Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 8. szám - Perpetuum mobile és az új reformkor

ket vesztett irányelveket takarni, pótolni kellett! Részletekkel törődni pedig még mindig nem illett a »tempó« presztízséhez. A léken mindinkább több víz zúdult be. új s mindig újabb elveket kellett felvetni, amelyek azonban megint csak olyan üresek és Potemkin-szerüek voltak, mint elődeik. A »tempó«különbsége az, ami az ideáltól a jelszó felé sodorta. A tüzes alkotásvágy könnyen válik türelmetlenséggé s elhamarkodott tetté. A »reform« és a többi jelenlegi tejtestvére, egyenes leszármazói azoknak a jelszavaknak, melyek különféle formákban időnként, felbukkantak a világháború befejezése óta, amelyek azonban zavaros felelőtlenségükkel soha a kormányzat magas őrtornyába fel nem hatoltak. Most azonban betört a jelszó oda is. A sok ígéret, egyszerre adott száz pont kötelez. Ám egyik pont nem sikerült a másik után s a kapkodásban nem maradt más menekvés, mint a jelszó. Jelszavas lett a közéletünk, új mértékegységek születtek, melyeknek tetején ott volt önértékelés megafonos fogalmazása: a »reformkor«. Ez a politika végül is odavezetett, hogy munkaképtelenné, rokkanttá tett éveket. Ez a politika, mely lelkileg önmagának lett elvesztője, gazdaságilag sok ezer meg ezer nagyobb s kisebb egzisztenciát is magával rántott, — ugyanott tart, mint ezek. S ugyanazt tette, mint az egyén, főleg a kisember, mikor a romlás rémét látja maga felé közeledni: egyetlenegy gondolattal, mindent) egy lapra téve fel, sorsjeggyel, vagy valamiféle találmánnyal akar kitömi s önmagát, családját megváltva, nemcsak leküzdeni nyomorúscigát, de vagyont, hírt, tekintélyt szerezni és diadalmaskodni 'környezetén. Mint a kisiparos, aki végső szorongásában a perpetuum mobilét akarja feltalálni, úgy akart valami imgyot-nagyot feltalálni ez a kátyúba jutott politika is. A történelem a perpetuum mobile közéleti mesterembereivel szemben elnézőbb, mint az élet a maga. fúró-faragó kisembereivel szemben. Ezeket kíméletlenül elnyeli; a történelem azonban nem ragasztja gúnynévként az önértékelésnek magaválasztotta nevét a politikus korához, legfeljebb — elfelejti öt. Riegler Imre dr. A MEGYEI POLGAIÍI PERES ELJÁRÁS A XVI—XIX. SZÁZADBAN Irta: Torday Lajos. (Bp., Eckhardt-szeminárium kiadása 1933. 142 1.) A MEGYEI BÜNTETŐ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS A XVI—XIX. SZÁZADBAN Irta: Meznerics Iván. (Bp.. Eckhardt-szeminárium kiadása, 1933. 136 1.) A hazai jogtudomány monografikus művelésének értékes példánya e két mű. A Pázmány Péter tudományegyetem szemináriumai, — helyesen — a dogmatikus jog művelése mellett a történeti szempontokat is kihangsúlyozzák: érdemes jogtörténeti munkák kiadásával. Talán nem is vélné időszerűnek az olvasó e műve ket, címük láttára. Azonban éppen mert megyeszervezetünk, alkotmányosságunk fenntartóinak múltját, közigazgatáson túlmenő speciális funkcióját tárgyalják, lényegesek s amellett az e kérdések iránt érdeklődőknek tudományos útbaigazítást biztosítanak. Tordajj munkájából a polgári peres eljárás menetéi figyelhetjük meg. A bírósági szervezet, a törvénykezés ideje, hatáskör és illetékesség strukturális kérdéseinek tárgyalása után a perszakaszokat, majd az ítéletet, perorvoslatokat taglalja. Helyesen deríti fel az eljárás jellegzetességeit, melyek két irányban is elhatárolhatók. Az egvik mindjárt abból folyik, hogy nolaárl ügyekben közigazgatási hatóság döntött."' (Büntető ügyekben ez nem mutat oly éles ellentétet e hatóság jelenlegi jogkörével szemben, mert ma is van a közigazgatási hatóságoknak büntető: különösképen rendőri vonatkozású büntető joghatóságuk.) A másik jellegzetessége a megyék igazságügyi szolgálatának, hogy autonómiájuk folytán — perrendtartás nem lévén — meglehetősen eltérő gyakorlatuk fejlődött ki. Érdeme e munkának, hogy kihámozta a sokfelé ágazó gyakorlatból, ami leginkább általános és érvényesült volt. Meznerics a büntető jogszolaúItatást tárgyalván, felderíti, hogy ez az eljárás sokrétűbb, mint a polgári. Nem is szólva arról, hogy büntető ügyekben még inka ob érvényesülni tud az el-eltérő gyakorlat. Ehhez járul azonban az, hogy a büntetőjog sokkal inkább van alávetve a koráramlatok befolyásának, vagy kivételes állapotoknak, mint a magánjog. Osak a statárium gyakoriságára, vagy pl. II. József reformjaira, majd ezek eltörlésére kell rámutatni. Hatáskör szempontjából is különbség van a polgári s büntető eljárás közt. Polgári perek mindegyikében — a források szerint — a megyei hatóság ítélt. Büntető perekben hatásköre szűkebb volt: közbűntett, vagyis felségsértés és hűtlenség eseteiben már első fokon is a tábla ítélt. A forrásmunkák bő kihasználása, eredeti kútfők, levéltári adalékok ismertetése s összefoglalása folytan igen érdemes munkát végeztek a szerzők, kik közül Meznericsnek még szép feladatot adna az anyagi jogi büntető szabályok ismertetése, (r.) A COLLEGIUM HUNGARICUM SZÖVETSÉG ZSEBKÖNYVE (Bpest, Kir. M. Egyetemi Nyomda, 1936. 240 1.) A külföldi ösztöndíjas kiküldetések indokoltságáról ismételten folytak az utóbbi években viták. Klebelsberg Kunó elgondolása szerint új magyar tudósgárda és vezetésre hivatott szakemberek képzését célozta ez és most, hogy 10 esztendős múltra tekinthet vissza, joggal mérhető ez fel az ösztöndíjintézmény által elért eredményeken. Ezt akarja bizonyos vonatkozásokban megvilágítani a volt külföldi ösztöndíjasok által két evvel ezelőtt alapított Collegium Hungaricum Szövetség, illetve most első íziben kiadott zsebkönyve. A Zsebkönyv első része cikkeket és tanulmányokat tartalmaz dr. gróf Teleki Pál, dr. Bakay Lajos, dr. Domanovszky Sándor, dr. báró Brandenstein Béla és másokí tollából. Gróf Teleki Pál cikkében rámutat a kulturális téren való elszigetelődés veszélyeire. Dr. Bakay Lajos, az Országos Ösztöndíjtanács elnöke megállapítja, hogy a kint járt közel 1200 ösztöndíjas munkája kiépítette a Nyugattal való tudományos kapcsolatunkat. Dr. Domanovszky Sándor, az Ösztöndíjtanács ügyvezető igazgatója az ösztöndíjasok kiválasztására irányuló eljárást ismerteti, végül dr. báró Brandenstein Béla, a Collegium Hungaricum Szövetség elnöke alapos tanulmányban fejti ki a magyarság alapvető kulturális problémáját: nemzeti, népi életünknek és a nyugati kultúra értékeinek harmonikus egyesítését. A Zsebkönyv második része a külföldi ösztöndíjakra es a Collegium Hungarieumokra vonatkozó jogszabályok szövegét, továbbá az Országos Ösztöndíj tanács tagjainak névsorát és a Collegium Hungaricum Szövetség alapszabályait közli. Végül a Zsebkönyv harmadik része a volt ösztöndíjasok teljes névjegyzékét foglalja magában, megjelölve mindegyiknél külföldi tanulmányainak helyét, idejét és tárgyát, valamint jelenlegi állását. (Szomorú tanulság azonban, mennyien nem találtak még elhelyezkedést e nagyképzettségű fiatalok között.) A Zsebkönyv dr. Martonyi János tanügyi fogai mazó szerkesztői munkáját dicséri (—e.) 10