Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1936 / 6-7. szám - Tisza István szellemi hagyatéka és a mai fiatalság 2. [r.]
szavazati jog jelszavának beledobását a közvéleménybe akkor, amikor a nemzet a túlizgatottság állapotában volt. A választójog kérdése is tehát csak a parlamentárizmuson keresztül Tisza István nagy problémájához, a nemzet fennmaradásához vezet el. Összefoglalva az eddig elmondottakat, fennállhat ásunk nagy problémája egy külső és egy belső kérdés megoldására van feltételezve. A külső: elhelyezkedésünk Európa népei) között, a belső: a nemzeti talaj'ból kiszakadt intézmények fenntartása, ami a nemzeti szabadsággal egyenlő. Magyarként magyarul élni. A magyar történelmi gondolat a dunai összefogásban és az alkotmányos parlamentárizmusban oldotta meg ezt a problémát. E történelmi gondolatot, létezésünk leglényegét a nagy magyar vezérférfiak, a leghívebb magyarok láncolatos sora örökítette át generációról generációra. Tisza István is ennek a gondolataik volt a hordozója. Örök érdeme e gondolat fenntartása és Tisza Istvánt követni annyit jelent, mint ezt a gondolatot átmenteni napjiaink számára. Aki Tisza Istvánt mond, az szabad magyar parlamentárizmust mond és a magyarság dunai elhivatottsága mellett tesz hitet. S ennél alapvetőbb magyar program nincs. Ez a fundamentum. Ha ez megszilárdul, minden továbbépítés csak azután következhetik. Tiszának, sajnos, átkos viszonyaink miatt a továbbépítés lehetősége nem adatott meg. Ez a magyar történelmi gondolat s annak ébrentartása Tisza István szellemi hagyatékának, amit ránk örökített, csak egyik része, hogy örökösödésjogi szakkifejezéssel éljek: az ági vagyon része. Ezt maga Tisza is örökségül kapta az előttejáró nagy magyar álamférfiak szelemi hagyatékából, amikor ennek a gondolatnak lett a reprezentánsa. De van Tisza István hagyatékának egy másik, hogy megmaradjak a terminológia mellett, szerzet vagyon része is, amely már teljesen egyéni, amit saját maga alakított ki és ez erkölcsisége. Az előttünk járó kor államideálját a társadalomtudomány szinte csalhatatlan pápájának tisztelt Herbert Spencer filozófiájából merítette. Spencer állama a liberális állam, egészen szük körre korlátozza a maga funkcióit és minél szélesebb teret igyekszik a polgárok egyéni szabadságának biztosítani. Az állam végeredményben semmi más, mint egy rendőr. A modern állam azonban az univerzálista korszellem terjedésével egyre több és szélesebb részt kér magának oly funkciókból is, amelyeket a polgárok eddig maguk végeztek. Egyre nagyobb szerep jut az államnak a gazdasági és szociális élet irányításában, egyre jobban belenyúlik az egyéni érdekkörökbe, hogy azt a közérdekhez hangolja. A nemzeti közösségnek az orgánumává válik az állam, célállammá lesz a közösség feladatainak megvalósításában. Kétségtelen, hogy ezt a feladatát jól és becsületesen csak akkor fogja megoldani, ha az állam szerveit, s a közösség tagjait szigorú erkölcsi érzés fogja át. A centralizált államnak még fokozottabb mértékben van szüksége etikus szellemre. Tisza István erkölcsi monumentalitása örök példaképül szolgálhat. Még nem volt magyar államférfi, aki felelősségteljesebben gondolkodott volna, aki komolyabban vette volna a dolgát, mint Tisza. Erkölcsi felfogásának ritka szigorúsága, erkölcsi érzésének kivételes nagysága tette valójában azzá, ami volt az életben. Az egyéni hiúságnak mégcsak egy tszemerje sem volt benne. Nemcsak nem kereste a népszerűséget, hanem csodálatos bátorság volt benne, akár a legféktelenebb demagógiával szemben is a saját meggyőződése mellett kiállani, még akkor is, ha az Magyarország legnépszerűtlenebb emberévé tette. Mert mindenek felett az igazságot kereste. Mikor először lett miniszterelnökké, Mikszáth Kálmán igen találóan jegyezte meg róla egy cikkében, hogy anynyira inkarnációja az igaznak, hogy még mosolyt, egy szemernyi nyájasságot sem tudott mutatni kedve ellenére. És ami ma különösen, aktuális, ha Tisza István liberális volt, akkor ez a liberalizmus nála elsősorban a politikai fair playt jelentette. Mindig tiszta, törvényes, becsületes eszközökkel küzdött a maga igaza mellett s talán ennek a következménye az, hogy Tisza István idejében volt az első választás Magyarországon, amikor a kormány kisebbségben maradt. Tisza István komoly felelősségtudatát mi sem jellemzi jobban, minthogy bár Európa összes államférfiai közül ő volt az egyetlen, aki a háborút ellenezte, midőn az mégis kitört, minden erejét és energiáját a veszélyeztetett haza megmentésére szentelte. Ugyanakkor, mint Klebelsberg Kunó gróf mutatott rá egyik beszédében, Tisza István azzal, hogy a háborút Európa államférfiai közül egyedül ellenezte, páratlan erkölcsi tőkét hagyott örökségül nemzetére. Tisza István erkölcsi nagysága önfeláldozó heroizmussal párosult. Bátor, férfias halálában jut ez tragikus csattanóval kifejezésre. Ha a magyar ifjúság semmimást, mint ezt az önmegtagadó heroikus hazaszeretet venné át Tisza István hagyatékából, akkor is óriási kincset kapott volna örökül. De legjoban summázza Tisza István nagy történelmi jelentőségét az a mondat, amivel Bethlen István fejezte be 1926. áprilisában tartott Tisza Istvánemlékbeszédét: ^Tanulja meg minden magyar a hazát olyan önzetlenül szeretni, érette úgy élni és meghalni, mint Tisza István, mert akkor, de. csak akkor e honra jobb jövő virulható. Mindaz, amit én ma itt elmondottam, végül is beletorkollik ebbe az idézetbe. Pár szóba sűrítve benne van efcben a quintessenciája annak, amit Tisza István szellemi örökségül hagyott a mai magyar ifjúságnak. Juhász József dr. NADAI PÁL: HÁZ, KERT, NAPFÉNY. (Bp., Kir. Magy. Egyetemi Nyomda, év n., 112 L.) Az esszéíró és az iparművész szövetkezik ebban az albumban. Az író többféle tudásnak érinti határkérdéseit, az iparművész az élet kellemes óráit szolgáló »kisniüvészet« alapkövei! rakja egymás mellé. Építészet, neveléstudomány s valami a görögös, természetimádó életfilozófiából: ez teszi tartalmát a könyvnek, mely az egészséges, okos lés magasabbrendű életliez akar tanácsokat adni. Az »otthon« kikereséséhez, berendezéséhez, igazgatásához nyújt segédkezet s a testi életkörülmények színesebbé tételével akarja az életham. lelki nehézségeit megkönnyíteni. Főbb fejezetei: A mai ember és lakása; a lakás, mint üzem; bútoraink; hasznos és kellemes tárgyak; életünk a természetben. Az ily kérdésekkel foglalkozó folyóirataink mellett e könyv értékes^ összefoglalást képez és stílusos kiállítása jelzi a kiadó figyelmét is. (s. e.) 40