Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - A hazai áremelkedés kettős jellege

liberális pártokhoz való viszonyáról találóan írta Griinwald Béla: >.Hol az egyikhez, hol a másikhoz áll, amint meggyőződése szerint egyes esetekben az egyiknek vagy másiknak van igaza, de egyiknek sem adja oda magát, mert mély elméjével meglátja hibáikat, melyeknek részese nem akar lenni . . . Inkább mind a két fél bizalmát bíró közvetítő kívánt lenni, rnint küzdő fél. Taktikája teljesen egyéni volt, mely nem illett a fennálló viszonyokba.*11 Széchenyi maga is tudatában volt eme szerepének s »Kelet népe« című munkájában a trón és reformországgyűléshez való viszonyáról ezért írta némi keserű malíciával: »... hitelem mind oda fent, mind ide lent naprólnapra csökkent, még végre, mert egynek thémája után nem akarok indulni, egynek zászlója alá sem akarok állani, sőt a helyett, hogy itt is dicsérnék, ott is dicsérnék, mint sokan felette ügyesen és felette hasznosan (teszik), itt is gáncsolok, ott is gáncsolok, politikai helyzetem betű szerint két pad közti lőn.« Széchenyi tragédiája a nemzet tragédiája lett. A reformmozgalom, melynek szellemiekben és mozgalmi téren is szülője volt, háttérbe szorította és az aktív munkából kirekesztette. Az eszmék túlnőttek rajta, reális, mérsékelő és kritikai nemzetszemléletét és -politikáját elseperték — »Széchenyi reformkorszaka« Széchenyi nélkül valósult meg. Az új reformmozgalomnak tanulnia kell a múltból. A szellem és morál primátusát biztosítani kell ebben a fiatal mozgalomban is, mert e nélkül komoly változást elérni nem lehet. Mult, jelen és jövő a történelemben öszszefüggnek s amint Stefan Zweig találóan megjegyzi: »Csak azok látják tisztán a jövőt, akik helyesen ítélik meg a midtat.« Pongrácz Kálmán dr., (Debrecen). A h azai áremelkedés kettős jellege Azok a rendszertelen ismeretek és kifejezésmódok, amelyeket a társadalom az utóbbi évtized során a gazdasági jelenségekre vonatkozóan elsajátított, meglehetősen kuszált képet kell, hogy mutassanak, napjaink eseményei láttán. Kétségtelen: árak emelkedésével állunk szemben. Azonban, hogy ez az áremelkedés: árak javulása is avagy pusztán — drágulás, e kérdésre nehezebben tudna a közvélemény választ adni. Gyakorlati értelmet nyer viszont a kérdés, ha azt nézzük, hogy az általános jövedelmi és kereseti viszonyok is lépést tartanak-e az árak mozgalmával? Ha igen, úgy a szükségletek fedezhetők s a tudomány, a gyakorlat is árjavulást, gazdasági fellendülést lát. Amennyiben azonban nem, akkor e jelenség a drágulás vulgáris meghatározását kapja s egyes foglalkozási ágazatok előnybejutásáról, rövidtartamú részleges javulásról, lényegében a válságnak: a gazdasági, társadalmi ellentéteknek kimélyüléséröl van szó. Napjaink eseményeinek megítélésében egyik irányban sem foglalhatunk el határozott álláspontot. Az árak emelkedésével szemben a fixfizetásű társadalmi réteg keresete emelkedést nem mutat. Másrészt az árak emelkedése — a közszolgáltatások kulcsa alakilag változatlan maradván — magángazdasági tényezők eredője. Viszont általános jövedelememelkedést a magángazdaságban mégsem látunk, sőt az árak emelkedése folytán a vásárlóképesség hanyatlik s itt még esetleges jövedelemcsökkenéssel is kell számolnunk. A nemzetközi kereskedelem szelepe ma nem működik szabadon és a külföld felé való viszonylatunkban az áremelkedés legtöbbször nem értékkel bíró, mert amilyen mértékben exportunk révén többletnyereségre teszünk szert, ugyanazt az importárak emelkedése kompenzálja. Errefelé tehát az árak expanziója nem is kereshet és nem is nyerhet kiegyenlítést, vagyis az árak és a vásárlóképesség szabad játékának az országon belül kell egyensúlyi helyzetbe jönnie. Tisztán belső, magyar kérdésről van szó s részint egyes foglalkozási ágak fellendülését, részint más, széles rétegek lemaradását szükséges szemmel kísérnünk; tehát a problémát nemcsak közgazdasági, hanem szociális jelentőségében is mérlegelni kell. S kérdjük, nem érik-e lassan időszerűvé a lefaragott köz- 1 és magántisztviselői fizetések fokozatos visszaállítása? Az árak lemorzsolódását jórészt a vásárlóerő apadása idézte elő. Most a kezdeményezés az ároldalról jön, így az áremelkedést szükségszerűen követnie kellene a vásárlóerő fejlesztésének, tehát a fizetések emelésének is. E kérdést természetszerűen csak érinteni, fölvetni kívántuk . .. Az autarch elzárkózások révén a gazdasági élet nemzetközi jellegéből kivetkőzött s szabályozása is belkormányzati jellegűvé vált. Tehát főleg belső szemszögből kell nézni, különösképpen, mert ez érdekesen: a világpiaci helyzettől eltérő, sajátságos képet mutat. Gazdasági életünk mozgása az 1935. évben anynyira különbözik a közeli s távoli országok mozgásától, annyira egyéni színezettel bír s körülhatárolható jelenségeket mutat, 'hogy az okok keresésében haboznunk kell : vagy oly sok életkedvvel, szellemmel, üzleti erővel rendelkezik gazdasági hálózatunk, hogy minden elzártságunk, homályos s elrontott gazdasági rendeleteink, a gazdasági rendőrállam minden ismérve elemére, itt e kilencmilliós keretben igyekszik megteremteni a maga új s fejlődő életlehetőségeit, vagy oly merész nyereségvággyal, oly kevés veszteni valóval állunk szemben, mely pillanatnyi 15