Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 8. szám - Őrségváltó és műveltségváltó Erdély

Bent Erdélyben a parlamenti képviselők és szenátorok szólalhatnak fel, a sérelmek orvoslásáért kérhetnek felülvizsgálatot, sőt bírói eljárást is indíthatnak, azonban ez sem jár eredménnyel. Már most »a rugalmas nemzeti szervezetnek készen kell állani arra, hogy ha egyik sem sikerül, iskolánkívüli népneveléssel pótolja a bezárt iskola művelődési tevékenységét*. Ehhez természetesen egy nagy nemzeti gépezetnek tökéletes, zökkenő nélküli működésére van szükség, amely elég erős arra, hogy a külső jogvédelem tehetetlenségét pótolja, sőt akár azt is kiegészítse; mert ha a követelések mögött szervezett társadalom áll, akkor azok nagyobb súllyal (bírnak. Ez a szervezett társadalom jobban tudná függetleníteni magát az államtól. Mert nyilvánvaló, hogy »kisebbségi helyzetben az a társadalom tud jobban boldogulni, amely gazdasági, társadalmi berendezkedésében legkevésbé függ az államtól és földrajzi elhelyezkedése (gazdasági térképe) a gazdasági autarchia kiépítését teszi lehetségessé; lel-) kileg viszont annyira egybeforrott, hogy kivívására egy emberként tud megmozdulni.« A helyzet a fordított sorrendet kívánja meg. A lelkileg teljesen egybeforrott és jól megszervezett társadalom tudja csak magát függetleníteni az álamtól, úgy gazdasági, mint politikai és kulturális tekintetben.« A Hitelről a tárgyilagosság kedvéért meg kell állapítanunk a következőket: Mondanivalójuk lényegében határozottabban körvonalazott, mert az Erdélyi Fiatalok ugyanezért küzdenek, ez azonban még nem tehető kifogás tárgyává, mert mindaddig kell valamit hangoztatni, amíg az a »valami« meg nem valósul. Még nem valósultak meg az Erdélyi riatalok célkitűzései teljes mértékben, ami azonban nem rajtuk múlott, hanem a körülmények sok akadályain. Ezért ők is küzdhetnek azonos programma!, ha más terrénumon is, mint a Fiatalok. Egyet azonban, mint tévedést, kell, hogy megállapítsunk. Az őrségváltó új nemességet a Hitel a szétkallódott intelligenciából akarja toborozni, anélkül azonban, hogy a népet megemlítené. Igaz, hogy a felnövekvő intelligenciát kell az erdélyi élet tengelyévé tenni; de nem feledkezhetnek meg a népnek olyan irányú neveléséről sem, amely képesíti őket arra, hogy az intelligencia felfrissítői legyenek. Összefoglalva az eddig elmondottakat, megállapíthatjuk, hogy ma három ifjúság áll a transsylvániai porondon. Három mozgalom külön nevek alatt, külön folyóiratok körül csoportosulva, külön dolgozva és mégis mennyi a rokonság közöttük. Rokonok; nemcsak azért, mert erdélyiek, hanem céljukat tekintve is; mert céljuk egy: Erdély magyarságát megmenteni; ellenállóvá tenni minden elnyomó hatás ellen. Megkeresni azt a kisebbségpolitikai bázist, amelyre fel lehet építeni a mult romjaiból az új Erdélyt, amely tud alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, anélkül, hogy önmagát, vagy önmagából veszítene. Ezt akarja mindegyik elérni, csak az utak mások. De ez ma egyáltalán nem szokatlan, mert ma abban a korban élünk, amikor minden átalakult, vagy átalakulóban van. Az átalakulás mindig küzdelemmel jár. Veszedelmes akkor, ha mindent lerombol de hasznos akkor, ha csak a történelmi sötét pontokat akarja eltörölni és azok romjain épít a megépítettek mellé újakat. DEÁK FERENC: Félénk, sőt gyáva az, ki önszemélyét félti, midőn hazájának sorsa forog kérdésben; de ki maga non fél, hanem félti a hazát, óvatos nem azért, hogy magát baj ne érje, hanem hogy a haza ne szenvedjen, az nem félénk, nem gyáva. Ön sorsunkról magunk rendelkezhetünk, s ha kockára tesszük azt, önmagunk szenvedjük kárát. De mások sorsát, mit a bizalom hitünkre bízott, a haza sorsát, mely becsesebb előttünk saját élelünknél, féltenünk kell minden veszélytől, s a szeretet óvatosságával kell azt megőriznünk; kockáztathatunk mindent a hazáért, de a hazái kockáztatnunk nem szabad. Az erők mla Erdélyben ellentétes mozgásúak; de hasznosak, mert építenek. Erről az építésről beszél a szórványgondozás, szociográfiai adatgyűjtés és feldolgozás, falugondozás, belső munka, folyóiratokban megjelenő komoly és alapos tanulmányok és az a munkatábor, amelyik ezen a nyáron dolgozik. A katolikus és református ifjúság két munkatábort szervezett, minden állami támogatás nélkül. Ennek a »támogatásnak« a megemlítése igen fontos, mert a román falumunkások a legmesszebmenő anyagi és erkölcsi támogatásban részesülnek. Minden falukutató román diák 2000—3000 leit kap, ami teljesen fedezi kiadásait; sőt még egy-egy ruhára is jut belőle ... * Apor Péter kétszáz esztendővel ezelőtt müve homlokzatára írta: Metamorphosis Transsylvaniáé. Azóta tart ez a folyamat és most van abban a stádiumban, amikor betetőződik, hogy az átalakult Erdély új utakon induljon el. Ez még nem teljes. A »Magunk Revíziójá«-nak a gondolata, amelyet Makkai Sándor fektetett papírra, de amelyet az élet diktált, még nem él olyan mértékben, mint ahogy kellene. Mert ha ezen túllennének, nagyobb lenne az együttmunkálkodás; kevesebb küzdelem egymás ellen, ami szétforgácsolja őket. Erősebb lenne az öszszefogás, ami azt eredményezné, hogy a három ifjúsági csoport, amely most nem tud teljes lenni, akkor az egész ifjúságot jelentené. Tamási Áron végső konzekvenciáját fogadhatjuk el, ajmelyet a Brassói Lapokban fektetett le: »Az Erdélyi Fiatalok népi humanizmusának a Hitel által hirdetett újraértékelésnek és a baloldaliak szocializmusának az összefogását« ajánlja. így eljuthatnának a teljes igazsághoz, amelynek alapjaihoz a Fiatalok hozzák a megszelídített népi gondolatot, a társadalmi és művelődési szervezkedés gondolatát, a magyarországi egyesületekel való kapcsolatot és a kossuthi külpolitikát. A Hitel adná a Széchenyi^realizmust, átértékelést, amit Szekfütől tanult, az önrevízió sürgetését. A baloldaliak az erdélyi népvalóságot hoznák; de le kellene mondaniok a kívülről való befelé nézésről, ami a szellemi importcikkek túltengését jelentheti; már pedig Erdélynek ettől kell magát leginkább függetleníteni; mert minden importált gondolat egy-egy mozaikszemet visz el magyarságából, amelyet az új impérium úgyis minden akciójával megtépáz ... Szükséges volt mindezt elmondanunk, mert az egymás elleni küzdelmek közben a mjult felismerésének és felmérésének, az új helyzet meglátásának, 39