Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 5. szám - A reformnemzedék

x A reformnemzedék Május közepén a fiatal értelmiség számára külön eseményt hozott a politika, ha politika alatt nem önző érdekhajhászást, nem törtetést, halmom a szó igazibb és nemesebb értelmében elvek és eszmék hűséges szolgálatát értjük. A belpolitika kavargása közben bizonyára akad több és más olyan fordulat, amely a taktikusokat és a pártembereket jobban érdekli, mint az, hogy megszólalt ba reformnemzedék. De nekünk, akik oly súlyos és vészterhes időkben, amikor már szinte elveszettnek látszott a nemzeti szabadság és a törvényesség ügye, kiáltottunk a diktatúra konjunktúralovagjai ellen, hogy velük szemben a történelmi alkotmány örök nemzetfenn-i tartó eszméjét védelmezzük, nekünk legfontosabb most a reformnemzedék megszólalása. Mert a reformnemzedék programjában is az eszméhez való hűség nyilatkozik meg, amelyet nem ingathatott meg semmiféle kísértés. Nem célunk most elismételni annak az alattomos politikai játéknak a részleteit, amelyet a magyar fiatalság jóhiszeműségével egyesek megjátszottak. Ez a csúnya játék ma már teljes világosságában, vagy még inkább teljes sötétségében, a közvélemény előtt áll. Ismerjük minden részletét, minden cselfogását, minden önző célját. Nem kell már senkit és semmit lelepleznünk, mert önmaguk a játékosok leleplezték magukat és politikai céljaikat. A magyar fiatalság ma már nincsen kétségben afölött, hogy azok közül, akik az ő vállain a fórumra jutottak, kik maradtak hűségesek és kik voltak! a fiatalság ügyének elárulod. De ha ,nem is lakarunk most ennek a sötét és most már elmondhatjuk, hogy sikertelen stratégiának a részleteinél fölöslegesen időzni, annyit meg kell állapítanunk: frivol játék volt ez a nemzet egyik legszentebb értékével, a fiatalság eszmevilágának tisztaságával. Az élet örök törvénye, hogy a fiatalság tiszta idealizmussal indul el útján, hogy mindig szebb és jobb világot kíván a réginél, s )ha később ez az idealizmus talán meg is kopik és alkalmazkodik is majd a ridegebb valósághoz, akkor sem volt soha fölösleges, hanem nélkülözhetetlen forrása a nemzeti haladásnak. Minden reális alkotás csak azért lehetett valósággá, mert a multbam előtte járt az idealizmus, amelynek a fiatalabb korosztályok természetes hordozói. És nem közömbös az, hogy a tiszta idealizmus 'az élet építő útjain alakul-e át megvalósítható realitássá,- vagy pedig már kezdeteiben megrontiatik és megcsalatik. Nincs ezért gonoszabb hatású destrukció, mint az, amely a fiatalság lelkén tapos végig, amely megkísérli, hogy hamis ígéretekkel vagy a hatalom eszközeivel odaférkőzzék azokhoz a tiszta forrásokhoz, amelyekből ia magyar nemzet ereje, jövője, haladása táplálkozik. Mi most ezért felszabadult leiekkel üdvözöljük a reformnemzedék megnyilatkozását, mert bizonyságot nyertünk belőle, hogy sikertelen maradt a fiatalság örök és tiszta erőivel megkísérelt játék. Sem megrontani, sem megsemmisíteni nem tudta azokat. Mi tudjuk, hogy ebből a májusi megnyilatkozásból valóban a magyar fiatalság lelke szól s hogy ezt többé visszafordítani, meg nem történtté tenni nejm lehet. Most már hiába indul el késői útjára a hatalom megriasztott gépezete. Hiába adnak ki nyilatkozatokat azok az urak, akik éppen a reformnemzedék vállain át jutottak mandátumok élvezetébe, s akikről éppen a reformnemzedék programja állapítja meg, hogy »olyan szigorú pártfegyelem alá kerültek, amely megakadályozza, hogy eredeti elgondolásaikat hatékonyan képviselhessék«. Olyaini mindegy most már, hogy a mindenható NEP-uralom milyen módokat agyai iú és milyen eszközöket használ föl arra, hogy ezt a független megnyilatkozást a közvélemény előtt ellenakciókkal elhomályosítsa. Nemcsak mi tudjuk, hanem az egész magyar társadalom tudja, hogy a reformnemzedék új programjából szól a fiatalság szabad véleménye s ami utána és ellene következett, vagy még követ-