Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 6-7. szám - Tájkultúra és közigazgatás

keztek közigazgatásilag összhnngbahozní olyképpen, hogy a megcsonkított Győr-Moson-Pozsony vármegyéket közigazgatásilag egyesítették. A közigazgatás racionalizálásának során ezeknek a kérdéseknek természetszerűleg megoldást kell találniok, mert egész természetes, hogy azonos földrajzi adottságokkal, azonos néppel, kultúrával, közlekedési viszonyokkal rendelkező vidéknek egy vármegyei közigazgatási egységbe kell tartozni.7 A láj népe a történelem során a maga kultúráját nem a. közigazgatási határok szerint alkotta. A közigazgatásnak kell határait a tájkultúra szerint alakítani, hogy munkája valóban gazdaságos és eredményes legyen és ezzel megvalósítsa a racionalizálás célkitűzéseit.8 (IV.) Valamely község lakossága a községi •hatóság hatalma alatt, megyei város lakossága a megyei város hatalma alatt, törvényhatósági jogú város, vagy a vármegye lakossága a törvény halóság hatalma alatt áll. A lakosság, melyre a statútumok kiterjednek, mindenkor az illető közigazgatási területen tartózkodó (tehát nemcsak ottani lakással bíró) személyek köre. Valamely kultúrtájon lakó nép nem azonos egészen a közigazgatásnak alávetett személyek körével, nemcsak a területi eltérés miatt, hanem azért sem, mivel a tájkultúra csak a lakók évszázados életmegnyilvánulásaiuak következménye s vajmi kevés befolyással van rá a csak éppen ott tartózkodó, vagy látogató. Az ember és alkotásai adnak új tartalmat a tájnak. »A táj és a benne élő lények között bonyolult, de szoros kapcsolat keletkezik, mely számos, első pillanatra szembeszökő jelenség mellett számtalan finom, csak nehezen felderíthető szálakból áll. Ezek a kapcsolatok jellegzetesek és vidékről vidékre változnak. Innen ered a kultúrtáj.«9 Az újabb földrajzi munkák éppen Kogutovitz nyomán az egyes városok életmegnyilvánulásait is a tájba helyezik és a tájak elválaszthatatlan átformálója a benne élő ember. A legújabb Győrről szóló városföldrajzi tanulmány a tájba helyezett várost tárgyalja és megállapítja, hogy a táj csak akkor lesz igazán élő valami, amikor az ember munkájával megkezdődik a táj átalakítása.10 Az embernek pedig, aki a tájon alakít, állandó ottlakónak kell lenni. (V.) A hatalom a közigazgatásnál a jogszabályok kényszerítő ereje. A kultúrtájnál nincs ilyen hatalom, vagy ha mégis keressük azt az erőt, mely egy vidéket kultúrtájjá alakította, akkor keressük a természet erőit, a földrajzi adottságokat, a talajviszonyokat, a vizeket, növényzetet, éghajlatot s keressük az azonos földrajzi adottságokon belül egymásrautalt ember erőfeszítéseit, amelyekkel magának közlekedési eszközöket teremtett s megkísérelte a lehetetlent, hogy megküzdve az elemekkel utakat vágjon a sziklákba, hidakat emeljen a szakadékok fülé s a viaduktokon keresztül vasúti sínpárokat fektessen, vagy éppen elinduljon a levegő meghódítására. Különösen a mult századvégi és századeleji idők a szabadverseny nevében megkísérelték lebontani a választófalakat az egyes vidékek között. Ennek a munkának a közlekedés tökéletesebbé tételével kétségtelenül haszna volt, azonban ugyanezen jelszó alatt a kulfcúrtájak sajátos kincseinek lomtárbatevésével olyan értékek mentek feledésbe, amelyeiket minden nemzetnek féltett ereklyeként kellett volna őrizni. A mai népies irány kezdi ismét felfedezni a kultúrtájak értékeit, visszatérnek a népművészethez, gyöngyösbokrétákon felelevenítik a népszokásokat s védik, márkázzák a tájkultúra termékeit. Ezt a tájkultúrát nem a közigazgatás hatalma kényszeríti a tájra és a népre, hanem a nép lelkéből századokon keresztül 'bontakozik ki és a közigazgatásnak az a feladata, hogy hatalmával támogssa és megőrizze. (VI.) A tájkultúra és közigazgatás összefüggésének és a közigazgatásnak a tájkultúrával szemben fennálló feladatainak letárgyalása után át kell térnünk a tájkultúrát tárgyaló magyar vidéki folyóiratokra és kimutatni, mennyiben foglalkoznak ezek a folyóiratok vidékeik tájkultúrájával, végül megállapítani, hogy közleményeiknek mennyiben veheti hasznát a modern közigazgatás. A vidéki folyóiratok kérdését már egy dolgozatomban tárgyaltam; részletesen ismertettem, hogy az egyes folyóiratok általában milyen témákkal foglalkoznak. Itt arra kívánok röviden kitérni, hogy miképpen szolgálják vidékük sajátos tájkultúráját. A vidék ilyenirányú tudományos folyóratai, az ú. n. »iszendék« jelenleg: a Győri Szemle, Székesfehérvári Szemle, Vasi Szemle, Pannónia, Pannonhalmi Szemle, Szegedi Szemle, a későbbi Városkultúra, Izenet, Szegedi füzetek, Debreceni Szemle, Szabolcsi Szemle és az írott kő. Vegyük sorba a folyóiratokat. Közülük a legrégibb a Győri Szemle.11 Programja Győr, majd Győr megye és az egész Felsődunántúl kultúrájának ismertetése és teljesebbé tétele. A hely rövidsége nem engedi meg, hogy a szemlének a tájkultúrával foglalkozó cikkeit részletesen ismertessem, csupán néhányat szemléltetés végett. Így már az első évfolyamban látjuk az 1831. évi kolera történetét Valló Istvántól, Kégi ábrák és képek Győr váráról Pfannl Jenőtől, A győri székesegyház ének- és zenekarának történetét Bedy Vincétől; a második évfolyamban Győr város utolsó országgyűlési követe a pozsonyi diétán Jerfy Gézától; a III: évfolyamban Kazinczy útja Pannonhalmára Jenéi Ferenctől, Győr műemlékeit Stengl Mariannetól; a IV- évfolyamban a győri német színészet történetét Lám Frigyestől, A győri vár és várkapitányok a 16. és 17. században Bedy Vincétől, báró Amadé László győri háza Gálos Rezsőtől; az V. évfolyamban egy kitűnő számot Győr gazdasági életéről és feladatairól, mint a Győri Széchenyi Társaság ankétját. A cikkek között kiemelkedik Valló István: Győr gazdasági élete, ürmándy János: Győr, mint exportkereskedelmi központ, Hoffmann Adolf: Győr gyáripari vonatkozásai, Marschall Béla: A kézműiparosság helyzete, Jordán János: Győr kereskedelme, és ipara stb. Ugyanebben azévfolyamban közlik Markó Árpád cikkét: Bottyán kísérlete Győr megrohanására, Jankó László cikkét: Győri ötvösök a 16—19. században címmel. Végül a VI. évfolyamban Bakos Mihály ír Győr gyáriparáról, Somogyi Antal: A győri apátúr-ház freskóinak tárgyköréről, Palotay Gertrúd: A győri ref. egyház régi török kendőjéről, stb. Hasonló szellemben működik a Vasi Szemle" (azelőtt Fólia Sabariensia). Lehetőleg és elsősorban csak a vasi táj kultúrájával foglalkozik. Ilyenirányú közleményei Benda L.: Vasmegye és a Zalavidék artézi kútj« és mély furatai 1933. 1. sz.), Moesz Gusztáv: Gomhák Vas vármegyéből, b. Soó Rezső: Vas megye szociológiai és florisztikai növényföldrajzához. Molnár Lajos: A függő cinke fészkelése Vas vármegyében. {1934. 2. sz.) Fábián Gyula: A jáki gerencsérek. iSohmidt Lajos: A mezőlaki szkitalelet. Vecsey Lajos: A szombathelyi kir. liceum alapítása és első évei. Borbély Andor: Kőszeg és kör32