Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 6-7. szám - Junius 4. (Reflexiók a trianoni évfordulóhoz)

ban azonban a kész ítéletet tudomásul kellett vennünk és a győztesek kemény parancsának engedelmeskednünk. És azóta is, 16 éven át, mind a mai napig, nem állott egyébből a magyarság élete, mint engedelmességből, gyötrelemből és megaláztatásból. Életünk óráját kénytelenek voltunk mindig azokhoz igazítani, akik nemcsak éltek, hanem alaposan visszaéltek a beati possidentes jogaival és nemcsak az uralmuk alá került három és félmillió magyarral járatják a szenvedések és sanyargattatások keserves útjait, hanem velünk, a megmaradt csonkaországgal szemben is állandóan éreztették hatalmuk és katonai erejűi fölényét. Mint ezúttal Bukarestben is. Minden tragikus látszat ellenére sem hihetjük azonban, hogy a magyar ügy evolúciójának ez a fenyegetés most már komolyan árthatna. Trianonnak immár komoly és erős közvéleménye van a világon és többé nemcsak hangulati elemek táplálják külföldön a magyar revíziós törekvéseket, hanem a legkomolyabb politikai realitásokon felépülő meggyőződések is. Az a körülmény, hogy Anglia egyenesen kezdeményezte az Olaszország elleni szankciók megszüntetését és ezáltal, szinte önmaga fölé emelkedve, ismét visszatért régi, nagyvonalú problémaszemlóletéhez, bizonyára abból a bölcs meggondolásból fakadt, hogy az adott helyzetben a brit érdekek szempontjából is szükség van az összes konzekvenciák sürgős levonására, aminek legvégső állomása azután nem lehet más, mint egy egészséges, becsületes és az összes sajgó európai sebeket begyógyító népszövetségi reform. Ilyen körülmények között valóban anakronizmusként hat egy Magyarország mellének irányzott háborús fenyegetés. Mi ezt súlyos politikai eltévelyedésnek tartjuk, nemcsak az általános európai közhangulat szempontjából, hanem azért is, mert semmi sem áll távolabb a népek lelkületétől, mint a háború gondolata és azt hisszük, hogy ez vonatkozik éppen úgy a kisantant országaira, mint a nagy nyugati államokra. A vezérkarok bukaresti határozatát legfeljebb mint ennek a politikailag dekadens kornak szomorú tünetét könyvelhetjük el és hisszük, eljön az az idő, talán nem is oly sokára, amikor ezt a ballépést éppen azok a népek maguk fogják jóvátenni, amelyeknek nevében, de bizonyára' erkölcsi felhatalmazásuk nélkül, elkövették. Avar Béla. Erdély A TÖRTÉNETI ERDÉLY. (Szerkesztette: Asztalos Miklós. — Bp., Erdélyi Férfiak Egyesülete kiadása, 1936, 740 1.) ERDÉLY HÁROM NEMZETE ÉS NÉGY VALLÁSA AUTONÓMIÁJÁNAK TÖRTÉNETE (Irta: Endes Miklós. — Bp., szerző kiadása, 1935, 553 1.) Az erdélyi lélek fehérizzása volt az első, mely az elszakított területek magyarságáról életjelt adott. A transsyilvanizmus nem öncélú jelszóvá lett, hanem jegy, mely magasrendű szellemi tevékenységet márkázott. Ez az erdélyi lelkiség elsősorban endogén módra nyilvánult; csakhamar azonban — épp e két kötetben — exogén módra is jelentkezik. E két munka itt készült s a megcsonkított magyarság érdeklődését jelzi. Nemcsak lelkes együttérzést takar, hanem megérlelt, kitartóan komoly, tudományos munkálkodást: az egyedül lehetséges és okos kapcsolatot Erdéllyel. A történeti Erdély impozáns kötete elsősorban fogalomtisztázást akar. Mi a történeti Erdély ? Jelenti az 1918 ősze előtti Erdélyt, mely mindenkor az egyetemes magyar lét keretein belül volt s ma ,is esak formailaj szakadhatott ki onnan. Gazdag tartalommal határolja körül tárgyát: ^emlékezetbe idézésül, figyelmeztetésül, magyarázatul és tanító célzattak. Elmondja, ami a tudomány mai állása mellett feltárható: politikai, szociális kulturális és gazdasági életéről, alkatától, földrajzi, földtani szerkezetéről. Nagyértékü tanulmányai megkívánják azolk felsorolását: Gaúl István: Erdély földjének története; Fodor Ferenc: E. földrajza; Roská Márton: E. őskora, a népvándorlások korában, a bonfoglalás korában; Buday Árpád: E. földjének római kora; Asztalos Miklós: E. története (honfoglalástól nap? jeinkig); Szilády Zoltán: E. magyar népe; E. és a magyar tudományosság; Kampis Antal: E. iparművé* azete; Genthon István: E .művészete; Barthn Dénes: E. zenetörténete; Kozocsa Sándor: E. irodalomtörténet még Tamás Lajos, Pukánszky Béla, Némcthy Imre, Huszár Lajos és Hofbauer László is írtak tanulmányokat, Valójában enciklopédikus munka ez, hivalkodás nélkül mondhatja az előszó. Az, hogy bizonyos irányokban a tárgy nincs kimerítve, (filozófia, népművészet, színjátszás, stb.) annak, mint a szerkesztő is megjegyzi, pusztán helyhiány az oka s e részeket egy második kötetben bizonyára pótlólag publikálni is fogják. így is az erdélyi élet és szellem megismeréséhez képet n'yiijt s igen célszerű volna e művet a legszélesebb nagyközönség számára — esetleg részekre bontva — hozzáférhetővé tenni. Endes Miklós ugyanily célzattal, ugyanily tudományossággal merül e szűkebbre mért, tárgyában: az erdélyrészi alkotmánytörténet legjellegzetesebb fejezetében. Ami máskülönben az örök erdélyi szabadsággondolat: az egyéniség szabadsága, a lélek szabadsága. E szabadságnak jogi berendezését taglalja a legrégibb kortól máig, napjainkig. Különös szükség van erre. Amíg az európai államfejlődés a nemzeti államitól, a jogállamon keresztül a mai szociális államig eljutott, az utódállamok még az erjedés korát élik s a nemzeti állam legromantikusabb korszakában vannak. Vélt »nagy célja ik« elérésére mindent eltúloznak; lábbal taposnak, ami véleményükkel, külső, belső életberendezésükkel nem kongruál. Ez a sorsa az erdélyi magyar nemzetnek ma, a magyar vallásoknak s ezért fölötte hasznos a jogfejlődés és mindenkori jogállapot felrajzolása, amint ezt ez az összefoglaló, nagyértékű munka teszi A történeti korok szerinti beosztásban végzi: a honfoglalás korától az erdélyi fejedelemség kialakulásáig (895—1571), majd az erdélyi fejedelemség korában (1571 —1691), tartományi jogállásában (1691—1867), az egységes magyar államban (1867—1918). Függelékül az elszakított Erdély sorsával foglalkozik. Mindkét munka szükségszerű és kell, hogy bevezetője legyen a szélesen induló magyarországi Erdélykutatásinak, történeti és alkotmányjogi munkálkodásnak. Könnyebbsége az ezutáni tevékenykedőknek, hog\ e művekben igen sok a forrásanyag, adatközlés. (—r.) i • i Lengyelország és az Andrássyak címem, Kertész János dr. tollából, a Magyar Mickiewicz Társaság kiadásában, jelent meg e tanulmány. Bevezetésül megemlékszik id. Andrássy Gyula grófnak szerepéről, ki Galícia autonómiájáért küzdött s megadta a lengyeleknek a jogot anyanyelvük használatára. Nagyobb vonalakban bontakozott azonban ki ifj. Andrássy Gyulának a lengyel politikája, ami azért is érthető, mert a lengyel függetlenségi eszme megvalósulás felé közelgett. A tanulmány részletesen ismerteti Andrássy parlamenti beszédeit a lengyel ügyben, továbbá a chelmi kérdésben való intervencióját, újságcikkeit. Érdekes részleteket közöl ifj. Andrássy Gyula levéltárából. A szerzőnek már több Andrássy tanulmánya jelent meg, ez újabb műve is értékesen szaporítja az Andrássy irodalmat. 4