Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 6-7. szám - Dunavölgyi magyar távlatok

hoz hasonlítjuk tehát a jövő Nagy-Magyarországának képét. S a tudatlanokkal szemben, akik a (népsűrűség növekedésében a nyomort látják, a gazdaságtudomány és a gazdaságtörténeti tapasztalat éppen ellenkezőleg a jólét és a kultúra emelkedését tanítja a magas népsűrűség nyomán. Tartós gazdasági föllendülésnek egyik döntő, alapvető tényezője a népesség szaporodása. Képzeljük el, mit jelentene egy ily hatalmas népi fejlődés az építési ipar szempontjából, amely kulcshelyzetet foglal el az ipari konjunktúrákban. Milyen új lehetőségek tárulnak fel mezőgazdasági termelésünk és értékesítésünk előtt, ha a magyar népmozgalom ereje nyitna számára új és biztos piacokat. Vagy képzeljük el, hogyan tűnnének el az értelmiség túltermelésének jelenségei, amikor kultúrmunkájára egy 26 milliós népnek volna szüksége, amikor a magyar irodalom, sajtó és színházi kultúra egy 26 milliós nyelvterületre támaszkodhatna még a csonka határok között is. Tehát nemcsak a történelmi jövőt, hanem a gazdasági jólét új lendületét is magában rejti a magyar népmozgalom energiája. Werner Sombort, a gazdaságtudomány történelmi irányzatának kimagasló alakja fektette le azt a tételt, hogy a gazdasági haladásnak két alapvető tényezője van: a népesség szaporodása és a mezőgazdasági termeléstechnika fejlődése. E két lehetőség közül a magyar nemzet életében ma egyik sincs feltárva s mindkettő nyitva- áll, hogy békés, de hatalmas eszköze legyen a magyarság dunavölgyi hegemóniájának. Csak az államvezetés hiányzik, amely e nyitvaálló lehetőségeket realizálni tudná. S a mai köznapi funkciókban kimerülő politikai személyiségek még annak is bizonyságát adták, hogy nemcsak nem tudtak a magyar nemzet történelmi jövőjét biztosító egyszerű tételek megértéséhez eljutni, hanem éppen ellenkező jelszavak rabságába estek bele. Jelszavak a magyar jövő ellen Kevesen tudják, hogy agrártermelésünk milyen elmaradott. A szomszéd Ausztria és Csehország termésátlagai közel 40%-kai magasabbak, mint Magyarországé. Ebben a helyzetben a jelszópolitika magyar Kánaánról és mezőgazdasági túltermelésről beszél. Agrárexportunk fokozása a »elhivatottak« másik jelszava, miközben semmit sem tesznek a termelés fejlesztésére, pedig, hogy csak egyetlen példát mondjunk, Magyarországnak kisebb a szarvasmarhaés sertésállománya, mint a kevesebb lakosságú Ausztriáé. Egészen közhellyé vált jelszó az »agrárorsziág«, holott a nemzeti jövedelemnek már ma is nagyobb része az ipari termelésből ered s éppen ilyen világos, hogy Magyarországnak fokozatosan ipari jellegű oriszággá kell átalakulnia, ha új tereket akar megnyitni népének szaporodása előtt, amint ezt dunavölgyi veszélyeztetett történelmi helyzete előírja. Kevesen tudják, hogy Anglia még a XIX. század elején Európának egyik legnagyobb mezőgazdasági exportállama volt s csak a mult század közepén alakult át mezőgazdasági importállammá, amikor népességének fejlődése szükségszerűen előírta, hogy ipari jellegűvé váljon. Az ipari állam pedig magasabb életszínvonalat jelent a magyar népnek és megszűnését a mezőgazdasági értékesítési gondoknak. De nem lehet reményünk haladásra, nem lehet reményünk történelmi jelentőségünk visszaszerzésére, amikor 1932-ben egy tudatlan jelszópolitika lett úrrá az ország fölött, tőke- és iparellenes népszónoklataival különös kontrasztot képező elavult külkereskedelmi és pénzügypolitikai közmondásaival, amely irányvonalait nem önmagából merítette, hanem az uccán és vacsoraasztaloknál összeszedett jelszavakból, amely éppen úgy nem ismerte a történelem és a gazdaságtörténet tanulságait, mint ahogy a modern idők által megváltozott lehetőségeket sem tudta felismerni és kihasználni. Gyarmati vagy történelmi szerep? A történelem igazolja, hogy a magyarságot politikai értékeinél és centrális elhelyezkedésénél fogva is vezetőszerep illeti meg a Duna völgyében. Oly időkben, mikor a nyugati népek erősödtek és gazdagodtak, a magyarságnak a maga, a Dunamedence és Európa keresztény kultúráját kellett védenie. E küzdelem közben iá magyarság súlyos vérveszteségeket is szenvedett, de ezt ki tudta egyenlíteni azzal a sokféle értékből összetevődő erővel, amelyet Kossuth Lajos a magyar asszimiláció hatalmának nevezett. Ezt az évszázadok során kialakult s főleg a kereszténység és a kultúra által, másrészt pedig Nagy-Magyarország ideális hegy- és vízrajzi, valamint gazdasági egységéből támadt történelmi erőt a trianoni külső erőszak csak átmenetileg akaszthatta meg. S a trianoni rövidlátás szolgálatába szegődtek, akik a faji széthullást hirdetik azzal a centripetális erővel szemben, amelyet a Dunavölgyben a magyarság történelmében gyökerező realitás képvisel. Mert ez az új zavart ideológia közreműködött Trianon keletkezésében s noha még természettudományi alátámasztással sem rendelkezik, nemhogy a magasabb kulturális és történelmi indokokkal támogatható volna, mégis követőket talált olyanok körében, akiket államférfiaknak ugyan nem tekinthetünk, de akiknek mégis rendelkezésére állanak a nemzet sorsára kiható eszközök. A végzet ellen kell fölpanaszolnunk, hogy egy bankett-hangulatos politikai uralom most oly döntően fontos éveket rabolt el a nemzet fejlődéséből, ismét a történelem tanulsága, hogy az ipari államok gyarmatosítják, vagy gyarmati függőségbe hozzák az agrárjellegű országokat. Magyarországnak helyzeti előnye volt és van a Balkán-országokkal szemben, amely előnyt magasabb kultúrszínvonalából merítette. A magasabb kultúrájú országban könnyebben és nagycfob ütemben lehet iparosítani. Nem szabad tehát bevárnunk, amíg a balkáni ipar nélkülünk vagy nálunk gyorsabban kifejlődhetik és még kevésbbé szabad megengedni, hogy mi magunk tegyük programmá a saját gyarmatosításunkat, amit az agrár jelszó képvisel. Külkereskedelmi politikánknak arra kellett volna törekednie, hogy mezőgazdasági értékesítésünk egyoldalú függő helyzetbe ne hozza nemzetgazdaságunkat. Ki kellett volna építeni mezőgazdasági raktárszervezetünket, feldolgozó (iparunkat, inehogy a változó termések és a termények vagy termékek romiam dósága által okozott kényszerhelyzetek velünk szemben kihasználhatók legyenek. Mert ezek az ismétlődő kényszerhelyzetek okozzák a gyarmatszerü 6