogy tulajdonképpen nagyon szerény volt az ellenzéki szónok, amikor csak politikai félreállítást kívánt. Vannak egyéb, jogos következményei is azoknak a cselekményeknek, amelyeket egyesek az előző kormány alatt célszerűnek tartottak a politika eszközei közé bevonni. És ha Bethlen most súlyosabb felelősségrevonásról mem beszélt, annak oka kizárólag a belső békét mélységesen kívánó országos érdek lehetett. Azonban Darányi Kálmán programjában explicite benne foglaltatik az alkotmányos kormányzás. És lehet-e alkotmányosan kormányozni a diktaturás csökevények érintetlenül hagyásával? Ez oly nyilvánvaló képtelenség, amely bővebb magyarázatra nem szorul. Az alkotmányos kormányzáshoz szükséges bizalom elháríthatatlanul megsemmisül és elporlik azok iránt, akik személy szerint kompromittálva vannak az alkotmányellenességben. (Még mindig) ott van a NEP-jelvény Sztranyavszky házelnök úr gomblyukában. A közigazgatási bíróság ítéletei által megbélyegzett választások idején őnagyméltósága a NEP választási vezérkarának vezetője volt. Helyesnek vélte ezután egy kompromittált pártjelvénnyel a pártatlanságot kívánó házelnöki székbe ülni. A pártközi választójogi konferenciát, amely kiindulópontja a becsületes választójog megalkotásának, most ismét őexcellenciája hívja össze. Különös játéka ez' a sorsnak és semmi esetre sem kedvező tényezője az ország annyira fontos belső békéjének. Ha az ellenzék ezt a helyzetet elfogadja, a legszebb hazafias önmérsékletről nyújt tanúbizonyságot. S kérdés, hogy nem kényszerhelyzet-e ez, amelyen egyedül Sztranyavszky őnagyméltósága változtathatott volna? # (A távozó) Antal István, akinek valóban távoznia kellett, ha belső békéről, ennek puszta reménységéről egyáltalában beszélni akarunk, rohamot intézett — ó nem politikai eszmék fanatikus és tiszteletreméltó zászlói alatt, hanem — egyl kellemes közgazdasági pozíció megszerzésére. Próbálkozásai először balul ütöttek ki. Hiába hívták össze táviratilag (!) az OKH igazgatóságát egy olyan állás betöltése céljából, amelynek betöltésére évekig nem volt szükség. De a levitézlett sajtófőnök makacs ember. Már másnap hírt adtak a lapok az OKH elnöfkénél tett újabb látogatásáról. A joggal gyanakvó közvéleményt csak egy súlyosan beteg cáfolat nyugtatta meg, mert ugyan valószínű-e, hogy ha valaki az OKH épületében ügyvédi irodát akar bérelni, az mindjárt az elnökhöz és nem a házgondnokhoz fordul. Végül megérkezett a legkomolyabb cáfolata a cáfolatnak, s újabb bizonyítéka annak a szívósság27