Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1936 / 8. szám - Agrárpolitikánk aktuális problémái
Magyarországon, ahol a szövetkezeti eszmének éppen a gazdatársadalom keretein belül van oly kevés lelki talaja, meglepően nagy és imponáló eredmény ez öt év munkásságát tekintve. Azonban itt igazán el lehet mondani, hogy manapság meggyőzni már csak komoly eredményekkel lehet a gazdákat. A tömeges rendelések által lehetővé tett nagybani vétel oly kedvezményeket juttatott már eddig is a csoportba tömörült gazdaságok részére, hogy ilyképpen — a piaci és kiskereskedelmi árakat véve alapul — 25—120%-os megtakarításokra nyilt alkalom. De a csoport munkásságának eredményessége kitűnt abban is, hogy országszerte megindította az ipari és üzemi áruk árának csökkenését s így az agrárolló fokozatos összecsukódását. Mert a csoport önálló vegy- és árelemzései révén maga szabja meg az így is tisztességes polgári hasznot nyújtó árakat, ezeknek alapján az egyes cégektől árajánlatot kér a minták egyidejű bekérésével s ezek ár, valamint minőségi tulajdonságainak tüzetes vizsgálata után juttatja csak el rendeléseit a gondosan kiválasztott cégekhez. E munkásságuk révén már eddig is számos árkartel tevékenységét sikerült megbénítaniunk, amit mutat különben az is, hogy az 1931-es forgalmi árak a mai akciós árakat 18—400%-kai haladták túl. Ez a jelentős áresés a csoport tevékenysége nélkül soha be nem következett volna s ha jelenleg az érdekeikben sértett cégek az időközi árlemorzsolódást az általános olcsóbbodásra is akarják visszavezetni, az akcióba be nem vont áruk árának további szilárdsága és stabilitása kételyt ébreszt e védekezés jóhiszeműségével szemben. Ez csak egy ötletszerű és kiszakított példa. De menynyire meggyőző máris abból a szempontból, hogy célt tévesztett és elhibázott magatartás lenne az agrártársadalom részéről az, ha továbbra is minden bajának orvoslására gyógy irt az állam részéről várna és nem látná be önsegélyezésének szükségességét. A telepítés és földreform problémájával sem birkózhatik meg tehát egyedül a törvényhozás, ö legfeljebb csak megváltoztathatja nyers mennyiségében a mai egészségtelen birtokmegoszlást és kimozdíthatja hrltpontjáról a mai stagnáló és nyomasztó helyzetet. De ez új »apparátus <•< üzemben tartása és továbbfejlesztése már nagyobb hányadában az állam hatáskörén kívül eiö feladar, amelyet a gazdatársadalomnak önmagának keli megoldani érdekképviseleti szervei vagy szövetkezés útján. Ha ezek kellő gazdasági súlyra tesznek szert, ez természetesen politikailag is éreztetni fogja hatását. De szervezés tekintetében a hangsúly a gazdasági oldalra esik és így míg ezt a gazdatársadalom be nem látja — mindig elmellőzött ts másodrangú problémának fogják a termelési ágak hierarchiájában az agrárválságot tekinteni a jól szervezett nagyiparral és kereskedelemmel szemben. Nem tagadjuk, sőt állítjuk mi is tehát, hogy a telepítés és földreform sürgős megoldásra vár szintén. De ez csak akkor fog komoly eredményt felmutatni, ha az állam kereskedelmi politikájával a mai mértéket messze túlhaladóan biztosítja agrártermékeink piaclehetőségeit, agrártársadalmunk pedig végre rádöbben arra az igazságra, hogy helyzetén legtöbbet sajátmaga segíthet szaktudásának emelésével és tömegeinek szövetkezeti beszervezésével. Pongrácz Kálmán dr. * Pongrácz Kálmán kitűnő tanulmányához nem vita céljából fűzünk néhány megjegyzést, hanem kiegészítésképpen. Mindazok a szempontok, amelyeket megvilágít, elfogadhatók kiindulási alapként. A föladatok gyakorlati megoldásánál pedig valóban az kell irányadó legyen, hogy még átmenetileg se hozzuk veszélybe a termelés színvonalát, mert a magyar földmíves nép ma is kétségbeejtő DEÁK FERENC: Oly időkben, midőn a méltatlan szenvedésére özöne minden lionfikeblet föllázított, s a feldúlt bizalom helyébe gyanahodás, sőt talán gyűlölség lépett, könnyebb a merészség politikáját követni, mint az óvatosságét. Ilyenkor a keserűség szava minden kebelben visszhangra talál, s a felzúdult szenvedély örömestebb hallgat a merész tanácsra, mint az óvatosság intő szavára. Izgatott időben könnyebb az indulatok árját követni, mint azt a hon érdekében csillapítani. szociális helyzetét egy ilyen újabb teherpróbának nem lehet kitenni. A földkérdés, amint ez a fenti tanulmányból is helyesen kitűnik, nem egyedüli problémája az agrárpolitikának. Sőt, még a földkérdésben sem csak a nagybirtokok fölosztásáról van szó, hanem arról is, hogyan lehet a kisbirtokok célszerűtlen elaprózottságán változtatni, ez elporlás továbbterjedését megakadályozni és a tagosítást is mielőbb végrehajtani — mindezt olymódon, hogy a földmívelő nép szaporodási energiáját ne csak csorbulni ne engedjük, hanem még újabb expanzivitására is módot adjunk. De mindezen túlmenően van a földkérdésnek egy magasabb, nemzeti politikai távlata. A földbirtok magyarországi megoszlása nemcsak agrárpolitikai szerkezetünknek tényezője, hanem rendkívül fontos eleme a nemzeti vagyonmegoszlásnak is. A nagybirtoki földvagyon ma túlnyomóan olyan kezekben van", amelyek történelmi kapcsolatokkal tartoznak a magyar nemzethez és néphez. Az a magasabb politikai kérdés tehát, amely így felmerül, abban rejlik: szabad-e a történelmi nagyvagyonokat olyan módon elporlani engedni, hogy közben az újabban keletkezett ipari, kereskedelmi és pénzügyi nagyvagyonok változatlanul maradván, teljesen új s nemzeti és történelmi gyökerekkel kevésbé rendelkező legyen a magyarországi nagyvagyonok megoszlása? Az aggodalom, amely így fölmerül, egészen nyilvánvaló. Hiszen a nagyvagyonnak oly helyzeti energiája van, amely kihat a kulturális és társadalmi mozgalmakra, sőt nem egy történelmi példa áll rendelkezésre abban a tekintetben, hogy névleg és alkotmányjogilag demokratikus államok politikai életének maradéktalan irányítását is sikerült a nagyvagyonnak kezébe vennie. Ennek a súlyos problémának a valóságos megoldását mutatta meg Bethlen István a hitbizományi reformról tartott beszédében, amely beszédet tulajdonképpen a nemzeti céljainkat megvalósító politika átfogó programjának kell tekintenünk. Kettős eszmén épült föl ez a program: egybekapcsolta az iparosodás egyre inkállb elismerésre találó szükségét a földkérdés megoldásával s a hitbizományi földvagyonnak nagyipari vagyonná való tervszerű átalakítását kívánta. Ezen a módon tehát nemcsak a földkérdés jutna hatalmas lépéssel közelebb a megoldáshoz, hanem egyszersmind az iparosodás által népünk új életlehetőségekhez jutna s iparunknak a történelmi magyar nemzethez való viszonyában is egy olyan lényeges eltolódás következnék be, amelyet nemzeti és népi szempontból egyaránt eléggé nem méltányolható jelentőségűnek kell ítélnünk. Pongrácz Kálmán dr. tanulmányához tehát nem azért fűztük ezeket a sorokat, mintha fejtegetéseivel nem értenénk egyet, de én úgy vélem, hogy mindannyiszor, amikor a magyar földkérdés szóba kerül, szükséges és fontos emlékeztetni Bethlen István földprogramjára, amely egy új nemzeti nagyipar megvalósulását is jelentené. L. L. dr. 13