Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 9. szám - Emlékünnep és választójogi ankét a Deák Ferenc Társaságban. Bethlen István nagyjelentőségű megnyilatkozása - Egyed István emlékbeszéde

tárgynak az a tulajdonsága, hogy annak a szeme közé pattan, aki a nyomást megszünteti. A nagy reálpolitikusnak, a valóságérzékkel minden magyar államférfinél inkább megáldott Deák Ferenc fénylő lábnyomain járunk, amikor a választójogi törvény megalkotását szorgalmazzuk. Az ő szellemében küzdöttünk, amikor a harc reménytelennek látszott, éppen úgy deáki szellemben lankadatlanoknak kell lennünk, míg a célt el nem értük. Mert az ígéretek devalválódtak és hihető erővel már csak a befejezett tények rendelkeznek. Választójogi deklaráció Azok a különböző politikai égitájon elhelyezkedett értelmiségi fiatalok, akik ma este Deák Ferenc születésének 133-ik évfordulójára a magyar múlt tiszteletében összejöttek, a következő nyilatkozattal tesznek tanúságot a titkos választójog elodázhatatlan szükségessége mellett: A korszerű, magyar nemzeti politika legelső legsürgősebb feladatának tekintjük olyan választójogi törvény megalkotását, amely végire valóban választójogot ad a saját sorsa intézésére érett magyar népnek. A választójogot szabadon gyakorolható, közszempontból értékes joggá csakis a titkosság általánossága teheti, ezért az új választójog elalkudhatatlan erkölcsi minimumaként kívánjuk a titkosságnak általánossá tételét. Természetesen a választójog még leghelyesebb formájában sem lehet nemzeti hajainknak általános gyógyszere, hanem csupán kiindulópontja és alaptétele annak a korszerű nemzeti politikának, amely belső megerősödésünket és jogos nemzeti törekvéseinket egyaránt legsikeresebben szolgálni képes. Nemcsak elvi meggyőződésünk, hanem különösen a háború óta eltelt idő nyújtotta gyakorlati tapasztalatunk is az, hogy a magyar nép szociális megváltását gazdasági és közhatalmi oligarchiák letörése által csakis az erkölcsös titkos választójog útján valósuló tiszta népképviseleti uralom hozhatja meg. Meggyőződésünk, hogy csak a titkos választójog által válhatik a politika a népnek nagy állampolgári nevelőiskolájává és csak a titkos választójog szerezhet érvényt a parlamenti felelősség elvi követelményének. Szilárd a hitünk, hogy a népnek ereje nélkül nem jöhetnek létre azok az elodázhatatlan, gyökeres szociális gazdasági és egyéb reformok, amelyeknek idejekorán történt megvalósítása a forradalomnak egyetlen prevenciója, a bolsevizmusnak leghatékonyabb ellenszere. Minden jogelvonás az elégedetlenséget szítja fel. anélkül, hogy bármit is tartósan megvédene. Meggyőződésünk, hogy csakis a megadott jog szabad gyakorlásának biztosítása és a jog kiterjesztése útján az alkotmányosság és a népi szociális koreszmék termékeny harmóniája által őrizhetjük meg nemzeti szervezetünk és állami szerkezetünk történeti értékeit. Megingathatatlan az a hitünk, hogy kizárólag a nép millióinak erejével fejezhetjük be Deák és Kossuth 48-as szabadságharcát, a magyar népnek gazdasági és politikai nyomás alól való felszabadítása és az életfojtó, idejét múlt képződmények eltakarítása által! A titkos választójog nyitja meg azokat az erőforrásokat t és teremti meg azokat a reformokat, melyek hazánkat a legtisztább emberi jog és legvédettebb szociális igazság hazájává teszik a Duna völgyében, ami a békerevíziónak is előfeltétele. A nemzet érdeke ellen vétkezik és a forradalom szálláscsinálója az. aki e fontos nemzetpolitikai kérdést pártpolitikai kompromisszummá, vagy éppen egyoldalii pártérdekké zülleszti és megfeledkezik azokról a magas nemzeti érdekekről, amelyek a titkos választójog haladéktalan törvénybeiktatását nemzeti politikánk legsürgősebb és legfontosabb feladatává teszi. E nagy kérdés fontossága és sürgőssége egyesítsen minden becsületes és látószemű magyart! Kelt Budapesten, 1936. évi október 17. napján. Deák Ferenc születésének évfordulóján. (Aláírások.) Bethlen István beszéde Altalános figyelem és érdeklődés között állt fel ezután szólásra gróf Bethlen István és a következő beszédet mondta: — Mélyem tisztelt fiatal barátaim! Amikor én a mai estélyen a szíves meghívást elfogadtam, avval a szándékkal jöttem ide, hogy nem fogok felszólalni, de a hallottak után, azok után az érdekes és mindnyájunk figyelmét lekötő beszédek után, amelyek itt elhangzottak, majdnem lehetetlen, hogy én hallgatagon üljek itt és egy szó kiejtése nélkül távozzam. Ezelőtt néhány évvei kint voltam Angliában, előadásokat tartani a magyar revízió érdekében, és az ottani utam elvetett engem Cambridge-be, az angol fiatalság centrumába. Ez a centrum, hasonlóan Oxfordhoz, és más egyetemekhez, időről-időre meghívja Angliának Iegprominensehb vezető férfiait, államférfiait, tudósait, az irodalom kiválóságait, azért mert ott a fiatalságnak alkotmányos szellemben való neveléséhez hozzátartozik. — A generációk váltják egymást és ha az idősebb generáció nem tart kontaktust a fiatalsággal, akkor ez a fiatalság nem nevelődik bele a nemzeti szelliembe, eltávolodik esetleg idealista, esetleg egészen materialista utakra, amelyek nem azonosak a nemzetnek azzal a géniuszával, amelyet minden generációnak szem előtt kell tartania. Nem csekély meglepetésemre meggyőződlem arról, hogy ott a legkényesebb, a legnehezebb, a Irgkomglikáltabb témákról a fiatalsággal vitatkozni lehetett, mint ahogy itt — mondjuk a gyakorlatban — csak a kormányzásban megőszült államférfiakkal lehet. Lehetett ott vitatkozni, >ncrt ők a kritika szellemében nevelkedtek fel, abban a szellemben, amely meghallgat minden véleményt, de önállóan " alkot magának véleményt arról, amit hallott. — Most, amikor az- általános, titkos választójogról beszélünk, kétszeresen fontos, hogy a mi fiatalságunkat és a fiatalságon túlmenőiég az egész Hegünket, fokozatosan a demokratikus elveknek a gyakorlásában és egyúttal a vitatkozásban és az önálló vélemény szabad kifejlődésében neveljük fel. (Ugy van! Éljenzés.) Mondhatom, hogy a mai estétek nekem nagy élvezetet szerzett, mert egyszer végre hallunk hangokat oly táborhói, amely pártpolitikailag nincsen angazsálva, amely a magyar nemzet sorsdöntő prőblémáit non pártpolitikai szemüvegen kérésziül nézi, hanem fenntart ra a maga elvi szabadságát és a maga elvi meggyőződését, de eltekint ve minden pártpolitikai megkötöttségtől, szabadon mondja ki véleményét, úgy ahogy az a lelkén fekszik és úgy, ahogy azt érzi. — Az én parlamenti debattokhoz hozzászokott fülem kiérezte a különbséget a különböző felszólalások között. Hiszen egy jelszó, egy mellékmondat, iegy kifejezés sokat mond annak, aki parlamenti levegőben nőtt fel. Az előtt eltitkolni belső meggyőződéseket nem lehet. Tehát átéreztem, hogy ezekben a felszólalásokban 7