Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 9. szám - A Darányi-kormány

mondani. En kimondom és ki fogom mondani a parlamentben is, hogy szükség van titkos választójogra, de szükség >van oly nemzeti korwktívumokra, amelyek minket nem visznek arra a lejlőre, amelyre Spanyolország jutott, és amely lejtőnek, azután az egyedüli orvossága az a diktatúrás rendszer, amely ellen ti is, én is másfél éve összetett erővel harcolunk. Ezek alatt a korrektívumok alatt nem értek megint olyan korrektívumokat, amelyek meghamisítanák az eredeti intenciókat. Igenis, szükség van arra, hogy itl a szabadság szellemében, népünk tömegeit, elsősorban a józan magyar kisbirtokos osztályt. a parasztságtól beleneveljük az alkot mán j/os éleibe és fokozatosan a tömegeket is a magyar politikai éleire éretté tegyük. De ez egy hosszú nevelési folyamat. Azok az államok, amelyik eljutottak ahhoz a demokráciához, amely Angliában és Franciaországban van, szellemi műveltség réivén magasabb értékűek. A mi népünknek fokozatos politikai nevelése fogja meghozni ennek a reformnak az utolsó beteljesülését. De meg kell tenni a lépést, és mindenkinek meg kell tennie a maga kötelességét. így és ilyen értelemben aláírom ezt a nyilatkozatot és örömmel üdvözlöm kedves barátaim, a mai estéteket. Csak el akartam mondani mindezt, mert kötelességemnek tartom őszintének lenni a magyar fiatalsággal szemben. Gróf Bethlen István nagyhatású beszédét hatalmas tapsviharral fogadták a Deák Ferenc Társaság emlékvacsoráján összegyűlt ifjúsági szervezetek képviselői. X A Darányi-kormány A magyar politikai életben Darányi Kálmán miniszterelnökségévél ismét új stílus korszaka köszöntött be. Az új stílus azonban Magyarországon régi: tulajdonképpen visszatérés azokhoz a jólbevált történeti formákhoz, amelyek mindig a magyar alkotmányosság nagy tradícióiból és a tiszta parlamentarizmusból merítették életerejüket. Egy olyain országban, amelynek ezeréves alkotmánya van, ahol a nemzet és társadalom eleven erői az önkormányzat szellemében nőttek nagyra, ahol a magyar Szent Korona tanának magasabb eszményiségóben forrott össze a politikai nemzet minden tagja, ott nem lehet se kitalált, se kölcsönvett új életformákba kényszeríteni a történelmi folyamatokat, ott nem lehet kísérletek tárgya az állami berendezkedés. Mindezek hangsúlyozása szükséges annak megértéséhez, hogy miért fogadta olyan általános megkönnyebbülés az új magyar miniszterelnök kinevezését. Magyarország népe nem szereti a maga megszokott és jól bevált életvitelében a meglepő, hirtelen jött fordulatokat, a deus et machinákat, s hla ilyennek csak árnyéka is vonul el a közélet fölött, már zavart, bizalmatlanságot, nyugtalan érzést kelt. Reméljük, Darányi Kálmán kormányzata alatt ilyesmitől nincs mit tartani. Az új magyar miniszterelnök megfelelő közjogi és politikai műveltséggel rendelkező férfiú, akinek komoly tudásban, alkotmányos gyakorlatban, és tapasztalatokban kiegyensúlyozott egyéniségén kívül családi tradíciói is biztosítékot nyújtanak arra nézve, hogy se a törvényalkotás kezdeményezésében, se politikai módszereiben nem fog letérni a szigorú alkotmányosság útjáról. Teljes világosságot vet erre az ő első pregnáns kormányelnöki nyilatkozata, amely szerint: »szükséges, hogy a közvélemény tisztában legyen azzal, hogy azokat a nemzeti célokat, törekvéseket, amelyeket Gömbös Gyula politikai hagyatékából átveszünk, éppen úgy, ahogyan ő átvette az őt megelőző nemzeti kormányok nagy politikai célkitűzéseit, csak a magam, egyénisége és a magam módszerei szerint szolgálhatom.« Ez a bejelentett egyéni módszer az, amely oly üdítőleg hatott a magyar közvéleményre, mert a módszer ebben az esetben a lényeg: a Módszer maya a nemzeti alkotmán ÍJ. Darányi Kálmán bemutatkozása, úgy a többségi pártban, mint az országgyűlésen általában kedvező benyomást keltett. Ugyanezt mondhatjuk az előterjesztett programúiról is. Belpolitikai téren az új kormány nem hirdet korszakos reformokat, de amit igér* azt — a közelmúlttal ellentétben — remélhetőleg, meg is fogja tartani. Kétségkívül legfontosabb teendői közé tartozik az alkotmányjogi reformok törvényhozási elintézése, ami régi kívánsága a közvéleménynek. Három ilyen reform vár megvalósításra: a választójogról, a kormányzói jogkör kiterjesztéséről, és a felsőház hatáskörének újabb megállapításáról szóló törvényjavaslat. A választójog problémája, különösen a legutóbbi négy esztendő tanulságai után, megérett az újabb rendezésre. Magyarországon eddig csak Budapesten és a nagyobb vidéki városokban volt titkos a szavazás, a falvakban azonban nem. Az új törvény gondoskodni fog a titkos szavazás általánossá tételéről, s ebben a követelésben ma már egyesül a magyar politikai élet minden tényezője, nemcsak az ellenzéken, hanem a kormány oldalán is. Az új választójogi törvénnyel szerves összefüggésben áll az államfői jogkör kiterjesztése, amely főként a törvények szentesítési jogára és a házfeloszlatásra vonatkozik. Ebbe a gondolatkörbe kapcsolódik bele természetesen a felsőház hatáskörének új megállapítása is. A magyar felsőháznak addig nem volt meg az a joga, hogy az állami költségvetést részleteiben is tárgyalhassa és egyes kifogásolt tételeket módosíthasson, vagy törölhessen. A jövőben ez a helyzet meg fog változni, ési az országgyűlés mindkét kamarája teljesen egyenlő jogokkal fog rendelkezni. A magyar* törvényhozás és a politikai élet belső kiegyensúlyozottságához ez feltétlenül szükséges is. Az alkotmányjogi reformokon kívül egész sor gazdasági és pénzügyi természetű feladat vár a Darányi-kormány részéről megoldásra és ezek között első helyen állanak az új birtokpolitikai törvények: a hitbizományi reform és a telepítési törvény végrehajtása, valamint a gazdaadósságok rendezése. Nem igényel ugyan külön törvényhozási intézkedést, de mindenesetre szervesen összefügg az új és modern birtokpolitikai elgondolásokkal nemcsak a me9