Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 8. szám - Külpolitikai világkép

A Népszövetség ülésszakának befejezte után rövidesen sor kerül a római hármas egyezmény hatalmainak: Olaszországnak, Ausztriának és Magyarországnak Bécsbe összehívott értekezletére is. Ezt a tanácskozást mindjárt a kisantant pozsonyi konferenciája után határozták el, s hogy a külügyminiszterek eddig nem jöhettek össze, annak kizárólag a Népszövetség mostani ülésszaka volt az oka. Sok tekintetben lényegesen változott helyzetet találnak a bécsi tanácskozás résztvevői. Politikailag főleg Eden beszéde, s az Abesszíniával kapcsolatos események, gazdaságilag pedig az aranyvaluták országaiban bekövetkozt-tt, szinte forradalmi jellegű pénzügyi események miatt. Valóban elérkezett az ideje annak, hogy azok az állanioK, amelyeket egy magasabb történeti sorsközösségen kívül igen fontos érdekek azonossága is egybefüz, az új helyzetben eszmiét cseréljenek, tisztázzák egymással szemben álláspontjukat, s találják meg a közös irányt, a felfogások és eszközök azonosságát az eddig jól bevált politikának még hatékonyabb és még távolibb területekre kiterjedő folytatására. A Dunamedence problémája megérett a végső megoldásra. Hovatovább végleg bebizonyul, hogy ez a kérdés az európai válság magja és gerince. Amíg ezen a téren kielégítő megoldást nem találnak, addig a súlyos középeurópai válság enyhüléséről szó sem lehet. Ezt végre látniok, érezniök kell azoknak is, akik a másik oldalon állanak, s eddig egyebet sem tettek, mint a tagadás szellemét idézték. Sikerük valóban lesújtó: a dunavölgyi népek élete sötét, csaknem vigasztalan, a gazdasági, politikai, kulturális elzárkózás valósággal orgiáit üli, s a szellemi és anyagi javak kicserélésében megszakadt jóformán minden kölcsönösség. A »győztes« kisantant államokban az esztelen fegyverkezés megemészti, felfalja az emberi munka minden gyümölcsét, harag, gyűlölet és elkeseredés lebeg itt a sötét vizek fölött. A bécsi hármas értekezlet a római szerződés szellemében bizonyára újabb gondolatokkal fog jönni, amelyök nem exkluzívak, hanem mindenki számára hozzáférhetők. Talán ibe fogják látni egyszer ellenfeleink is, hogy a dunavölgyi népek alkonyából, amelyet az ő politikájuk bocsátott reánk, csakis így lehet keresni és megtalálni a napfényes feltámadást. Az Alcazár hősei felé könnyes szemmel, néma meghatottsággal tekint az egész művelt világ. A rend, a tisztesség, a becsület, a polgári gondolat hősei ők, olyan ifjak, nem, férfiak, akikben újra fellángoltak a régi nagy spanyol erények, amelyek új világrészekig terjesztették ki a föld határát, s egy csodálatosan pompázó kultúrát adtak az emberiségnek. A toledói kadettok szabadulása talán egy jobb európai jövő bíztató ígérete. Talán az a sok vér és szenny, bűn és erény, dicsőség és gyalázat, amely elönti most a spanyol földet, megváltója lesz az új Szellemnek, záloga és biztosítéka az ember megtérésének, krisztusi megigazulásának. Sajnos, még nem értek véget a harcok, a bűn és a rettenet tobzódnak még, s hekatombákat emelnek ártatlan áldozatokból. De a vég már nincs messze, az igaz ügynek győznie kell. S akkor, ha ez, reméljük nemsokára bekövetkezett, olyan megrázó tanulságokkal lesz gazdagabb az emberi tapasztalás, (hogy a jövőben talán mentes lesz hasonló eltévelyedésektől. A toledói kadettok ennyit mindenesetre megérdemelnének. Avar Béla Sajtótudomány MIRŐL NEM SZABAD A SAJTÓNAK ÍRNIA? Irta: Miskolczy Ágost ár. (Pécs, 1936. 11 1. 4° Klny. ;i Finkey Ferenc emlékkönyvből.) SAJTÓPOLITIKA ÉS SAJTÓREFORM Irta: Kürthy Sándor dr. (Bp., 1936. 19 1. 8". Szerző kiadása.) I. A sajtószabadság gondolatának kétértelműségéből indul ki az első mű szerzője. Ami abban jelentkezik, hogy szinte minden állam azzal a kijelentéssel nyitja meg sajtótörvényét, hogy a szabad sajtó elvén áll. Azután pedig számos korlátját állítja a kinyilatkoztatott szabadságnak. E tanulmány azt a tételes jogi kérdést tárgyalja, ami napjainkban szinte mindennapos összeütközéseket teremt az újságírásban, az ú. n. tiltott közlést. Felsorakoztatja azon törvényhelyeket, amelyek nemcsak a sajtótörvényben, hanem még számos külön jogszabályban foglalnak helyet s tizenegy esetben állapítják meg e bűncselekmény tényálladékát. Ehhez jogpolitikai fejtegetéseket kap csol, melyek két meggyőződésen nyugszanak. Az egyikei sajtó szabadságának fontossága. A másik a társadalomnak szinte »bűnpártoló tendenciája, a bűn presztiz-e. A híres bűnözők utánzókat vonzanak s maga a közönség is inkább veti magát a színes bűnügyi esetekolvasására, mint a nemes publicisztikára. Egyetértünk a tanulmány azon konklúziójával, hogy a tiltott közié-; gyökerét, a társadalmat kellene elsősorban megjavítani. Ám hozzátehetjük, ihogy a sajtó akkor él szabadságával, ha — bár tudatáhan van annak, hogy mindent megírhat — mégis önfegyelemmel, a saját szabadságával maga határozza meg. mit — nem ír meg. Miskolczy Ágost tanulmánya érdemes részt kér magának azok sorában, melyek Finkey Ferencet jubileuma alkalmával ünnepelték; nemes és tisztult elvei követendő példa gyanánt szolgálhatnak a sokszor napi célokat szolgáló sajtójogi irodalomban. II. Kürthy Sándor munkája: vitairat. Reformkérdések, mint a felelősségi rendszer, helyreigazítás! jog, valóság bizonyítása állanak tengelyében. A felelősség kérdésében a jelenlegi állapotot kívánja fenntartani. A helyreigazi tasi jog reformját, ami valóban óhajtandó, kívánja, nem helyeselvén ez eljárás rideg formalizmusát. A valóság bizonyításának problémájánál a hecsületvédelmi ködifikáció reformját sürgeti. Érinti •még számos kérdés mellett az újságírók szociális bely zetét, az uj ságíróképzés és az ujságírókamara kérdéseit. Ezeket az immáron negyven éve vajúdó kérdéseket, amelyeket még a kilencvenes években Szemere Miklós. 1913-ban Papp János, legutóbb T. Szabó László taglalt s melyek ma is aktuálisak, bár igen meggondolandók. Tanulságos kis könyv ez, mert — bár nincsenek módszeres igényei — a felvetett kérdések tárgyalásánál a külföldi törvények s gyakorlat számos példáját hozza fe] haszonnal. (Ti. I. dr.) 8