Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 9. szám - Emlékünnep és választójogi ankét a Deák Ferenc Társaságban. Bethlen István nagyjelentőségű megnyilatkozása - Egyed István emlékbeszéde

vagy éppen ellentétes felfogásokat áthidalja, vagy kiegyenlíti és ezzel biztosítja a nemzeti eszme egységesítő uralmát. Viszont a diktatúra az ellentéteket kiélezi és felfokozza, a ki nem küszöbölhető ellenvéleményeket kíméletlenül elnyomja, amivel a nemzet egy részét az állam eszméjének ellenségévé teszi. Munkámban arra a tapasztalatra jutottunk, ihogy az alkotmányos élet széles együttműködési alap a magyar közélet. Legkülönbözőbb sarkaiban elhelyezkedő pártokhoz és szellemi irányzatokhoz tartozók számára. Azt a tapasztalatot is szereztük, hogy a háború után feltűnt generáció alkotmányiul tagjai között fennálló felfogásbeli különbségek és ellentétek sokkal .kisebbek, mint pártállásukból következtetni lehetne. Rájöttünk arra, hogy a különbségek jelentékeny része csupán eltérő frazeológia, és érzéseink meg gondolataink közelebb állanak egymáshoz, mint politikai szótárunk és hangszerelésünk. Es ez nagyon bíztató a jövő szempontjából. A forradalmak után kialakult pártkeretek ima már részben elavultak. A pártókat inkább a mult emlékei és személyi kapcsolatai tartják együtt, mint eszmei szempontok. Csaknem minden nagyobb pártban megtalálhatók a ma virulens újabb mozgalmak egymással szemben álló hívei, anélkül, hogy a pártok formai alakulására kihatnának. Mi a fennálló pártkeretektől függetlenül, kizárólag eszmei alapon álló szellemi közösséget akarunk létrehozni, mely az alkotmányosság jegyében, a keresztény világnézetnek, az európai humanizmusnak, és a minden pártérdek felett álló nemzeti gondolatnak ápolója akar lenni. A fiatalabb generáció szellemi és eszmei közösségbe akarunk lenni, mely közönség vezérelve minden kérdésben az igazságosságra törekvés. Ez a vezérelv korunkban az erőteljes szociálpolitikái teszi politikai életünk tengelyévé. Súlyos bizalmi válságban élünk. Keserű osztályellenétek, felcsigázott, de megvalósullatlanul maradt remények korszakában. A bizalmat felkelteni ma csak becsületes őszinteséggel lehet. Azt kell éreznie a nemX Emlékbeszéd Egyed István dr. egyetemi tanár tartotta meg ezután nagy érdeklődés közepette emlékbeszédét Deák Ferencről. A beszédet egész terjedelmében közöljük: A Deák Ferenc Társaság és a körülötte csoportosuló magyar ifjúság elhatározta, hogy október 17-én, Deák Ferenc születése napján évenlként összejön és megüli annak a férfiúnak az emlékét, akinek nevét a Társaság homlokára írta. A mai első alkalommal Deák Ferenc születésének 133. fordulóján [nekem jutott a megtisztelő feladat hogy a haza bölcsének emlékét idézzem és élete eredményeit, erkölcsi tanulságait a mai nemzedék elé vetítsem. Deák élete a legtökéletesebb összhang. Azt hiszem alig volt államférfi, aki annyira félre tudott volna tenni minden szereplési vágyat, személyi tekintetet, mint ő. Nem volt családja; eladta még birtokát is, hogy annak kezelése a közügyektől el ne vonja. Teljes igénytelenség jellemzi saját személyét illetően ; minden gondolata, minden cselekedete csak a hazáé volt. Nem kereste az érvényesülést, gyakran félreállt. Mindig csak a közvélemény hívása, sőt türelmetlen követelése, mindig csak a kötelesség érzése juttatott neki új és új, hatalmas feladatokat, őt az egész nemzet bizalma tette vezérré, aki a legnehezebb időkben páratlan bölcsességgel irányította nemzete sorsát. Ha elemezzük ennek a vezéri egyéniségnek szellemi tulajdonságait, megállapíthatjuk, hogy Deájkot elsősorban a jog eszméje hevítette. Ha a magyar nemzetet jogásznemzet gyanánt szokás jellemezni, zetnek, hogy amit valaki mond, meggyőződésből mondja és abban egész férfi lélekkel hisz. Amit egyik kézzel adni akarunk, azt nem szabad részben sem viszszavenni a másikkal. A cm szabiul külön látszatpol'üihál folytatni és külön érdemi politikát. Nem szabad megadni az általános választójogot és ugyanakkor megakadályozni a szavazópolgárt abban, hogy arra szavazzon, akire akar. Nem^ szabad a választások előtt a gazdaadósságok csökkentését hirdetni és egy év múlva a terhelési értékhatárok felemelésével a'bankoknak mindent visszaadni. Nem szabad a nagybirtok ellen izgatni és telepítési látszattörvényeket hozni, ha ugyanakkor a hitbizományokat megerősítjük és a nagybirtoknak természetes szétmálását és elaprózódását intézményesen megakadályozzak. Az igazság őszinte és önzetlen keresése hozott bennünket össze. Egymás őszinteségéről történt meggyőződés tart bennünket együtt. Az egymás iránti kölcsönös bizalom erősít a jövő harcaira. Amikor ma Deák Ferenc születése napján a Haza Bölcsének szellemét idézzük, arra kérjük a Gondviselést, hogy adjon a nemzetnek olyan bölcs és önzetlen vezetőket akik minden kicsinyes pártérdektől menten, egyedül a nemzeti géniusz által ihletve, nagy történelmi céljai felé tudják vezetni a nemzetet, akikben megvan az erő, hogy legnagyobb szorongattatásunk idejében se adjanak fel semmit a nemzet ősi jogaiból, akikben megvan a tudás ahhoz, hogy minden erőt és lehetőséget felhasználjanak Magyarország jogainak visszaszerzésére. Deák Ferenc feladata volt ez, Deák Ferenc szelleme kell hozzá a jelenben is. Ebben a gondolatban együttérezve üdvözlöm az előadó őméltóságát, köszöntöm mélyen tisztelt vendégeinket, a magyar közélet vezetőit és mindazokat a barátainkat, akik ma este idejöttek, hogy Deák Ferenc szellemének hódoljanak. Felkérem az előadó őméltóságát emlékbeszédének megtartására. Deák Ferencről Deák a magyar jogásznak a legnemesebb értelemben vett kiteljesülése. A jog és a törvény az ő leghatalmasabb, egyetlen fegyvere; nincs, aM a törvényt oly tisztelettel és misztikus erővel vette volna körül, mint ő. A második felirat körüli vitában azt mondja, hogy: »a törvény oly nyugalmat ad a léleknek, hogy a legsúlyosabb eseményeket is, ahhoz ragaszkodva, be lehet várni és éppen ez fogja előidézni azt, mi a tűrésnél a legfőbb, hogy méltósággal tűrjünk, a méítóságot pedig a törvény adja meg, semmi más«. Azonban Deák a törvényt nem szavaik összetételének tekintette, hanem az élet rendezőjének, amelyben a nemzet akarata nyilvánul. Ezért tartja fontosnak a törvények jóságát; 1848-ban mondja az országgyűlésen, hogy: »jaj annak a törvényhozónak, aki oly ideális törvényeiket alkot, amelyeket az emberi élet naponként s a tapasztalás minden órán meghazudtok. Ismerte a negyvennyolcas törvényeknek hibáit is, mégis ragaszkodott e törvények érvényének visszaállításához. Ha a törvényesség útjáról letértünk, elvesztjük a biztos talajt lábunk alól. A törvénynek igazságosnak kell lennie. Rendületnül hisz az igazságban, amelynek ereje szerinte a legfőbb fegyver és amely a történelem tanítása szerint végtére mindig győz. Általánosan elterjedt az a mondása, hogy ha szabadok alkarunk lenni, elsősorban legyünk igazságosak. »E1 lehet ugyan gonosszág és alacsony eszközök által az igaz ügyet is nyomni egy időre; de végre csakugyan hatalmas erővel feltámad az igazság mindenkor és elnyomóit rettentőn bünteti«. Ezért azt tartja, hogy az igaz2