Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1936 / 5. szám - A reformnemzedék
kezni fog, amögött nincsen sem elv, sem eszme, sem hűség, hanem csak erőszak vagy zsold. Ha nem is néznők baráti szeretettel, hogy miként sikerült a reformnemzedékbe tömörült magyar fiatalságnak kiszabadulnia a fojtogató polipkarokból, akkor is megvolna a Deák Ferenc Társaságnak minden oka arra, hogy örömmel üdvözölje a reform'' nemzedék programpontjait. Ezek a programpontok sokszor hasonlóságot, sőt közösséget mutatnak azokkal az eszmékkel és elvekkel, amelyeket a Deák Ferenc Társaság és az Országút soha nem szűnt meg képviselni. Miként a Deák Ferenc Társaság is politikai pártoktól független eszmei közösség, úgy a reformnemzedék is pártoktól függetlenül és eszmei alapon törekszik a fiatalság erőinek összefogására. Amint a Deák Ferenc Társaság a történelmi magyar alkotmányra akarja a modern haladás eszméjét alapozni, ugyanígy a reformnemzedék is az alkotmányosság mellett tesz most hitet. Az önkormányzati elv kiépítésének mi mindig döntő jelentőséget tulajdonítottunk, mert csak ezáltal tudjuk elképzelni a történelem viharaiban annyiszor próbát állott magyar politikai érzék megőrzését, s mert az önkormányzati elv nyújt lehetőséget arra is, hogy a Kárpátok medencéjében élő nem magyar ajkú népek isméi boldogulást találjanak a szentistváni magyar királyság kereteiben. Ezért üdvözölnünk kell a reformnemzedéknek az önkormányzatok életének komollyá tételére vonatkozó programpontját is. Követeli a reformnemzedék a titkos választójog törvény beiktatását, a felsőház reformját, a kormányzói jogkör kiszélesítését. S egészen természetes, hog amikor így a tiszta alkotmányosság alapjára helyezkedik, föl kell ismernie azt a veszélyt is, amely most a magyar nemzeti élet folytonosságát azáltal fenyegeti, hogy a kormányzói méltóság betöltésének kérdése bizonytalan. A reformnemzedék követeli ezért az utódlás rendezését és nem fér hozzá kétség, hogy a mai súlyos időkben a bizonytalanságnak ezt a kockázatát a magyar nemzet valóban nem vállalhatja tovább, s teljes biztonságot kell teremtenie e vonatkozásban addig is, míg alkotmányos királyságunk trónjának törvényes betöltése véglegesen biztosíthatja majd nemzeti életünk folytonosságát. A reformnemzedék követeli a sajtóreformot. A lapok alapítása ne függjön a kormány engedélyétől, hanem csak törvényes föltételektől, a lapok betiltását pedig kizárólag bírói ítélet alapján lehessen foganatosítani. Kívánja ezenkívül a hivatásos újságírók képzettségének és erkölcsi integritásának a biztosítását. S e követelésekre vonatkozóan ismét megállapíthatjuk, hogy közel állanak Deák Ferenc eszmevilágához, aki a sajtó számára a szabadságot és az erkölcsiséget írta elő s akinek halhatatlan szellemét a mi eszmei mozgalmunk követni törekszik. Külön kell beszélnünk a reformnemzedék programjával kapcsolatban a választójog kérdéséről. Hiszem a reformnemzedéket annak idején éppen azáltal sikerült fölhaszlnálni a képviselőház föloszlatásának »alátámasztására», mert a kormány állítása szerint a titkos választójogot az előbbi parlament megakadályozta volna. Azóta ez az állítás cáfolatot nyert s kiderült, hogy éppen a jelenlegi miniszterelnök tette félre a titkos választójogra vonatkozó ígéretét. S nemcsak ezt az ígéretét nem tartotta be a kormányzat, hanem még példátlan mértékben fokozta is a választási visszaélésdket. »A választásokon, nem sokkal utóbb, hogy megtisztult jobboldali politikát hirdettek, fokozottan alkalmazták a bűnös módszereket* — írja a reformnemzedék, röpirata —, »meghagyták a régi személyi garnitúra nagy részét s ez a jobboldal általános meghasonlását idézte elő.« Nekünk ezekhez a kemény szavakhoz, amelyek a tényeket oly híven jellemzik, csak az a hozzátenni valónk, hogy az a bizonyos régi garnitúra, amelyet a kormány a maga támogatására mandátumosztogatással megnyert, elvhűségéről a legsúlyosabb szegénységi bizonyítványt állította ki. S nem értékeket nyert ezáltal az új stílus, hanem csak kiszolgálókat. Az igazi értékeket nemcsak nem tűrte, hanem megsértette és kiközösítette. Mert valóban nehéz volna ma Magyarországon megtisztult jobboldali politikát megvalósítani anélkül a Bei-hlen István nélkül, aki az összeomlás után újjáépítette s külpolitikai elszigeteltségéből kivezette hazánkat, aki az ellenzéki oldalról mai súlyos helyzetünkben is új nemzetgazdasági programot, a hitbizományi földvagyonnak nemzeti nagyipari vagyonná való átalakítását, nagyvonalú mezőgazdasági adósságrendezést, s termelési politikát tudott a kormányzat számára fölállítani s akinek ez az új szociális programja most csak a hatalom féltékenysége miatt nem valósulhat meg. S ugyanígy csak a hatalom önzése és féltékenysége miatt nem kaphat helyet egy valóban nemzetépítő kormányzati munkában. Eckhardt Tibor, a magyar jobboldali politika másik kimagasló egyénisége, aki még a nydlt választás szörnyű terrorja mellett is hatszázezernél több szavazatot kapott pártja számára s így nem vitás, hogy egyik legerősebb tényezője lett volna egy alkotmányos és népies kormányzásnak. »Határozottam elítéljük a mai kormányzati rendszernek azt a politikáját, amely ebben az országban a mindenki ellen atmoszféráját teremtette meg« — mondja a reformnemzedék röpirata és valóban ezt a megállapítást lehetetlen helyesnek el nem fogadnunk, amikor nemcsak Bethlen Istvánt és nemcsak Eckhardt Tibort játszották ki, hanem a fiatalságot és a nép széles rétegeit is, amikor oktalanul és céltalanul provokálták a trónöröíklési rend jogfolytonosságának híveit s szabad útjára engedték a legtudatlanabb és leggyűlölködőbb demagógiát. Mindez valóban a »mindenki ellen* stereotíp kifejezésével jellemezhető s nemcsak arra szolgáltat bizonyítékot, hogy a kormány vezetője a nemzeti egység helyett éppen a legtökéletesebb széthúzást tette úrrá, hanem az államférfiúi színvonal hiányáról is kétségbevonhatatlan bizonyságot ad, mert mikor népünk mai fenyegetett helyzetében össze kellett volna fognia a nemzet erőit, akkor éppen egy erős és tisztult jobboldali kormányzás létalap iáit zúzta össze, mert elsősorban azokkal a tényezőkkel szemben teremtett mesterségei és mélyreható ellentéteket, akik egy ilyen kormányzatnak leghatékonyabb támaszai lehetnének, mert erre vannak hivatva múltjukkal, munkájukkal és a magyar néphez való elválaszthatatlan hozzátartozásukkal. A magyar fiatalság nemcsak eszméinek megronthatatlan tisztaságáról és nemcsak rendületlen hűségről tett tanúbizonyságot, amikor a Deák Ferenc Társaság mellett most a reformnemzedék is a 2