Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1936 / 9. szám - Titkosság és egyenlőség
X Titkosság és egyenlőség A francia forradalommal diadalra jutott, eszmevilág- két pólusa: az egyenlőség és szabadság egymásnak ellentmondó eszmék. Mindkét gondolat rokonszenves volt mindig az emberek milliói előtt. A szabadságvágy már az ókorban hősöket adott a történelemnek és a nemzetek lelkét a társadalomi legmélyéig megfogta. Az egyenlőség tana pedig dogmaként érvényesült több ókori államban. A szabadság szükségessége és az emberek egyenlősége nagy igazságok, de végrehajtásukban csak bizonyos határok között mozoghatnak. A szabadságjogok korlátlan érvényesülése az erősek győzelmét hozza meg és egyenlőtlenséget eredményez, vagy anarchiát. Az egyenlőség érvényesítésének erőltetése és imindenek fölé helyezése pedig a gyakorlatban rémuralmat és a kiválók üldözését jelenti. A szabadság és egyenlőség eszméi tulajdonképpen teológiai igazságok, mert csak úgy ahogy a keresztény vallás tanítja, állhatnak meg egymás mellett harmóniában, anélkül, hogy egyik a másik érvényesülését gyengítené. Az ember szabad akarata vallási dogma, mely minden erkölcstan alapja. Az embert a szabad akarat helyezi minden földi teremtmény között a legeslegmagasabb polcra, meit ez teszi az embert erkölcsi lénnyé, személyiséggé. A vallás tanítása szerint még az Úristen is anynyira tiszteletben tartja az ember szabad akaratát, hogy a vallásos hitet tanítással, rábeszéléssel meg jópéldával akarja az emberben felkelteni, és nem kényszereszközökkel. Az egyenlőség pedig a valóságban csakis Isten előtt lehet meg az emberek között, mert tagadhatatlan, hogy úgy fizikai, mint erkölcsi és szellemi tulajdonságok és képességek tekintetében minden ember más- és más. Az emberi törvények előtti egyenlőség csak fikció, mert korra, nemre, egészségi állapotra, közjogi, vagyoni és társadalmi állásra való tekintettel az emberek jogainak és kötelezettségeinek köre kétségtelenül különböző. A jogalkalmazás is kénytelen individualizálni bizonyos korlátok között. Kétségtelen, hogy az egyenlőség fikciójának korlátlan érvényesítése a természet rendjével szemben a legsúlyosabb igazságtalanságokra vezetne az élet összes vonatkozásaiban. A politikai életben a szabadság és egyenlőség olyan ellentétes gondolatpár, melynek ellentétei között végbemenő állandó kiegyenlítődés és az ennek kapcsán keletkező folytonos légköri zavarok a társadalmi és nemzeti életnek leghatalmasabb mozgató erői. A szabadság és egyenlőség eszméje többnyire együtt lép fel. Egészséges társadalomban, az egyenlőség fikciója biztosítja az egyén számára a szabad versenyt, a szabadság kultusza a gyengék védelmét. De az egyensúlyát vesztett beteg társadalomban a rosszul felfogott szabadságkultusz egyaránt vezethet új egyenlőtlenségek kialakulására és ímeigrögzítésére, mint anarchiára. A rosszul felfogott egyenlőségkultusz pedig a kiválók elnyomását, vagy legalábbis háttérbe szorítását, és az alacsonyabb érteimi és erkölcsi színvonalon levők túlsúlyának biztosítását eredményezheti, ami sokszor az egyenlőség féltékeny védelme címén a kiválók üldözésévé fajul. Mindaz elvont elmélet,amelyet azonban gyakorlati kérdések megoldásánál mindig szem előtt kell tartanunk, mert úgy a metafizikai törvények, mint az élettapasztalatokból levont empirikus szabályok mellőzése a mindennapi életben mindig megboszszulja magát. A magyar választójog megoldásra váró kérdését vizsgálva, le kell hatolnunk a legmélyebb állambölcseleti alapokig, ha nem akarjuk az új rendszert a felületes szemlélet, a pillanatnyi szükségletek és kicsinyes érdekek jutóhomokjára építeni és ezáltal rövid idő elmúlása után, vagy a legelső komoly megrázkódtatásra eleve összedülés veszélyének kitenni. Magyarországon most akarjuk felállítani a titkos választójognak rendszerét, amely rendszer eddig csak nagyon rövid ideig, mindössze két évig volt életben, és akkor is olyan rendkívüli körülmények között, közvetlenül a forradalmak és az összeomlás után, hogy az akkor szerzett tapasztalatokat nem lehet általánosítani és nem lehet azokból a mai viszonyokra megbízható következtetéseket levonni. Ezzel szemben a többi európai államban, különösen Nyugat-Európában, a titkos választójog hoszszabb múltra tekinthet vissza és az ott szerzett tapasztalatokat meg kell szívlelnünk. A parlamentarizmus ősi hazáján: Anglián és a francia forradalom eszmeköréből nemzeti géniuszt alakított Franciaországon, — meg pár gazdag kisebb országon kívül, az általános titkos választójog mindenütt az alkotmány válságára vezetett, mert az egyenlőség elve ennek keretében egyoldalúan érvényesült. A parlamentek összeállítása csupán a numerikus elv alapján történt, az egyszerű többség elnyomta a nagyobb értéket. Különösen a szavazók körének kiterjesztése a 20—21 évesekig növelte meg a szélsőséges elemek szavazatát. Olyan rétegek jutottak be az alkotmányba, melyekben még nem alakult ki a jog tisztelete és szenvedélyeikre hallgatva a kérdések erőszakos megoldásai iránt viseltettek előszeretettel. A numerikus elv szükségképp a szélsőségek megerősödésére és a megfontoltabb középpártok felőrlődésére vezetett. Következménye lett az alkotmányosság halála, a forradalom és a diktatúra. Ezt látjuk Olaszországban, Németországban, Spanyolországban, Lengyelországban, Ausztriában és Portugáliában. A Balkán-államokat szándékosan nem veszem tekintetbe fejtegetéseim során, mert nemzetiségi viszonyaik következtében alkotmányos szempontból egészen sui generis jellegűek és az ottani tapasztal'a.tokból általános értékű következtetést levonni nem lehet Magyarország mindenképp alkotmányos életet akar élni, mert a magyar nemzet csak alkotmányos intézményeivel élve és a nemzet akaratnyilvánításának, a közszabadságoknak biztosítása mellett képes erőinek teljességét kifejteni. Ez a választójog kérdésére vonatkoztatva annyit jelent, hogy a választásra jogosultak számára biztosítani kívánja a titkosságot és ezzel az akaratnyilvánítás szabadságát. A mai választói jog szerint a jogosultak köre annyira széles, hogy joggal tekinthető általánosnak. Mivel a választójogi reformot nem lehet szerzett jogok sérelmével a választójogosultak körének megszükítésével megcsinálni, mindenki azon tépelődik, hogy miként lehetne mégis elejét venni a szélsőségekre hajlamos, tehát az alkotmányosságot veszélyeztető rétegek esetleges nagyobbmérvü befolyásá-