Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 9. szám - A Darányi-kormány

zőgazdasági, hanem az ipari termékeik exportjának előmozdítása is, mindenek fölött pedig a magyar valuta értékállandóságának 'biztosítása. Ez utóbbi nemcsak az árak, a bérek és a tisztviselői fizetéseik stabilitása, hanem a termelés rendjének) megóvása szempontjából is elengedhetetlen követelmény. A kormány kiUpolitikai programonjában szintén nincsenek, aminthogy nem is lehetnek meglepetések. A magyai* külpolitika alapjai változatlanul ugyanazok ma is, amelyekre annakidején Bethlen István gróf helyezkedett. Ő volt az, aki létrehozta először az olasz-magyar, majd ezt követőleg az osztrák-magyar barátsági szerződést, — attól a meggyőződéstől áthatva, hogy a Duna völgyében csak ennek a három államnak baráti együttműködése és komoly összefogása segítheti elő és hozhatja létre nemcsak a gazdasági, hanem a politikai kibontakozást is. Ezekből a barátsági szerződésekből nőtt ki azután a hármas római konzultatív egyezmény, amely még szorosabbra fogja egybe azokat a szálakat, amelyekkel Bethlen István gróf közös nagy történeti feladatok elvégzésére Rómát, Bécset ésl Budapestet összefűzte. Természetesen nem változtak a német birodalommal fennálló baráti kapcsolataink sem, amelyek továbbra is biztosítják a két ország között a termékeny együttműködést. Ugyanez mondható Lengyelországgal való baráti viszonyunkra is, amelynek kimélyítése és bensővé tétele továbbra is a magyar külpolitikai törekvések homlokterében fog állani. Ami pedig mindezeken a relációkon túl a többi kérdéseket, főként pedig a kisantant államaihoz való viszonyunkat illeti, etekintetben továbbra is mértékadó az, ami eddig is magyar alaptétel volt: a dunavölgyi kérdés végleges rendezéséhez Magyarország csak akkor járulhat hozzá, illetőleg csak akkor fog ebben tevékenyen részt venni, ha előbb megfelelő módon rendeztetnek a függő politikai kérdések. A békeszerződésekben elkövetett igazságtalanságok jóvátétele, tehát a békés revízió, a kisebbségi szerződések megtartása és végrehajtáa és ezzel kapcsolatban a megszállott területeken élő magyar kisebbségeknek teljes jogaikba való visszahelyezése, végül a magyar állami szuverenitás maradéktalan biztosítása: ezek azok a kardinális követelések, amelyeknek teljesítése nélkül nem lehet kibontakozás a Dunavölgyében. Fölösleges hangsúlyozni, hogy mindez természetesen nem jelenti azt, hogy Magyarország a kölcsönösség alapján gazdasági, vagy kulturális; természetű megegyezésre nem hajlandó szomszédaival. Ellenkezőleg, a múltban is készséggel kötött ilyen megállapodásokat, ha csak lehetővé vált számára, és a jövőben sem fog elzárkózni az ilyen kezdeményezések elől. Annál kevésbé, mert teljesen tisztában van azzal, hogy csak ekként válik lehetségessé a Monarchia utódállamai között olyan atmoszféra kialakulása, amely kaput nyithat további, messzebbmenő megegyezéseknek is. íme az új kormány, s minden ezután következő magyar kormány külpolitikája. Végső summázatban Darányi Kálmán kormányzata sem a bel-, sem a külpolitikában nem igér szenzációkat, de ilyenekre nincs is szükség. A nyugodt, értelmes munka korszakának kell most jönnie, amelynek a nemzet örömmel bocsátja majd rendelkezésre energiáit. Abban a feltevésben természetesen, hogy ami elmúlt, az soha többé vissza nem tér, hogy a politikai kalandosságnak és közéleti fenegyerekeskedésnek itt nem lehetnek többé se egész, se fél, se átmeneti sikerei. Az »Országút« természetesen, amely az ezeréves alkotmányért eddig vívott harcait szeretné immár felcserélni a magyar teremtő gondolat nyugodt szolgálatával, mindenkor fenntartja magának az alkotó bírálat és véleménynyilvánítás szabadságát és függetlenségét. Földmunkáskérdés, munkástelepítés, munkaalkalmak Irta: dr. Szabados Mihály. (Budapest: Földmunkás Szövetkezeti Központ 1936. 248. oldal.) A munkásügy legaktuálisabb és legégetőbb kérdéseivel, megoldási lehetőségeivel foglalkozik. Szerzője, aki a Földmunkás Szövetkezet titkára, nem elsőízben adott iki nagyobb tanulmányt erről a kérdésről. Munkáját, mint ahogy a címe is igazolja, három főcsoportra osztja. A földmunkáskérdés fejezete magában foglalja gazdasági válságoktól kezdve az összes mezőgazdasági munkásságot érintő gazdasági, társadalmi és szociális problémákat. Mindjárt az első részben, egy értékés tabellával mutatja be, az ország mezőgazdasági és földmunkásnép kereső és eltartott csoportját. A statisztikai táblázat 1920 és 1930 közötti összehasonlítást ad a birtokosokról és bérlőkről, 10 katasztrális holdon alul, továbbá a kereső gazdasági cselédeket, munkásokat, napszámosokat, és kubikosoknak számszerű felsorolását és ugyanezekben a kategóriákban az eltartottakét állítja egymás mellé. Ismerteti az inségmunkásokat, a nyomorenyhítő akciókat és azok káros következményeit. A továbbiakban a földmunkások megélhetését, táplálkozását, lakásügyi vonatkozásait, az egykét, a nópszaporodást, a betegségeket, a munkásnép vallásosságát, és nyomorát, az ezzel kapcsolatos bűnözési hajlamát ismerteti szakszerűséggel. A mű második része a munkástelepítésekkel foglalkozik, amely már annál is érdekesebb, mert nemcsak magával az adott helyzettel foglalkozik, hanem javaslatokat is tesz a telepítések megoldására, a telepítéshez szükséges anyagi erők megszervezésére. A harmadik rósz munkaalkalmak megteremtéséről szól, melyet a szerző úgy vél, megoldhatónak, hogy öntöző és hajózó csatornahálózatokat kell építeni, továbbá kislakásokat, vízerőműtelepeket, utakat, ezenkívül a mezőgazdaság villamosítására is tesz javaslatot. Földjavítási munkálatok, halastavak létesítése, rizstermelés, mind olyan lehetőség, melyek a nincsteleneket valamihez juttatják. A szerző alapos, kimerítő és komoly tanulmányt ad mindazok kezébe, akik ezzel a legelhanyagoltabb munkáskérdéssel foglalkozni kívánnak. Tekintve azt a körülményt, hogy a földmunkások száma, az Ipari munkásokéhoz viszonyítva igen nagy, megszívlelendők dr. Szabadás tanulmányában foglaltak. Ezeken a munkásokon való segítés nemcsak szociális feladat, de kötelesség is. (K. J. dr.) 10