Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 5. szám - Mit tett és mit nem tett a Népszövetség a kisebbségek ügyeiben 1935-ben

Mit tett és mit nem tett a Népszövetség a kisebbségek ügyeiben 1935-ben A genfi fórumok kétféle mértékkel mérnek. Herbert von Truhart 1931-ben megjelent hatalmas munkájában (Völkerbund und Minderheiten-Petitionen) és azóta is a Nation und Staat számaiban igen gyakran százszámra sorolja fel a Népszövetséghez beadott petíciókat, közöttük azokat, amelyeknek benyújtása magyar részről történt. Ha a magyar petíciók további sorsa után kutatunk, láthatjuk, hogy azok a genfi útvesztőben eltévednek, elkallódnak, vagy a legjobb esetben a Tanács elé jutnak. Érdemleges tárgyalás már nagy dolog, annyit azonban magyar kisebbségtől beadott petíció még sohasem ért el, hogy jogosultságát ne politikai, hanem bírói fórum ítélje meg, hogy a minden politikai érdek és szempont fölött álló, csupán a legtisztább jogot és igazságot látó és szolgáltató Hágai Bíróság elé jusson. Tételünket igazolva látjuk, ha a Nemzetek Szövetsége 1935-ös tevékenységét megvizsgáljuk a kisebbségi jogok védelme terén. Az év folyamán a magyar részről benyújtott két petíció ügyében nem történt semmi előrehaladás. A petíciókat Kövér Gusztáv dr., a romániai magyar párt elnöke nyújtotta be az év elején. Az elsőben — amint ismeretes — Kövér elpanaszolta, hogy állandó sérelmek érik a kormány kivételes intézkedései miatt a romániai magyar kisebbségeket. Temesvárt törvényellenesen a kormánytól kinevezett ideiglenes bizottság kormányozza. Ez a bizottság elkobozta a piarista-rend templomát, székházát és egyéb intézményeit. Elrendelte továbbá, hogy a piarista templom elől távolítsák el Szent István és Szent László szobrait, de mivel ezen »kultúrmunka« végrehajtása hosszabb időt vett volna igénybe, inkább darabokra törték a szobrokat. A második petícióban a »Nagyváradi Magyar Hírlap« betiltását sérelmezi Kövér. Kéri a petícióban a Tanácsot, hogy szolgáltasson elégtételt ezen kinövésekért és vizsgálja meg, vájjon összeegyeztethetők-e eme rendelkezések a román kormány által is aláírt, tehát magára nézve kötelezőnek elismert kisebbségi szerződésekkel. A Népszövetséghez fordultak panasszal — 1935 szeptember 4-én benyújtott emlékirat formájában — a tótok, a világ egyik legbékésebb népe, rámutatva arra, hogy súlyos történelmi tévedés áldozatai lettek, amidőn a történelem meghamisításával, az etnográfia és a népakarat megkerülésével — tehát a wiU soni elvek arculcsapásával — az ösi hazától, Magyarországtól elcsatoltattak. A szlovákság népszavazást kíván, amelynek tervét a csehek azonban — előre félve a rájuknézve kedvezőtlen eredménytől — minduntalan elgáncsolják. És hiába sürgeti beszédeiben minduntalan Tánezos tábornok, a magyar népszövetségi főmegbízott, kongresszusain az európai kisebbségek képviseleti szerve, konferenciáin a Nemzetközi Kisebbségjogi Egyesület egy állandó Kisebbségi Bizottságnak a Nemzetek Szövetsége keretében való felállítását, a petíciók bizonyítékainak minden esetben való feltárhatását, a Cour véleményének minden esetben való kikérését — e szavak voces clamantis1 in deserto módjára elhalnak a genfi politikai közöny süket sivatagában — minden marad a régiben. Genf kétféle módon mér. Más mértéket alkalmaz, ha magyar kisebbségek ügyeiről van szó — ós mást, ha történetesen görög, vagy asszír kisebbségek sorsa kerül a Tanács elé. Az albániai görög kisebbség az elmúlt évben benyújtott petícióval elérte azt, ami magyar kisebbségnek még eddig sohasem sikerült. Ügye a Hágai Bíróság elé jutott. Ha ennek okait kutatjuk, rá kell mutatnunk a Népszövetségi Ligák Nemzetközi Uniójának szerepére, amely többízben foglalkozott ezzel a kérdéssel és szorgalmazta is az ügy megvizsgálását. De ott állt az albániai görög kisebbség petíciója mögött a balkáni államcsoportosulásban mind nagyobb szerepet játszó görög állam és ennek ügyvédje, Nicolas Politis, aki a Népszövetség előtt nemrégiben még Mello-Franco szélsőséges abszorpciós elméletét képviselte, most azonban elfordult régi énjétől. Most mint a kisebbségi jogok bajnoka jelenik meg a küzdőtéren, csupán azért, — mert a görög kisebbség jogairól van szó . . . Mert a Népszövetség — ha irányító tényezői akarják — tud foglalkozni kisebbségi kérdésekkel és el is tudja intézni azokat. Ezt mutatják az albániai görög és az iraki asszír kisebbségek ügyei, amelyek ebben az évben — a kisebbségek érdekeinek figyelembevételével nyugvópontra jutottak. Hogy a bevezetésben említett ellentétet még jobban kidomborítsuk, a következőkben — részleteiben is — ismertetni fogjuk a Népszövetség intézkedéseit a két ügyben. A magunk példáján tapasztalhatjuk, mennyire mostohán kezelte az elmúlt 15 év folyamán a Nemzetek Szövetsége a kisebbségek jogait. Semmi sem bizonyítja találóbban ezt a tételt, mint az az összefoglalás, amelyet a»Tátigkeit des Völkerbundes« decemberi száma tartalmaz. A Nemzetek Szövetsége 1935-ös kisebbségvédelmi tevékenységéről itt a következőket olvashatjuk: »Ebben az évben a Népszövetség közgyűlése előtt nem hangzott el általános kijelentés a kisebbségvédelem kérdésében. Egyes kérdések azonban ismételten felhívták a Tanács és bizottságainak figyelmét erre a problémára. A Tanács foglalkozott általánosságban az albániai kisebbségi iskolák statútumával. Az Állandó Nemzetközi Bíróság véleménye (Avis) alapján az albán kormány közölte, hogy az ország területén eddig alkalmazott iskolai szabályokat meg fogja változtatni, hogy a kisebbségeknek teljes elégtételt szolgáltasson. Helyszíni szemle után elhatározták, hogy az Irakot elhagyni akaró 25.000 asszírt Szíriában (Ghab környékén) telepítik le. A kiadásokat Irak, NagyBritannia, a Levante francia mandátum alatt álló államainak kormányai és a Népszövetség fogják fedezni. 17