Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 8. szám - Őrségváltó és műveltségváltó Erdély

az új útkeresésnek, a magyarságmentésnek ebben a lázában születik meg minden, amiről nem tudunk másképen szólani, csak úgy, ha ismerjük azt a he­lyet és azt az ágyat, amelyben megszületnek a mai Erdély megismeréséhez szükséges adatgyűjtések, falugondozások, szórványmunkák, amiről mind igen fontosnak mérhetjük a beszámolást, mert részben már előttünk járnak, másrészt pedig el kell ismer­nünk László Dezső megállapításának a sok tekin­tetben való igazságát: »A magyarországiaknak min­dig az volt a hibájuk velünk szemben, hogy mindig későre fedeztek fel minket és mindig úgy láttak, ahogy mi tegnap láttuk magunkat.« Ezért felada­tunk kell legyen Erdélyt úgy megismerni, amilyen ma; mert csak ebből az ismeretből táplálkozhatik minden reményünk, amelyről ma minden magyar beszél, ír és sír. .. Ha csak a tegnapi Erdélyt is­merjük, akkor Erdély-szemléletünk téves utakra visz, ami igen könnyen egy újabb tragédiánk lehet. Kelemen Sándor * Irodalom: Tamási Áron: Cselekvő Erdélyi Ifjúság, Brassói Lapok. — Makkai Sándor <lr.: Magunk Revíziója. — Makkai László: Erdélyi Húszévesek, Pásztori űz, XXI. 'évi'.. 5—7. >•/.. 1)55—156. 1. — László Dezső: Az Erdélyi Magyar Ifjúsági Moz­galmak Mérlege, 1933; A Kisebbségi Élet, 1935; Akarom, Tisz­tám Lássatok, 1933: A Siető Ember; Erdély Megismerésének Titka. Pásztortűz, XXI. évf., 23—24., 549—550. 1.; Harmiriréve­sek. Pásztortűz. XXI. évf.. 5—7. sz., 157—158. 1. — Spectatpr: Korkép, Pásztortűz, XXI. évf., 5—7. sz., 155—156. 1. — Albrecht Dezső: Metamorphasis Transsylvaniáé, Hitel, 2. sz.. 15*;—1 (ifi. 1. — Tialázs Ferenc: Rög Alatt (1920—1930-ig). Resnum. Egyháztörténeti Évkönyv Közzéteszi: a Magyar Katolikus Töri éneit ró]; Munka­közössége. Budapest, 1936. 392. 1. A történeti irodalom csak igen szűk keretek kö­zött Játhatott napvilágot az utóbbi években. Számos folyóirat megszűnt s a Századok anyagi okokból le­csökkent terjedelme nem bizonyult elég tágnak az iro­dalmi termelés befogadására. Szükséges tehát olyan publikációs lehetőség, mely módot ad főleg a fiatal történésznemzedék munkáinak megjelenésére. Külön jelentősége van a jelen munkának azáltal, hogy a hanyatló katolikus történettudomány újjáélesztését és Fraknói, Karácsonyi stb. nyomán, modern módsze­rekkel való fejlesztését tűzte ki céljául a megjelentető munkaközösség, amelynek tagjai kölcsönös segítség­gel, állandó érintkezéssel s egymás támogatásával igyekszenek terveiket megvalósítani! (A katolikus szó nem jelenti egyoldalú felekezeti szempont érvényesíté­sét történetírásukban, hanem a katolikus vonatkozású tárgyaknak objektív, valósághű feldolgozását.) A vaskos kötet tizennégy író tanulmányát tartal­mazza és Szekfű Gyula bevezető szavai kérik a kato­likus közönség támogatását a munkaközösség számára. Félegyhchy József: A katolikus történetszemlélet és egyháztörténetírásunk feladatai c. tanulmányában a kérlelhetetlen önkritika, a tényekből folyó tárgyilagos rekonstrukció szükségét hirdeti és helytelenít minden apologetikus jellegű írást, mint a történethez méltat­lan ferdítést. A magyar egyháztörténetírás feladatait pontokba foglalva adja elő és az összegyház történeté­nek beható kutatását kívánja a magyar viszonyok szélesebb távlatban való szemlélhetése szempontjából is. Nagy Tibor kitűnő filológiai képzettséggel, a for­rásanyag éleselméjű kritikai vizsgálatával megálla­pítja, hogy az arianizmus kezdetei Pannóniában 325-re tehetők s elterjedése a niceai zsinat után válik na­gyobb mértékben lehetővé. Belitzky János a csornai Tiszteletfel felkérjük azon t. előfizetőinket, akiknek előfizetése október 1. napjával lejárt, azt az idemellékelt csekklapon megújítani szíveskedjenek. premontrei prépostság megalapítása és birtokgyarapo­dása körülményeit tárgyalja a XIII. sz. végéig s az adatokból levont, ha olykor talán kissé merész, de mindig szellemes okoskodással igyekszik kinyomozni az alapító személyét, a szerzetestagok kolostori szár­mazási helyéit az alapító bessenyö nemzetsége és ro­koni kapcsolatai segítségével s a birtokállomány ki­terjedését az Árpád-kor végéig. P. Gyenis András S.J. a püspökségek birtokosainak névsorát állítja össze 1526-tól 1600-ig, de adatgyűjtése semmi újat vagy kü­lönösebben hasznavehetőt nem ad. Kárpáti-Kravjánszky Mór Grome-ról, János Zsigmond olasz testőrkapitá­nyáról ír; a függelékben közzétett eredeti akták János Zsigmond történetéhez kétségtelenül becses adatokat szolgáltatnak. Clauser Mihály Pázmány gondosságára, írói lelkiismeretességére hoz újabb bizonyítékot Páz­mány »Felelet«-ének egy példányára jegyzett szerzői korrektúrák, betoldások, újabb bizonyítékanyag ismer­tetésével. Hórányi Lukács a márcsai görögkeieti püs­pökség kialakulását tárgyaló tanulmányában jóval a címben megjelölt kereteken túlmenő munkát végez, be­világítva a pravoszláv vallás és szerb nemzeti érzés szoros kapcsolataiba. Kelényi B. Ottó Marco d'Aviano. a barokk misztikus egyéniségének hatását mutatja meg Bécs és Buda ostrománál, illetve elfoglalásánál s a felszabadító háborúban, továbbá szoros kapcsola­tát 1. Lipóttal. A kapucinus barátnak jelentős szerepe volt abban, hogy Lipót ellenállva hivatalnokai vona­kodásának és szűklátókörű szempontjainak, elszánta magát a felszabadító háborúra. Meszlényi Antal kitű­nően megírt tanulmányának Rákóczi Ferenc fel­kelésének valláspolitikája és a jezsuiták« címet adta szerényen, de ez csak keret arra, hogy benne széle­sebbkörű problémákat is letárgyaljon. A jezsuiták el­len a szécsényi gyűlésen hozott törvénycikk indokolá­sául egykorúaktól és későbbi feldolgozóktól felhozott vádakat megcáfolja s kimutatja, hogy a törvénycikk létrejöttének egyetlen igazi indoka a protestánsoknak a jezsuitáktól való félelme volt, mert az ő térítésük óriási eredményei, iskoláik sikerei alapjaiban kezdték fenyegetni a protestantizmust. Bónis György a XVIII. sz. eleji házassági törvényjavaslatokban érvényesülő vallásos szellemet mutatja ki, Schoen Arnold a tabáni Szent Katalin plébániatemplom történetéről ír alapos, pontos adatokra felépített cikket. Ember Győző Borié Egyed báró, a bécsi államtanács egyik kiváló tagjának portréját rajzolja meg. Csapodi Csaba rövid cikkében meggyőzően mutatja ki, hogy Szent István királyról korábban uralkodott kép, a vaskezű, komor térítő, kér­lelhetetlen pogányirtó király portréja a XVIII. szá­zadban vesztette el kemény vonásait s helyette a ke­gyes, jóságos, szelíd atya halvány, tompább körvonalú elképzelése alakul ki. Hermann Egyed a rozsnyói püs­pökség és az államtanács küzdelméről ír, de a kérdé­sen belül szépen megrajzolja az államtanács tagjainak általános egyházpolitikai nézetét is. Amint már e vázlatos áttekintésből is láthatjuk, a katolikus egyháztörténeten túlmenően is általános magyar történeti fontossága van a cikkek legtöbbjé­nek s ez teszj indokolttá, hogy e szép kiadvány mi­előbbi folvtatását érdeklődéssel várjuk. (-i.) (-a,) Megjelenik tízszer évente. — Minden cikkért szerzője felel. — Lehetőleg géppel s a papirosnak csak együk oldalára írott kéz­iratokat kérünk. Kéziratokért — az előre megbeszélteken kívül — felelősséget nem vállalunk. Minden levélre, felbélyegzett s megcímzett válaszboríték mellékelése esetén válaszolunk. Kiadja és a szerkesztésért felel: Lipták László dr. Kiadóhivatali igazgató: Munkácsi Sándor Athenaeum irodalmi és nyomdai Rt. nyomása. Felelős nyomdavezető: Kárpáti (Kettinger) Antal. 40

Next

/
Thumbnails
Contents