Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 8. szám - Válasz Török Árpádnak

tsik hatáskörét pedig országos fontosságúnak talán még sajátmaga sem tartja. Kiegészítik a pártvezetőséget, ezt majdnem elfelejtettük. Mert ez sem fontos. Ez is csak hiábavaló, átmeneti leplezése a rendszer épületén támadt végzetes hasadékoknak. Amikor az egész magyar társadalom türelmetlenül várja a százszázalékos alkotmányos megoldást, akkor a Nep vezetősége csak beteg kompromisszumokat tudott nyújtani. Ami nem használ és ami senkinek sem kell. Mert régi igazság, hogy á félmegoldásnál rosszabb megoldás nincsen. * (A tékozló fiú) megcsalódva a világban és önmagában, hazatért atyjához, megvallotta minden bűnét s alázatosan kezdett dolgozni atyja házában, akinek ez mély boldogságot szerzett. Nincs is szebb és meghatóbb az őszinte megtérésnél. De mit szóljunk a modern tékozló fiúhoz, aki nem ismeri a megbánást és az alázatot. Aki személy szerint szinte egyedül felelős, de mindenesetre legfel elősebb azért, hogy ennek az országnak keresztény társadalmában a széthúzás és a belső harc lett úrrá és most ő tart előadásokat másoknak — a keresztény testvériségről. Az úszító dömpingsajtó karmesteri dobogójától a mi nézetünk szerint hosszú és áthidalhatatlan a távolság a katolicizmust hirdető eszmék emelvényéig. Sok bűnbánatra és sok megbocsátásra volna szükség, amíg ezt az utat be lehet járni. És őszinteségre. Mert a macchiavellizmus új magyarországi törpéje túlságosan makacsul hirdeti most katolikus voltát, hogysem tervének célszerűsége előtérbe ne nyomuljon és mindenki előtt világossá ne tegye, hogy rókautakon igyekszik visszatérni oda, ahol őszintén eddig csak a gyűlölséget szolgálta és semmi ok nincs annak a feltételezésére, hogy ezután a keresztény testvériséget fogja szolgálni. Hacsak az elveszett pozíció után való olthatatlan vágyakozást nem tekintjük egyenértékűnek a lelkiismerettel és a meggyőződéssel. AFPONYIALBERT GRÓF: A nemzetek nagyon reálisan bele vannak kapcsolva a nagy emberiségi fejlődési folyamatokba, a nemzeteknek van lélektana, melynek törvényei nagyobi) szükségszerűséggel érvényesülnek, mint az egyének lélektana, mely fölött sokkal inkább uralkodik a szabad akarat. Mindezek felfogása és átérzése u nemzetek irányítására való képességnek egyik fő kel léke; ez pedig összefügg a lelki élet azon kitágításává 1 és fölemelésével, amelyet a természet és művészet, hozzáteszem, a bölcselkedés országából is, nyerünk. Aki ezekből a forrásokból nem merít, az csupán a napi politikának lehet többé-kevésbbé ügyes munkása, de a nemzeti jövőbe tekintő, a nemzeti egészet felölelő és azt az emberiség egyetemébe beillesztő koncepcióra, tehát a legmagasabb államférfiúi feladatokra képtelen.* ( Em lék i ra taib ól.) (Gyülekezési tilalom), íme, a reformkormány legújabb reformja. Hogy ez mit jelent ismét az alkotmányosság és a polgári szabadság szempontjából, azt fölösleges részletezni. De nagyon is helyénvaló a kérdés, hogy van-e erkölcsi joga egy rendszernek, amely tökéletesen elvesztette a nemzeti társadalom bizalmát, ilyen eszközökhöz folyamodni? Hiszen így éppen akkor, amikor legnagyobb szükség volna arra, hogy a közhangulat kifejezést találjon és az egészséges kibontakozás felé kifejthesse irányító hatását, akkor kerülnek újabb bilincsek a közvéleményre. Ismerve a »sajtópolitika« mai eszközeit, nem kézenfekvő-e, hogy ez a kormányintézkedés burkolt fenyegetést jelent a független sajtó felé is? Az ilyen váratlan és brüszk rendszabály csak akkor jogosult, ha a közrend veszélyben van. De ki meri ezt állítani — különösen a belügyminiszter úr nem is oly rég elhangzott önérzetes nyilatkozata óta? * (A bihari összefogás) olyan eseménye volt a belső politikának, amelyre reménykedve figyel föl a Nep-korszak végvonaglásaiba beleúnt és belefásult ország. Még nem is olyan régen Biharország főispánja és Nep-elnöke azt hirdette, hogy nála ellenzékiek nincsenek. És most lám, ezren és ezren feleltek hangos kiáltással Leszkay István kérdésére: Akarják-e, hogy az ország érdekében Bethlen István és Eckhardt Tibor összefogjanak? — Akarjuk! — felelt az ötezerfőnyi gyűlés, mint egy ember és ez a kiáltás tovább szállott és tovább zúgott. Megreszkettette a berettyóújfalusi főtéren lezsaluzott főispáni ablakokat s ott lebegett a tömeg fölött akkor is, mikor Tüdy Zoltán a kisgazdapárt nevében megmagyarázta, hogy ez az összefogás mit jelent? Elveknek szilárd és hűséges szolgálatát a magyar nép érdekében. A bihari gyűlésen fölzendülő kiáltás messzire hangzott. Visszhangot vert fel mindenkiben, aki a mai tespedtségből a jobb jövő felé vágyik. Eckhardt Tibor nagy beszéde a becsületes emberek becsületes összefogásáról mindenkit meggyőzött. Az egész ország mint egy óriás hangszer rezonált: Akarjuk! Makray. Lajos: A magántulajdonnak kettős jellege van: egyéni és társadalmi; nem szabad egyik jelleget sem a másik rovására elsorvasztani, mert az első esetben a liberális individualizmusba jutnánk, amelynél a mások és a köznek érdeke — elméletileg — konzekvensen közömbös; a második viszont a kollektivizmusra vezet, amely pedig a tulajdon feletti teljes és korlátlan rendelkezési jogot az összeségnek ítéli oda. Amennyire jogos és szükséges a magántulajdon, mert egyéni érdek és vagyonszerzés lehetősége nélkül nincs más termelési mód csak a rabszolgai: épúgy túlzás az az álláspont, amely szerint a magántulajdon szentség. A magántulajdon nem szentség, hanem jog! Következésképpen a helyes egyensúly elve alapján logikusan kötelességekkel van egybekötve. Ezen kötelesség tartalma és parancsa, hogy a magántulajdon jogosítottja és birtokosa tulajdonát az erkölcs szabályai — egész különösen a szociális igazság és szeretet követelményei szerint használja. (Cobdcti) 23