Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 5. szám - A válság pszichológiája

krízis történeti folyamai. A nihilizmus felbomlási jelenség: a semmibe való széthullás. Aimi a nevelés, kormányzat, társadalom, művészet, tudomány területén jelentkezik, esak tünet. Az ok egészen bent van, mélyen és egy felületes pillantás is meggyőzhet arról, hogy: meg nem változtatható. 4. Mindenekelőtt azt a kérdést kell feltenni, hogy mi az a legmélyebb pont, amit a krízis fenyeget? Semmi sem olyan tanulságos, mint a modern válságirodalomban szétnézni és e kérdésre választ keresni. Minden válasz igaz és ugyanakkor nem az. Saller Arthur azt mondja, hogy a válság politikai és a naeionaliamiust kell megszüntetni. A jövőnek el kell hozni az egymás iránt teljesen közömbös államok szövetségét, vagy a i'ensőbbrendü államot,1 Leonard Woolf a kérdést szintén politikailag állítja be és azt hiszi, a kérdés azon dől el, hogy mi akar lenni az ember: méh, rovar, vagy istenség.2 Deu-ey azt állítja, hogy: »a kulturális krízis feloldását esak úgy lehet elérni, ha a teremtő egyéniség' visszanyeri a jelentőségét«.a Dawson szerint éppen ellenkezőleg: »vissza kell térnünk a reformáció előtti teljesen egységes keresztény egyház szelleméhez.«4 Giraud azt vitatja, hogy ímeg kell újítani a nagy európai szelleiuiiséget, ami lőüU-tól 1900-ig élt."' Itandall a szociális evangéliumot hirdeti.0 Berdjajev a vallásos exisztencia megújulását ajánlja és azt mondja, hogy az isteni gondolatnak újra át kell hatni az embert.7 SorcI azt írja: »A pénzkapitalizmus győzelmével a társadalmi élet belső rendje széttörött, az egész jövő beláthatatlanná vált és lehetetlenné lett bármit is előre megjósolni.«s »A jelenkori káosz — írja Haecker — emberi természetű; a megzavart értelem és a beteg szív.»9 »Ami ma történik, az emberinek teljes feladása és a démonikus erők felkeltése.«10 Keyserling azt vallja, amit Ortega és Valéry, hogy elementáris, földalatti hatalmak szabadullak el és egy új barbarizmus ideje következik.11 Evola ugyanazt mondja, de világtörténeti perspektívába állítja.12 A felsorolást folytatni lehetne, de fölösleges. Amit az ember meg akart tudni belőle, azt megtudta,: egész Európa életén nincsen egyetlen kicsiny terület sem, amely ne volna nyilt seb. Amikor a nevelés, vagy a kormányzat kérdéseiről volt szó, könnyen úgy tűnhetett volna, hogy ezek alapján állást kell foglalni az iskola, vagy a bürokrácia ellen. De mint ahogyan sem a nevelésért, sem a bürokráciáért senkit sem lehet felelősségre vonni, hiába is foglal állást az ember velük szemben. Azok, akik a válságot legmélyebb lényegében feltárták, eléggé kifejtették azt, hogy a történetet nem az ember csinálja. Világfolyamat ez, ami az emberi történetben megvalósul. Nietzsche, /'amurit:, Spengler, Frobenius mindéi] kétségei kizáró módon felfedték a történetnek emberfölötti tenmészetét.1' Ahogy Berdjajev magyarázza: »a forradalom természeti jelenség, imint egy vulkán kitörése, vagy földrengése 14 a krízis is természeti jelenség, imint a szökőár, vagy a földcsuszamlás. Es, ahogy Keyserling írja: az emberiségben nyugvó sötét földalatti erők feltörése elemi és ellenállhatatlan.15 Ez éppen a történet: elementáris történés, az embertől független. Az amber martaléka a történetnek. Es ez a krízis jelentősége: természeti katasztrófa. Mit jelent az, hogy természeti katasztrófa'? — azt, hogy törvényszerűen, imieg nem akadályozható biztossággal és feltétlenül a helyzet egyre súlyosodik. Minden jel arra vall, ahogy Spengler írja, hogy az állalmiokban, gazdasági rendben, társadalomban, tudományban, művészetben mindig jobban érvényesül az »alacsonyrendűség feltörése.«1G A közélet helyeit nem azok töltik be, akik arra, alkalmasak, vagyis, akik teremtő és fenntartó munkát végeznek, hanem azok, 'akik a társadalmat méig mélyebben destruálják. Ez ma már jól látszik sok nyugati államban, ahol éppen a hivatalos és állami szervek azok, amelyek a legmélyebb morális, gazdasági, szellemi és politikai rombolást folytatják. Ez az, ami a társadalom és állam önrombolása. A lebukó világ mindig megtalálja embereit, akik még lejjebb lökik. Ahogy Hölderlin írja: »ha egy népnek el kell tűnnie, a fúriák küldenek valakit, aki minden jót legyőz és győzelemre viszi a pusztulást, aljasságot, csalást, becstelenséget — és a megtévesztett nép újjong rajta,«.17 Ez az a kép, amiben a történetet a legmélyebb pontjáról meg lehet érteni: az emberiség a saját pusztulása fölött újjong és dicsőíti azt, aki tönkreteszi. Ez a történetben a sors. Fölösleges beszélni még részletekről, mint, amilyenek a neveléshez és kormányzathoz hasonlóan: a család, a házasság, az erkölcsök, az egyes művészetek, a tudomány, a gondolkozás válsága. Ugyanazok a tünetek mindenütt, ami a nevelésben és a kormányzatban és amit az ember napnap mellett tapasztal a gazdaságban, politikában. A romboló elemi erők megjelenése ez, — aki szembe akar szállni velük, tulajdonképpen segít nekik, aki letagadja jelenlétüket, csak ámítja magát, elkerülhetetlen erők feltörése: — a történetben, vagyis: szükségszerűen. 5. A krízis pszichológiáját az ember akkor érti meg és fogja fel teljes mértékben, ha feleszmél erre az elementáris szükségszerűségre. Egy német gondolkozó rátapintott a mai ember legmélyebb kor-élményére.1* Berdjajev legújabb könyvében pedig a gondolatot tovább viszi és egész mivoltában feltárja.19 Ez a krízisélmény a par exoellence katasztrófaélmény: a zuhanás. Ha közhellyé is vált az utóbbi időben az, amit »szédületes tempódnak hívnak, a modern élet »gyors ritmusának*, az egész emberi lét allegro pergő moziszerűségének, nagyon kevesen tudják, hogy mi ennek az alapja és jelentősége. A múlt század végén Nietzsche és utána Bergson voltak azok, akik először kezdtek beszélni úgynevezett pszichológiai időről. Ez az idő nem a nap huszonnégy órájának valamely szaka és semmi köze sincs ahhoz az »asztronómiai idő«-höz, amit az uccasarkon a villanyóra mutat, A pszichológiai idő élményidő. Olyasvalami, ami múlhat lassabban és gyorsabban is. Vannak periódusok, amikor állni látszik, vannak, amikor kellemes lengő ritmusban halad, vannak, amikor rohan és vannak, amikor olyan gyors, hogy észrevehetetlenül egyszerűen elvész. Nyár, természet, éjszaka, magány, meditáció, — lassítja az élményidőt. Helyes és egészséges életrend ritmikussá teszi. Kapkodás felbontja,. Tanácstalanságban, tájékozatlanságban az ember elveszti. Ezért van az az érzése, hogy: zuhan. Ez a szédítő tempó értelme. Ezért beszél Berdjajev arról, hogy a modern világban az emberiség az észvesztőén meggyorsult időben él. Ennek az időnek már nincs ritmusa,, csak esése. A napok eszeveszett iramban tűnnek el egymásután, — az élmények filmszerűen peregnek. Semminek sincs ideje arra, hogy megálljon, elmélyedjen. Ma mindenki siet. Es éppen 15