Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1936 / 9. szám - Emlékünnep és választójogi ankét a Deák Ferenc Társaságban. Bethlen István nagyjelentőségű megnyilatkozása - Egyed István emlékbeszéde
önérzetbe való belegázolás a nemzetben még' az urnalopásos választási rendszer erkölcsromboló hutásánál is rosszabb vért szül. Ezért kívánjuk a választási eljárásnak is törvényed rendezését. Feltétlenül megkívánjuk, hogy a közigazgatástól teljesen íüggetleníttessék. De nem szabad sem a törvényhatósági, :sem az érdekképviseleti szervek követküldési jogával sem meghamisítani a népképviseleti elv kinyilatkozását. Ezzel meddővé válna a politikai élet, a pártok erőfeszítése kárbaveszne, mert eredményük mértékét lenyomnák a parlament egyéb alkatelemei. De igen veszélyes az érdekképviseleteknek a parlamentbe való bevonása, mert az az osztályharcnak intézményessé tételét jelentené. Ne féljünk a parasztság szavazati jogától, mert az ítélőképesség és higgadtság tekintetében — amely egyedül lehet a választói jogosultság mértéke — -sokszor felette áll az ú. n. nadrágos rétegnek. A szélsőségek: akár a hitlerizmus, akár a bolsevizmus nem a kisgazdák szavazataiban fog megnyilatkozni. A harc már sokáig nem tarthat. Garancia erre a miniszterelnök úr ígérete, de az az erő is, amely e küzdelem harcosait az utolsó esztendők terrorján ési véres választásain keresztül fokozottan megacélozta. Amikor itt ma a Haza bölcsének szellemében a politikai erkölcs és lelkiismeret nevében követeljük a titkos választójog haladéktalan megvalósítását, akkor erkölcsi parancs, a hála parancsa, hogy a feledkezzünk meg azokról a mártírokról sem, akiket a küzdelem során orvul gyilkoltak meg. Az ő véráldozatukról való megemlékezéssel — amely fokozott küzdelemre kötelez — zárom szavaimat. A többi szónok. Hatalmas sikert és <sok tapsot aratott rendkívül szellemes felszólalásával Kato>ta Jenő, aki nem lauynyira a választójog: kérdését taglalta, mint inkább az általános politikai helyzetről adott markáns és összefoglaló képet. Nagy sikere volt Kulifay Gyula dr. beszédének is. Végül a Deák Ferenc Társaság nevében Barankovics István terjesztette elő a választójogi deklarációt a következő beszéd kíséretében; A magyar élet sok betegsége és szomorúsága közepette az egészségnek jele és szebb holnapot előlegező cselekedet ez az emlékvacsora, amely alkalmul szolgált arra, hogy a háborús és a háború utáni nemzedéknek a legkülönbözőbb szellemi irányzatokhoz és politikai pártokhoz tartozó tagjai, akiket a különbségeken túl is összefűz az erkölcsi és szellemi szint azonossága, egységüket megmutassák a magyar múltnak tiszteletében és a korszerű magyar nemzeti politika in tempore legfontosabb és legsürgősebb feladatának megoldásában. Az imént elhangzott felszólalások értelmében az új választójogi törvény elalkudhatatlan erkölcsi minimumának tekintjük a titkosságnak általánossá tételét és a régi, általánosnak mondható választói jogosultság csorbítatlanságát. Minden korrektívum, mely ezt a két elvet — a titkosság általánosságát és a régi, általánosnak nevezhető választói jogosultságot — áttöri, továhbá minden korrektívum, mely részletintézkedésrk által a gyakorlatban meghiusítja azt, amit a törvény általában és elvileg megadott, minden ilyen korrektívum inkorrekt korrektívum. Az ilyen inkorrekt paragrafusok nem egyebek, mint választói joggal való hatalmi visszaéléseknek előre kodifikált menedékhelyei. A leginkorrektebb korrektívum azonban az, ha a törvény olyan hézagokat hagy, melyek a törvény végrehajtóinak lehetőséget adnak a törvény büntetlen meg-" szegésére. Mindenfajta, zsarnokságnál nagyobb veszedelme a rendnek és a közösség javának, ha a törvényeket azok sem tartják meg, akik hozták. Mert ha a törvény rossz és szükségtelen, akkor bűn meghozuiok, de ha már meghozzák, meg kellene tartaniok, hiszen a törvény szentségébe vetett hitnek megrendülése miatt a nép önsegéllyel fogja pótolni a törvényt, ami a forradalom útja. Ha azonban a törvényeket meghozzák, de meg nem tartják, akkor nyilvánvalóvá teszik, hogy csalni akartak. A választójogi törvény csak akkor lehet a rendnek és a nyugalomnak törvénye, ha a népnek valóban módot ad igazi akarata kifejezéséreAmikor a választójog kérdésében leszögezzük álláspontunkat, egyúttal hitet teszünk az európai szárazföld Jegújabbkori nagy detronizáltja, a keresztényhumanista szabadságeszme mellett is. Bár borzadva és az emberi faj miatt szégyenkezve állunk a szabadságnak véres őrjöngései előtt., emberi méltóságunk öntudatában mégsem mondunk le a szabadság tüzéről a benne rejlő veszedelmek miatt. Nem mondunk le velünk született szabadságjogunkról csak azért, mert akadtak bizonyos korokban bizonyos népek, amelyek visszaéltek vele. Egy számban kicsiny nép is csak céljának nagysága és hivatásának magasztossága által nőhet naggyá. A magyarságnak, mint az igazságőrző bibliai keveseknek, nagy hivatása az, hogy tisztán és csorbítatlanul megőrizze és hazát adjon az elárult és meggyalázott emberi szabadságnak. A titkos választójog tehát csakis akkor felelhet meg a magyar szabadságeszme követelményeinek, ha a nép szabadakaratának nem gátja, vagy eltorzítója, hanem kifejezési formája lesz. A titkos választójog csakis akkor igazi népjog, csakis akkor értéke^ a keresztény demokráciának, ha általa a népnek módjában van azokat kiválasztani a hatalomra, akik kormányozni képesek és ha általa idejekorán elkergetheti azokat, akik a kormányzás képességével nem bírnak, mégis kormányoznak, mivel a szerencse pótolta tehetségüket. A szabadság tiszteletben tartásának is leghatékonyabb biztosítéka, ha a nép kiválasztott emberei őrködnek a szabdság felett. Mert a nép által választott vezetőknek a hatalom megszerzése céljából nincs szükségük a népjog kisajátítására vagy elkobzására, hiszen a néptől hatalmat kaptak, viszont a nép-választotta emberek éberen és eréllyel fogják letörni mások zsarnoki kísérleteit, mert amikor a népjogok ellenségeit letörik, egyúttal saját hatalmukat is védelmezik. Csak a szabad nép tanulhat meg a szabadsággal okosan élni. A demagógia ott aratja legdúsabb és legkönnyűbb sikereit, ahol az erőszak miatt a hatalmat bírálni nem lévén lehetséges, magasztalásban részesül a hatalomnak hitvány ellensége is. Ha Caesar nem lett volna zsarnok, gyilkosának. Brütusnak nem tapsolt volna az erényes római népBár látjuk a szabadságnak elfajulását, mégis inkáid) a szabadságot választjuk, mint a diktatúrát. JNIert a szabadsg őrjöngése csak egyéneket áldoz fel dühének, de a zsarnokság egész népeket nyom cd és milliók lelkét veszi bérbe. A nép ha lázad, azért lázad, hogy ne uralkodjanak felette, de a zsarnok saját hatalmának megszilárdítása végett mocskolja vérrel önmagát. A választójognak mindenekelőtt a szabadsággal okosan élés törvényének kell lennie. Felmerülhet az a kérdés: nem szükségtelen-e a tüntetés titkos választójog sürgőssége és fontossága mellett, amikor éppen a titkosság követelésében egységes a szétszakadt magyar politikai élet! Valóban, ha az ígéretből a kevés is nem lenne már sok, és a szónak, mely politikus ajkán hangzik el, meg lenne még az erkölcsi -aranyfedezete, szükségtelennek látszanék ez a demonstráció. Ám az a hatalom, melynek kezében a választójogi törvény a népakarat meghamisításának gépezete lett, eredendő bűnnel jött a világra s e bűn bélyegét felismerni cselekedetein is. Láttuk, hogy a hatalmat éppen úgy gyakorolták, ahogy megszerezték! Bűnös egyűigyűség volna elhinnünk, hogy azok, akik a népet megbántották, most sietnek ítéletet kérni tőle. Minden óvatosság kevés azokkal szemben, akik a hatalmat olyan eszközökkel szerezték meg, mintha büntetlenül vétkezhettek volna! A szabadságot még sohasem adta vissza az, aki elvette. Mert — mint egy XVIII. századi nagy magyar publicista írta — a lenyomott 6