Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 6-7. szám - Dunavölgyi magyar távlatok

függőségeket, ezek akadályozzák a magyar gazdagodást, amely iparosodásunk tőkeforrása lehetne. S e mellett még meg kellett volna nyerni olyan nyugati, távoli államok tőkeforrásait a magyarországi iparosodás céljaira, amely államok nem rendelkeznek expanzív célokkal hazánk irányában, de amelyeknek elsőrendű érdeke Európa békéjét fenntartani. Ezek a kérdések valamennyien a magyarság dunavölgyi vezetésének történelmi jogálból, kulturális és politikai helyzetéből, geográfiai és gazdasági adottságaiból következnek és csak végzetes ügyetlenség, vagy pedig az államférfiúi színvonal teljes hiánya okozhatták, hogy e kérdések oly beállításban kerülhettek a nemzetközi politika tárgyalásába, amelyből a német barátság vagy németellenesség mesterséges formulái keletkezhetnének, amely for^ muláknak semmi vonatkozásuk nincs a dunavölgyi magyar munka természetes jogaihoz. Határain túl nő Magyarország A trianoni Magyarország túlnő kényszerű határain, ha kulturális fölényünket az iparosítás érdekében is idejében kihasználjuk, s ha a magyar népi mozgalom erejéből fakadó gazdasági és kulturális föllendülés megvalósulhat. Klebelsberg Kunó gróf halhatatlan érdeme, hogy a magyar kultúrát még megalapozottabbá tette. És amit ő alkotott, az most még némileg kiegyenlíti az utána következett korszak meddőségét. Magyar technikai tudás, szellemi élet, művészet és orvostudomány fogja áttörni a trianoni határokat, vonzóerejébe ragadja a Balkán ébredező szellemiségét és magyarrá teszi mindazokat, akik a faji agitációtól megtévesztve kételkedtek volna magyarságukban. Nem kell majd többé félnünk elszakított kisebbségeink beolvadásától és összeomlik az utódállamok sivár történelemhamisítása, ha egy magyar kultúrfölény, gazdasági felsőbbség és népességi szaporodás fogja éleszteni a magyar nemzet büszkeségét és fi! magyar anyagi erőforrásokat is a Dunavölgyében. Ha ily nagyvonalú és történelmi szemléletű államvezetést sikerül a Csonka-ország területén életrehívni, akkor az utódállamokkal való gazdasági és kultúrális érintkezés majd nem jelent semmiféle veszélyt és kockázatot nemzetünk számára. Egy ellenállhatatlan revíziós erőt fog képviselni a magyar kultúra és a miagyar népi energia, amelynek az úljába politikai korlátokat állítani nem lehet. Egészen másféle spiritualizálódása lesz ez a trianoni határoknak, mint ahogy azt Titulescu úr képzeli vagy reméli Egy ilyen államvezetés ellenállhatatlanul fogja képviselni a magyar revindikációt és ugyanakkor erőt fog önteni elszakított testvéreinkbe is. Belső válságok? A népesség szaporodása, anyagi és szellemi fölényünk továbbfejlődése csak belterjesebb irányú mezőgazdasági termelés és az ipar fejlődése közben mehet végbe. A más nemzetek múltjában feltalálható tanulságok viszont arra tanítanak, hogy az iparosodás sok veszélyes társadalmi válságot idézett föl. A mezőgazdaság természetadta konzervativizmusából kiragadott nép nem találja bele magát az ipari életbe olyan módon, hogy a földművesrétegekhez hasonló erejű tartóoszlopa lehetne az államnak. A hagyomány megrendül, és ami pótolja, a kultúra, még nem elég erős. A vidéki családi élet természetessége is veszendőbe megy a városi élet zűrzavaros hajszájában. Kétségtelen, hogy ezek a tanulságok kockázatokra mutatnak rá. De éppen azért tanulságok ezek, hogy tanulhassunk belőlük és fölkészülve fogadjuk a feladatokat, amelyeket meg kell oldatnunk,, ha azt akarjuk, hogy a magyarság hatalma megújuljon a Duna völgyében. Kockázatokat vállalni igazi államférfiúi hivatás, nem pedig az ügyek szürke továbbvezetése. A tanulságok megmutatják az irányát annak a szociális és kultúrális munkának, amelynek őrködnie kell az iparba tóduló földmüvesnép testi és erkölcsi elete fölött. Szépséges feladat és valóságos államférfiakhoz méltó, tanulni a múltból és megőrizni a földmívesnép hazafias és konzervatív értékeit egy ipari fejlődés kereteiben is. A történelmi hagyomány jelentősége Ily gyökeres gazdasági és szociális változás küszöbén, amelyet a magyarság veszélyeztetett történelmi helyzete előír, a magyar államférfiaknak elsőrendű kötelessége gondoskodni állami életünk szilárd megalapozásáról. Képzeljük el, mily hallatlan jelentősége volt az angol nemzetre, hogy a XIX. századnak szinte forradalmi gyorsaságú ipari átalakulásai közepette már megszűntek a megelőző évszázad dinasztikus küzdelmeinek utórezgései és így a szociális válságok fölött egy a hagyomány és törvény által egyaránt szentesített királyi jogar tökéletes szilárdsága állott őrt. Ezért kell a magyar közjogi reformokat is úgy megalkotni, hogy azok a hagyományon épüljenek fel, ezért veszélyes és káros az a politikai handabandázás, amely nem képes felismerni a történelmi intézményeink által adott szilárdság értékét, amely szabad kezet ad e nagy nemzeti értékek destruálására a közvéleményben és amely így veszélyes kísérletek bizonytalan végű útjára akai'ja vinni nemzetünket, holott jólétünk és történelmi jövőnk biztosítása érdekében ma volna a legnagyobb szükségünk a törvény és hagyomány együttes erejének szilárdságára, lux a társadalmi és gazdasági átalakulás sürgető feladatait súlyos politikai veszélyek nélkül végre akarjuk hajtani. Törpék a magyar történelem útjában Amit elmondottunk, végesvégig egyetlen vádsorozat a mai politikai uralom ellen. Felelősségérzet nélkül intéztek léha támadásokat hagyományos nemzeti értékeink ellen. Jelszópolitikát űztek, amelyek mögött sivár tudatlanság rejtőzött. Jelszavak, puszta jelszavak, hiányzó történelmi műveltség és hiányzó államférfiúi elképzelések, ez volt a csődje a gyorsan 1 <\iárt »reformkormányzásnak«. Az ügyek vezetését nem tartotta össze egy a magyarság sorsának nagy történelmi vonalait átfogó koncepció. Sőt odasüllyedtünk, hogy programmá vált a leépítése a nemzeti életszínvonalnak, a jólétnek és a kultúrának. Pénzügyi technikusok kétségtelenül értékes, de elszigetelt tudása hatalmat nyert az államvezetés fölött, így kellett ennek lennie, mert a pénzügytechnikához ők legalább értettek, de az államvezetéshez nem értett senki. így csúszott a magyar 7