Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 8. szám - Perpetuum mobile és az új reformkor

Perpetuum mobile Két reformkort ismerünk: az egyiket, melyet az utókor nevezett el ilyképpen s egy másikat, mely önmagát tisztelte meg e névvel. Az egyik négy évtizedre terjedt, a másik immár negyedik évét tapossa. Egy filozófusunk mondja: »Az állam akaratának és cselekvésének eleve fel kell tennie bizonyos célokat, melyekkel igazolja eljárását. Ha törvényeket hoz, alkotmányreformokat tervez, más államokkal szerződést köt, új intézményeket szervez, rendeleteket ad ki, akkor mindig céloknak kell előtte lebegnie. Az elvi alapon álló politikai pártoknak programja mögött mindig bizonyos, az állam céljáról való felfogás húzódik meg.« Ezeket a szempontokat szem előtt tartva, akarjuk megkísérelni reformkorszakaink felvázolását. Mielőtt azonban párhuzamot vonnánk a két kor között, bizonyos eszmei fogalmakat szükséges tisztázni. Mi az állam? Mit jelent az állam akarata? Mit az államcél? E fogalmakról való elképzelés mily formában jelentkezik s mily szóval definiálható? Mi az állam? Az államcélok kerete, összefoglalása, helyi és időbeli burkolata. Mi az állami akarat? Az államcélok gyakorlati összessége. Tehát úgy az állam, mint az állami akarat fogalma az államcélokban gyökeredzik s létük kölcsönös, mert állam csak célokkal létezhet, viszont ily cél csak államban. Mi az államcél? Az államcél mindenkor értékelést, jelent s a gyakorlati államférfi politikája akkor lesz állammüvészét, ha a célokat, vagyis az értékeket oly módon választja meg s oly sorrendbe helyezi, amely az általa vezetett népesség szellemi, erkölcsi és anyagi igényeinek, kívánalmainak, szükségleteinek megfelel. Az irányító elképzelések, tervek és gondolatok tüze forr az államférfi lelkében s e tisztítótűztől függ, hogy az értékek sorozásában valóban eltalálja az országot lakó népességnek, a nemzetnek igényeit. Ettől függ, hogy a jogszabály messzefényü csillag lesz-e, vagy alkalmazásba nem vett holt betű. Az államférfi belső mérlegelésének, értékeléséivek eredményét nevezhetjük világnézetnek. A világnézet, az államférfi kifejtésre jutó lelkisége, két irányban terjedhet ki. Pólusai a végtelenben vannak. Egy felé az ideál, a másik oldalon a jelszó. Az egyik jelenti az erkölcs teljességét, a másik nem okvetlen az. Az egyik az emberiség örök kincse, helytől, időtől, országtól, kortól független, a másik lehet ellenkezője. Az egyik a hatás és kölcsönhatás egészséges elvén virul: belegyökeredzik ezerfelé a népi talajba s összetartja azt. A másik csak hatást kelt, de a kölcsönhatásra nem ad. Az egyiknek súlya van, mely leköti oda, ahova gyökeret, vert, a másiknak súlya nincs, könnyű, felszáll, mint a léggömb s legfeljebb azokat viszi magával, akik — felfújták. Az ideál némelykor az életet kívánja; áldozata: a mártír fejét veszti, a jelszó áldozata legfeljebb a stallumát. .. Az ideál és a jelszó — mint mondottuk — a végtelenben jelzik a két irányt; különbségük az életben, mint a valóság és látszat ellentéte jelentkezik. Amikor a világnézet az ideál felé vonzódik, ez a. gyakorlatban egyúttal tarkámat is jelent. Prograés az új reformkor mot. Ami fogható közelről is, érzékelhető. Részlet részlet mellett s így teszi az egészet. A jelszó, mert csak héja van, tartalmatlanul üres. Atóm, mely tovább nem bontható, míg az ideál a spektrum sokiéleségét bírja összetételében. Ha tehát a különbséget keressük a két reformkor között, azt vehetjük alapul, mi volt politikájuk, elgondolásuk s gyakorlati magatartásuk a részleteket illetően. E vizsgálódásunk tehát nem is az egyes jogszabályok konkrét intézkedéseit nézi, hanem a .jogszabályok alaki kritikáját jelenti. Részlet részlet mellett. .. Csak így lehet alkotni. Pontosan kidolgozva, lépésről lépésre haladhat csak a politikus is. A rész ])ontos megalkotása után következhetik az újabb, eleve végig alaposan kidolgozott részlet. Nem elnagyolt, homályos bejelentések, halasztó szövegű keret- és felhatalmazási jogszabályok és végrehajtási utasítások vezetnek az államművészethez. Tekintsük meg a négy évtizedes reformkort. Egyik alaposan megmunkált tégla a másik után. Népszabadság, terhek egyenlősége, vallásszabadság, törvénykezés rendezése, kereskedelmi törvény, büntetőtörvény, egyesülési jog, sajtótörvény, felelős minisztérium, népképviseleti országgyűlés. Ma mind nagynak ós fenségesnek ható alkotás, a maga korában azonban csak részlet a másik részlet mellett. Hogy mennyire nem a jogszabály minőségétől függ, hogy jó-e vagy rossz, hanem attól, hogy van-e tartalma s kidolgozása, annak éppen sajtókodifikáciŐnk a tanuja. 1730-tól 1812-ig a sajtóra vonatkozóan kerekszámban húsz rendelet látott napvilágot, ölte, fojtotta a sajtót ez a rendeletsor. Mi történt a kiegyezés után? Amikor 1867 március 11-én belügy- s igazságügyminiszteri rendelettel életbeléptették újra az 1848. évi XVIII. tc.-be foglalt sajtótörvényt s 1867 május 17-én újabb igazságügyminiszteri rendelettel a sajtóeljárási szabályokat, az ezután következő 24 év alatt 27 rendelettel szabályozták, igazították, egészítették ki az alapul szolgáló jogszabályokat. S mégis, a rendeleti szabályozás ellenére, virágkora volt ez a sajtószabadságnak, a lapok száma rohamosan növekedett, mint Szalády művében olvassuk, csak a magyarnyelvű lapok száma 90-ről 490-re emelkedett. Minden téren a részletek alkotása utáni vágy élt a nagy reformkorban s az utána következő »közönséges« évtizedekben. A kiegyezés utáni országos jogászgyűlések szinte szőrszálhasogató részletkérdések kidolgozásával foglalkoztak, de meg is vitatták azokat és tisztázták a kodifikáció útját, biztosították annak nyugodt menetét. S volt a háború után is egy »közönséges« kor, amikor az államújjáéqntés közben szintén részletek kidőlgo?:ásában lelték az államművészet feladatát. Igenis, ez a politika napjainkban nem akart foglalkozni a részletekkel. Mindent meg alkart csinálni, az alkotás megszállottjának képzelte magát, amely szent hevében nem ér rá részletekkel bíbelődni. S azáltal, hogy politikája inkább irányelvekhalmozását vélte feladatának, viszont ez elvek stabilitását adó alapépítményekkel nem törődött, az elvek is meginogtak. Mi következett erre? A hitelű9