Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 6-7. szám - Dunavölgyi magyar távlatok

Dunavölgyi magyar távlatok Annyit, de annyit hallottuk, hogy kicsiny ország és kicsiny inemzet vagyunk, hogy ez a fallmelléki megnyilatkozás szinte már mérgező szuggesztióként hat. Mérgező ez a hatás, mert általa törpe szellemek a történelmi hivatásra rendelt magyar nemzetnek életerőit a maguk törpeségével inficiálják. Ezt az infekciót megakadályozni a népünket vezető értelmiség feladata, öbefnnük él tovább a történelmi géniusz, amelyet a magyar nemzet egykor ajándékul kapott a gondviseléstől. És olyan időkben, amikor az államalkotó képességekben gazdag nemzetet az alkotmányos szelekció hiánya fosztja meg sorsának jobbra és magasabbra kormányozhatásától, ily időkben is az értelmiségbdn híven megőrzött szellem kisugárzása teszi lehetetlenné, hogy a nemzet fölött állandósulhasson a tudatlanság és a tehetetlenség uralma. Napjainkban, amikor közvélemény alatt szinte kizárólag sajtót értenek és a sajtót anyagi és hatalmi eszközökkel igyekszik megbéklyózni az államférfiakat illető címek és jövedelmek élvezetébe jutott köznapiság, még nagyobb jelentősége van, mint valaha, az értelmiség nemzetfenntartó hivatásának. Igazabb és hatalmasabb nemzeti élet húzódik meg ilyenkor a könyvtárak és íróasztalok magányában, mint a fórumon. Alkotmányosság és történelem Történelemformáló hivatásunkhoz csak az alkotmányosságon át vezethetjük vissza nemzetünket. Csetényi József mondja »Uj Trianon felé?« című mélyenszántó tanulmányában, hogy magasabbra törő nemzeti lélek csak alkotmányos életben alakulhat ki és hogy az ellenzéknek az alkotmányos szabadságért folytatott küzdelmét hatalmas erővel lendítené a siker felé, ha alkotmányos követelései mellé mindig odaállítaná a dunavölgyi magyar elhivatás gondolatát is. Mert egy történelmi öntudatra jutott büszke nemzeti lélek lehetetlenné tenné, hogy a mediokritás foglaljon helyet olyan pozíciókban, amelyek nemzetek sorsának alakítására képes államférfiak számára vannak rendelve. Az alkotmányosságnak és nemzetünk történelmi öntudatának egymást erősítő hatása azonban fordítva is megáll. E két tényező kölcsönhatása egy süllyedő irányzat szörnyű circulus vitiosus-ába is beleviheti a nemzetet, mert a történelmi öntudat gyengülése, a dunavölgyi vezetőszerep elhalványodása tovább süllyeszti a nemzet közéletét. Utópia vagy pseudo-államférfiak Lehet, hogy sokan utópiának fogják minősíteni, amit most elmondani akarunk. Ha elhinnők mindazt, közte a »kis nemzet vagyunk« című destruáló zönge ismétlődését, amit évek óta pseudo-államférfiak a fülünkbe harsonáznak, akkor valóban utópiává lenne a dunavölgyi magyar birodalom álma. De Mussolini mondta, hogy az igazi államférfi mindig költő is, pedig nincs kétség afölött, hogy Mussolini igazi államférfi. Soha meg nem valósulhatott volna az új római impérium, ha az olasz nemzet megengedte volna, hogy folyó ügyek intézése címén lehessen nála államférfiúi pozíciót elérni. Csak nekünk kell ezt elviselnünk. Magyar nagyhatalom Keynes, a világhírű angol nemzetgazda írja a béke gazdasági következményeiről szóló könyvében, hogy a történelem irányait milyen hatalmas erővel befolyásolja a népességi mozgalom. És valóban, Franciaország lakossága 1850-ben még 1 millióval nagyobb volt Németországénál, 1890-ben 10 millió lélekkel kisebb, 1933-ban pedig már 23 millióval kevesebb. Világos, hogy ezt a különbséget sem háborús győzelemmel, sem bármiféle diplomáciai akciókkal nem lehetett kiegyenlíteni. S amint ez Butler történelmi munkájából kitűnik, sohasem lehetett volna Anglia egy világbirodalom alapja, ha 1801-től 1871-ig, a hajózás és vasútépítés fejlődésének s a gyarmatosításnak nagy korszakában, lakossága nem növekszik 10 és félmillióról 26 millióra. Írország jelentőségének lehanyatlását is lehetetlen arra a tényre vissza nem vezetni, hogy 1821-ben még 7 milliós lakoslsága 1871-re már csak 5 és félmillió lett, egyötödére süllyedt Nagy-Britannia lakosságának, amelynek előbb jelentős részét tette. Magyarországra, amely germán és szláv főerők ütközőpontján áll, még fokozottabb jelentősége van a népesedés történelmi törvényének, mint azt a fenti példák mutatják. Ha ezt a megmaradt Magyarországot igazi államférfiak vezetnék, akik ismerik a nemzetek sorsát valóságosan eldöntő tényezőket, akkor nem történhetett volna meg, hogy az 1926— 1930 évi 26 ezrelékes születési arányszámról 20.9 ezrelékre süllyedjen 1935-ben a magyar születési arány s az 1936-os év első hónapjai egy meg nem állott továbbhanyatlás számait nem mutathatnák. Agrárpolitikai könyvemben közöltem egy számítást, amely szerint Csonka-Magyarország népessége 50 év alatt 26.5 milliós lélekszámot érne el, ha az 1911. évi születési arányszámot sikerülne visszaállítani. Ez az eredmény utópikusnak látszik, pedig az alapja nem utópia: az 1911. évi születési arányszám, reális létező valóság volt. Ma, amikor a közegészségügyi kifejlett eszközei lehetővé tették a halálozási arányszám rendkívüli visszaszorítását, még sokkal gyorsabban képesek egy nemzet népesedési energiái a történelmi folyamatok irányát megváltoztatni, mint a mult században. Nem kétséges, hogy a 26 milliós Magyarország politikai határaitól függetlenül is nagyhatalommá lenne a Dunavölgyben. S a magyar nép történelmi jövője függ attól, hogy oly államférfiak vezessék, akik népesedési fejlődésünk érdekében tudják kialakítani társadalmi és gazdasági szerkezetünket. Hegemónia háború nélkül Nem utópia a 26 milliós Magyarország. Népsűrűsége még mindig nem volna nagyobb, mint ma Belgium népsűrűsége s alig haladná túl a mai Németalföld népsűrűségét. Ismét létező, reális valóság-