Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 5. szám - A válság pszichológiája

ezért senkinek sincs ideje. Az élet ritmusa elveszett: zuhan. Katastrophé görögül leszállást, leesést jelent, azt, amikor valaki elveszti maga alól a talajt és hull. Ez a modern életgyorsulás magyarázata; ez fejti meg azt, hogy a nagy tömeg hogyan habzsolja az élvezeteket^ hogy változnak a divatok, ez jellemző a modern utal zásokra: egy városban egy nap. Ez az elveszett idő, a zuhanás, teremti meg az expresszt, autót és repülő­gépet. Csak gyorsan, gyorsan. Mindenki minél több élményt akar összeszedni, minél rövidebb idő alatt. D« nem veszi észre senki: ahelyett, hogy gyüjtené azokat, — elveszti és közben elvész önmaga, imoziszerűvé válik és 1 ártalmatlanul, megállás nélkül lepereg. Az elveszett idő magyarázza meg a sajtót, amely nem más, mint kéltségbeesett kísérlet arra, hogy az ember az esemé­nyeket megállítsa, — de ezzel éri el, hogy csak annál gyorsabbá teszi, múlékonyabbá, felületesebbé. A katasztrófa-élmény, az elveszett idő, a zuhanás az a pszichológiai jelenség, ahogy az emberben az ele­mentáris történeti valóság ma mint krízis jelentkezik. Ez a történetnek az emberi lélekben való vetülete és ez az elsődleges minden mást meghatározó állapot, ami­ből a többi következik. A felbomlás, szétesés, destruk­ció, államok és társadalmak dekadenciája, a gazdaság végsőkig feszült tehetetlensége, a morál elveszése, a magánélet sivársága, — valamennyi válság, mind ide megy vissza. Az ember a zuhanó időtlenségben nem tud megállni, nem képes várni és állni, nem tudja ma­gát valaminek odaadni, nincs türelme, nem tud sem­mit megragadni. Esik, — amit a világból felvesz, csak filmdráma, amit közben átél nem sokkal több, mint, amikor a gyorsvonat ablakából a vidéket nézi. Es ez a zuhanás megállíthatatlan. Az ember életének ellapo­sodása, tartalmatlanná válása meg nem akadályozható folyamat. Sőt: az idő egyre gyorsul, ami azt jelenti: az emberiség egyre lényegtelenebb lesz. A katasztrófa nő, a sebesség egyre szédítőbb lesz. Nem szabad elfelejteni azt, amit Nietzsche mon­dott: »amit elbeszélek, a Legközelebbi két évszázad tör­ténetei A krízis még csak most kezdődött. Ami most látszik és van, csak a válság eleje és így a krízis pszichológiájának csak legelső fejezeteiről lehet be­szélni. Hamvas Béla # Jegyzet: 1. Saltcr A.: The future of thc state. 2. Adams II.: The modern state. 3. Dewcy J-: Individualism old and new. 4. Dawson Chr.: Enquiries intő religion and culture. 5. Giraud R.: Économic de l'Europe future. 6. R un dall J.: The making of thc modern mind. 7. Berdjajev N-: Cinq méditations sur l'existence. 8. Sorel G.: Sur l'Europe d'aprés­guerre. 9. Haecker Th.: Das Chnos der Zeit. 10. Berdjajev N.: Schicksal des Menschen in unsercr Zeit. 11. Kcy.ser.Hng H-: La révolu ion mon­diale. — Ortega y Gasset: Rehelion de las masas.— ValéryP.: La. erise de l'esprit. — La erise de l'intelligence. 12. Evola G.: Rivolta contro il mondó moderno. 13. Nietzsche Fr.: Wille zur Macht. — Spengler O.: Jahre der Etitscheidung. — Untergang des Abendlandes— Pannwilz R.: Krisis der europiiLsehen Kultur. — Frobcnius L. :Schicksalskunde. 14. Berdjajev N.: Az új középkor. 15. Keyscrling H.. La révolution mondiale. 16. Spengler O.: Die Jahre der Éntscheidung. 17. Hö.dcrlin Fr.: Empedokles. 18. Hei­degger M.: Sein und Zeit. 19. Berdjajev N.: Cinq méditations sur l'existence. Balassa Imre: W. A. Mozart csodálatos élete (Budapest, Palladis kiadás. 1936. 287 old.) Mária Terézia, II. József kora elevenedik meg s egy zenei csodagyermek és alkotó zeneművész nagy­szerű, de egyben megpróbáltatásokkal teli, szomorú élete tárul elénk. Szép emléket állít Balassa Imre e könyvéwel a késő barokk legnagyobb zenei lángelméjé­nek, folyékony, fordulatos elöadásmodora, korfestése és jellemzése egyaránt dicséretére válik. Az élvezetes olvasmány közben nem egy kevéssé ismeri zenetörténeti adalékkal ismerkedünk meg. A hős jellem rajza kitű­nően sikerült s a történelmi kor sok jelentős tagját is­merjük meg közelebbről­A regény szép, költői és tanulságos, nagy sikere megérdemelt. (F. I.) A népesség és a birtokmegoszlás között fennálló törvényszerűségeket kutatja Móricz Miklós dr. a Magyar Statisztikai Szemle legutóbbi számában közölt tanulmányában. Vizsgálatai alapjául a községeket választja, ami azért is előnyös, mert a megyei keretek túlnagyok ahhoz, hogy általuk a bir­tokmegoszlás befolyását tisztán megítélhessük. A me­gyei adatokban kiegyenlítik egymást a kisbirtoki és nagybirtoki községekben tapasztalható különbségek. Móricz Miklós ezért a községeket osztotta csoportokba, aszerint, hogy területükön van-e nagybirtok és, milyen arányban. Adatai szerint 3417 községből 1050-ben egy­általában nincs nagybirtok, 221-ben van ugyan nagy­birtok, de nincs nagybirtoki szántóföld, 1574-ben a nagybirtok részesedése a szántóföldben 40% alatt van, 366 községben a szántóföld 40—60%-át és végül 146 köz­ségben a szántóföldnek 60%-nál magasabb részét teszi ki az 1000 holdnál nagyobb birtokok szántóföldje. A. természetes szaporodás ezekben a községcsoportokban a nagybirtok aránya szerint növekszik. Az 1920—30. évek között 145'3 ezrelék volt a természetes népszapp­rodás azokban a községekben, ahol a nagybirtok a szántóföldnek 60%-nál magasabb arányát foglalta el, 141'9 ezrelék 40—60% nagybirtoki szántóterület mellett és csak 120'7, illetve 122'5 ezrelék azokban a községek­ben, ahol nem volt nagybirtok, illetve nem volt nagy­birtoki szántóterület. Viszont a népsűrűség kisebb a nagybirtokjellegű községekben, a tényleges szaporo­dás is kisebb, mert a lakosság jelentékeny része elván­dorol a nagybirtokon erősebb népszaporulatból. Egyéb tekinteteikben is rendkívül részletes és értékes adat­anyagot tartalmaz Móricz Miklós tanulmány;;, azon­ban úgy látszik következtetései bizonyos mértékig mechanikus természetűek. Nincs tekintettel a belter­jességnek nemzetgazdasági szempontból s ennél a demográfiai adatgyűjtésnél is el nem hanyagolható problémájára, másrészt fölületes az a következtetése, hogy a földnélkül népet semmi sem köti lakóhelyéhez s ezért az időszaki munkásságnak nem volna jelentő­sége a népsűrűségi probléma mellett. Ellenkezőleg: a földnélküli lakosságot iis számos kapcsolat köti szülő­helyéhez, másrészt a gazdasági munkásságnak nem csekély része az elporlott, elaprózott kisbirtokok tulaj­donosaiból kerül ki. így ezeket egészen kicsiny par­cellabirtokok mégis lakóhelyükhöz kötik, noha megél­hetést ez elaprózott birtokokon nem találnak. Hogy Móricz Miklós egyébként nagyértékű adatgyűjtésében ezt a szempontot nem vette figyelembe, az már azért is sajnálatos, mert az 1930. évi népszámlálás szerint az összes kii-birtokosoknak több mint 60%-a, számsze­rűit pedig több mint 600.000 lélek az 5 holdnál kisebb birtokosokra esik. S így a magyar agrárpolitikának egyik legsúlyosabb kérdése ma a törpebirtokok túlzott és szüntelenül folyamatban lévő elaprózottsága, ame­lyet Móricz Miklós egyébként tévesen értelmezett de­mográfiai adataival is beigazoltnak láthatunk. (I.) 16

Next

/
Thumbnails
Contents