Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - Női munkabérek a gyáriparban

Női munkabérek a gyáriparban Mióta az ipari termelésbe bevonultak a gépek és a gyári üzemek megindultak, a nő rendszerint kevesebb munkabéri kap, mini a férfi ott is, ahol egyi nértékű munkát végez. Elképzelhető, hogy ha a múltban így volt, mennyire így van ez a mai súlyos munkanéh küliség idején. Mi ennek az oku? Általánosságban a női munkabérek alacsonyabb voltának okát — a férfiakéval egyenlő munkaképességük esetén — kisebb igényükben, — miután legtöbbnek, mint feleségnek és családtagnak keresménye csal: kiegészítő jellegű — és szervezetlenségükben találhatjuk. Ma pedig természi tesen a munkapiac túltelítettsége az, ami béreiket ezen ti'ú, a férfimunkabérekkel egyidejűen leszorítja. A gyáriparban foglalkoztatott 195.992 munkás közül 67.677, tehát 34.5 százaléka nö, akiknek tekintélyes része, 46.4 százaléka, azaz majdnem a fele (32.430) a fonó- és szövőiparban dolgozik. (Magyar Statisztikai Szemle XIII. évfolyam 11. sz.) Vizsgáljuk most, miként jelentkeznek a férfi és nöi munkabérek közötti különbségek a statisztika tükrében. A férfi és nöi munkabérek között valé> eltérés különböző az egyes ipari főcsoportokban, de más-más a különböző képzettségű munkáskategóriák szerint is. Hogy az ipari főcsoportok szerint milyen különböző alakulást mutatnak a munkabérek, valamint a férfi és nöi munkabéreknek egymáshoz való viszonya azt a következőkből láthatjuk: 1934. évben a munkások (Magyar statisztikai zsebkönyv IV. évf. Gyáriparistat.) átlagos órabére (fillér): Különbség Fél fi Ncii »/o-ban Vas és fémipar 5S 33 43.1 Gépgyártás és közlekedési eszközök gyárt., villamossági ipar, hangszeripar, stb. 60 45 25.0 Közh a szn ú villa mosá ram fejlesztő és elosztó telepek 58 27 53.4 Kő-, föld-, agyag-, aszbesztés üvegipar 33 21 36.4 Fa- és csontipar 37 25 32.4 Bőr-, sörte-, szőr-, toll-, viaszosvászon- és ruggyantaipar 54 31 42.5 Fonó- és szövőipar 45 31 31.1 Ruházati ipar 47 32 31.9 Papírosipar 55 30 45.4 Élelmezési és élvezeti cikkek gyéirtása 38 28 26.3 Vegyészeti ipar 52 30 42.3 Sokszorosító- és műipar 127 58 54.3 A XII. csoport átlaga: 49 32 3.',.ti Mint a fentiekből kitűnik, a legnagyobb különbség volt 1934- évben a sokszorosító- és műiparban, ahol az átlagos férfimunkabér 127 fillér, míg a nöi csak 58 fillér, tehát még a felét sem éri el a férfi órabérének. Igaz, hogy itt tekintetbe kell azt venni, Iwgy ezek az átlagos munkabérek az összes munkások munkabéreiből számíttattak, tehát úgy az előmunkások, mint a szak- és segédmunkások, valamint a napszámosok béreiből. A magasabb bérű elő- és szakmunkások pedig a sokszorosító- és műiparban túlnyomórészt a férfiak köréből kerülnek ki. Általában ez egyike a legkevesebb nőt foglalkoztató iparoknak. (A nők összes száma 1982.) A sokszorosító- és műipar után a női és férfimunkabérek különbsége tekintetében a papíripar következik. Lényeges, 20 fillérnél nagyobb különbséget találunk még az átlagos férfi és női munkabérek között a vas- és fémiparban, a közhasznú villamosáramfejlesztő és elosztó telepeknél, a bőr-, sörte-, szőr-, stb., valamint a vegyészeti iparban. A férfi és női munkabérek között lévő különbség az ipari főcsoportok átlagéiban 17 fillér, ami szintén elég magasnak mondható. A legjobban fizetett munkások, — úgy a nők, mint a férfiak — a sokszorosító- és műipar munkásai a már említett 127 fillér, illetőleg 58 fillér átlagos órabérrel. A legalacsonyabb munkabéreket viszont a kő-, fáid-, agyag-, aszbeszt és üvegiparban találjuk, ahol 33, illetőleg 21 fillér volt az éúlagos órabér az 1934.. évben, ami 48 órás munkahét mellett bizony elég csekély, 15.84 P, illetőleg 10.08 P heti keresetet jelent, mégpedig társadalombiztosítási levonások nélkül. Hogy a nők egyenlő képzettség és egyenlő minőségű munka mell< II is mennyivel kisebb munkabért kapnak, az kiderül a következő táblázatunkból, mely munkáskategóriánkéni mutálja be a munkabérek alakulását, s egyben az utolsó öt év munkabérviszonyairál is képei ad. Az átlagos munkabér (Magyar Statisztikai Zsebkönyv II., III. és IV. évf.) az 1930—1934. években m n n ká ska te gór iá n kén t: előmunkások Órabér fillérekben : Férfi Női 1930 93 58 1931 88 58 1932 86 54 1933 84 52 1934 82 53 szakmunkások 1930 75 45 1931 71 41 1932 66 39 1933 63 38 1934 61 37 napszámosok 1930 46 33 1931 45 33 1932 44 32 1933 42 31 1934 40 30 tanoncok 1930 14 13 1931 14 12 1932 13 10 1933 12 10 1934 12 11 Láthatjuk tehát, hogy a nöi és férfimunkabérek között annál nagyobb a különbség, minél képzettebb munkáskategóriáról van szó. Az elömunkéisoknál 30 fillérnél több, a szakmunkásoknál 28—30 fillér között, a napszámosoknál pedig 12 fillér körül mozog mind a négy évben az eltérés a nöi munkabérek hátrányára. Ami pedig az idők során mutatkozó változást illeti, a legutóbbi öt évben a férfi és a női munkabérek egyaránt fokozatos csökkenést mutatnak. A bércsökkenés a férfimunkabéreknél valamivel nagyobb volt és mindkét nemnél a szakmunkások csoportjában volt a legerősebb. Itt az 1934. évi átlagos órabér 61, illetve 37 fillér, az 1930. évi 75, illetőleg 45 fillérrel szetnben, tehát a csökkenés 19, illetőleg 18 százalék. A napszámosok kategóriájában viszont a női munkabér 9 százalékkal, a férfié 15 százalékkal csökkent. A munkabéreknek ez a fokozatos lesüllyedése eredményezte a legkisebb munkabért megállapító bizottságnak egyes iparágakban való létesítését. Igaz, hogy ez az intézkedés közvetlenül megakadályozza a tovéibbi bérsüllyedést. de a bajok gyökerét a nöi munkaerő szempontjából nem fogja meg. A szociálpolitika szervesebb intézkedései szükségesek ahhoz, hogy a nö igazi védelmet találjon a bérmunkában. A gyári munka a nőt családjától is elvonja s így felvetjük a kérdési, nem kellene az otthonmunka olyan új és modern megszervezéséről gondoskodni, amely a dolgozó nőt családjának visszaadná? Ez az intézkedés persze föltételezi a szociálpolitikai támogatást a pályaválasztás, a szakoktatás és az otthonmunka termékeinek értékesítése terén is. És külön súlyos gondot képez az otthonmunka lúgiéniéija, valamint az otthonmunkások szociédis biztosítása. Újvári Julianna dr. 18