Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 8. szám - Külpolitikai világkép

problémát. A javaslat lényegileg a vámközösséget jelentette volna a három kisantant állam között, azonban, mint a Manchester Guardian kiküldött levelezője jelenti, Stojadinovics jugoszláv miniszterelnök megtorpedózta a nagy koncepciót és kijelentette, hogy ilyen túlkorai lépés elidegeníthetne számos baráti országot és ezért csupán az együttműködés fokozatos kiépítését javasolta. Az ezzel kapcsolatos élénk vita során a gazdasági kérdéseket a kisantant októberben tartandó gazdasági értekezletére halasztották. Ezzel Hodzsa terve megbukottnak tekinthető — a közös postai bélyegek azonban megszülettek. Miután így tehát sem az orosz kérdésben, sem a gazdasági együttműködésben nem sikerült a hőn óhajtott egységet megteremteni, maradt, mint egyedüli centrális összefogó erő, a magyar kérdés. Itt aztán nincs ellentét a három barát között. Szent az egyetértés abban, hogy a közösen szerzett, zsákmányt meg kell védeni s Magyarországot — az eszközökben való válogatás nélkül — jelenlegi alárendelt helyzetében megtartani. Bátrak vagyunk mégis azt a véleményt megkockáztatni, hogy talán nem is lesz olyan egyszerű ez a dolog. Bizonyára másoknak is lesz az ügyhöz szavuk és hozzászólásuk, például a 'békeszerződésele legfőbb őreinek, a nagyhatalmaknak és a Népszövetségnek. Magyarország pedig éppen a trianoni szerződés világos rendelkezései alapján fogja követelni a maga részére — reméljük, minél előbb — a teljes katonai egyenjogúságot. Ha a világpolitikában és a nemzetek egymásközti viszonyában van még erkö^si törvény, akkor nehéz lesz Magyarországot továbbra is megfosztani az önrendelkezés legelemibb jogaitól. * Erre az erkölcsi törvényre hivatkozott a Népszövetség közgyűlésén elmondott beszédében Tánezos Gábor tábornok, Magyarország főmegbizottja is, midőn igazságot és egyenjogúságot követelt a magyar nemzet számára. Nyugodt, szinte fölényes hangon, minden pátosz nélkül beszélt a magyar fődelegátus, mégis olyan magabízó erővel, hogy még ellenfeleink is felfigyeltek rá s olyan francia lapok találtak elismerő szavakat számára, amelyek egyébként igen türelmetlenek tudnak lenni minden magyar kérdéssel és megnyilatkozással szemben. A magyar képviselő fejtegetéseihez természetesen Eden teremtett megfelelő atmoszférát. Az angol külügyminiszter hitvallástétele a 19-ik szakasz ós a békeszerződések revíziója mellett — fennállása óta egyik legnagyobb, sőt talán mindmáig legkimagaslóbb eseménye volt a Népszövetség történetének. Reméljük, egyúttal egy új korszak bevezetője is. Egy olyan korszaké, amely nem ismer többé különbséget győző és legyőzött között, amely nem kerüli az igazságot, ha az a mások igazsága is s nem burkolja »megtámadhatatlan« jogi formulákba, ha azt hiszi, hogy ezáltal kedvencének és kiválasztottjának tesz szolgálatot. Eden beszéde mindenesetre méltó válasz a kisantant pozsonyi fenyegetődzésére s azokra a hangzatos, de senkitől komolyan nem vett frázisokra, amelyeken Barthoutól Titulescuig minden kisantantállamférfi végigzongorázott, mondván: a revízió a háborút jelenti. Krofta csehszlovák külügyminiszter, aki most Genfben az egész kisantant nevében beszélt, máinem volt ilyen harcias. Jóval lágyabb húrokat pengetett s megelégedett annak hagoztatásával, hogy a 19. szakasz gyakorlati alkalmazásához valamennyi érdekelt fél együttes hozzájárulása szükséges. Hasonló értelemben nyilatkozott Litvinov is, akinek felszólalása ezúttal azért keltett különösebb feltűnést, mert éppen azok felé volt kellemetlen és agresszív, akikkel eddig mindig egy úton igyekezett haladni. Általában szemmellátható a szovjetnek mind erősebb politikai elszigetelődése. Szovjetintrika eredménye volt tulajdonképpen a Népszövetség mandátumigazoló bizottságának az abesszin küldöttség tanácskozási jogosultsága ügyében hozott meglepő határozata is, amely kétségkívül Olaszország ellen irányult. Szerencsére Olaszország megőrizte higgadtságát, nem vont le messzemenő következtetéseket s továbbra is tagja marad a Népszövetségnek. Az orosz ármánykodás azt az örvendetes eredményt mindenesetre kiváltotta, hogy a francia közvélemény nemzeti gondolkodású, tehát tekintélyesebb és számban is jelentősebb része, felhördült s ma már a népfront polgári elemei, a radikális szocialisták is ott tartanak, hogy nyíltan fejezik ki elégedetlenségüket a kommunistákkal vállalt politikai közösség miatt. A Népszövetség ülésezésének utolsó napjait természetesen egy új szenzáció öntötte el: az összes aranyvaluták értékleszállításának nagy eseménye. Kezdte a sort a francia frank, azután jött a megingathatatlannak hitt s arannyal szinte túltáplált svájci frank, s végül meghajolt a kényszer előtt a 'büszke hollandi forint is. Egyik napról a másikra az emberek ezekben az országokban arra ébredtek, hogy harminc százalékkal szegényebbek lettek, hogy a tárcájukban levő pénz egy harmadával kevesebbet ér, a cselekvőképességük akciórádiusza tehát lényegesen megszűkült. Semmiesetre sem kellemes érzés, érthető tehát, hogy a tömegek egyáltalán nincsenek elragadtatva, lázas izgalommal várják a holnapot a maga bizonytalanságaival, de azzal a feltétlen bizonyossággal is, hogy az életfenntartás gondjai súlyosan meg fognak növekedni. A pénz világhelyzetéről általában senkinek sincs, aminthogy ebben a pillanatban nem is lehet, tiszta képe, de azt ma mái" Franicaországban is látják, hogy az ilyen hirtelen jött sebészeti beavatkozás bizony nagyon megviseli a pacienst, aki ha nem is hal bele, de kegyetlenül megsínyli az operációt. Az angol-szász valuták persze páholyban ülnek. A font és a dollár jóakaratú elnézéssel fogadják a megtért bűnösöket, akik eddig aranyhorgonyaikba kapaszkodva makacsul ellentálltak a csábításnak, most azonban mégis kénytelenek voltak a meghívást akarva-akaratlanul elfogadni. Aminthogy egyetlen ország, úgy Magyarország sem jelenthet be desinteressemen-t ezekkel a világrengető eseményekkel szemben. Aggodalomra azonban semmi ok. Ha átmenetileg, különösen az export terén s az idegenforgalomban, jelentkezhetnek is bizonyos nehézségek, magának a pengőnek a helyzete csak javulhat és szilárdulhat. Erre nézve már vannak is bíztató jelenségek. Nem is szólva arról, hogy Magyarország külföldi adósságainak igen jelentős részénei a teljesítés kötelezettsége sok-sok millióval csökkenni fog. A valuták mostani Szedánja után az emb"szinte sajnálja, hogy az ország csak ennyi adósságot csinált... 7