Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 4. szám - Magyar ügyvédsors Romániában. Szabad-e hinnünk a nemzeti parasztpártnak?

ször kihallgatták, a méltatlanul meghurcolt ügyvéd pedig beadványt intézett az ügyvédi kamara dékánjához, hogy tiltakozását fejezze ki és egyben kérte a fegyelmi eljárás megindítását maga ellen. A vád tulajdonképpen az volt, hogy Ungár az 1918. évi forradalmi idők alatt román földműveseket, egy román papot és egy cigányt lövetett agyon és ezzel a román nemzeti érzést mélyen megsértette. Ungár dr. beadványában rámutatott arra, hogy ezek a vádak koholmányok, amelyeket Franyó Zoltán bosszúból íratott ellene, annál is inkább, mert, mint a vád állítja, az eset Dentán és Óbesenyön történt, holott ö Dentán sohasem jart, az óbesenyői cigány agyonlövésének történetét pedig csak a hozzá beosztott őrvezető jelentéséből ismeri. A garázdálkodáson kapott cigány ugyanis meg akart szökni és háromszori felszólításra sem állott meg, mire az őrvezető úgy lőtt bele fegyverével, hogy a helyszínen meghalt. Nyilvánvaló, hogy a halálos lövés sem volt szándékos és Ungár dr. a jelenetnél jelen sem volt. Mindez semmit sem használt, mert a temesvári ügyészség nem elégedett meg Ungár dr. kihallgatásával és áttette az ügyet a vizsgálóbíróhoz, aki gyilkosság és gyilkosságra való felbujtás címén vádat emelt Ungár ellen s azonnal letartóztatta. Védelmét egy dr. Nicolau nevű román ügyvéd és Ligeti Sámuel dr. vették át és annak ellenére, hogy nyilvánvalóvá vált, hogy Ungár dr.-t nem lehet olyan dolgokért felelősségre vonni, amelyek még a magyar impérium alatt s a szerb megszállás előtt játszódtak le, a vádtanács megerősítette a vizsgálóbíró letartóztatási végzését. Rövidesen az ítélőtábla tanácsa elé került az ügy. A zárt ülésen még Ungár dr. védői sem jelenhettek meg s a tábla harminc napra megerősítette a vizsgálóbírói letartóztatást. Az újrafelvétel során a törvényszéki tanács újabb harminc napra hosszabbította meg a letartóztatást. Ugyanaznap foglalkozott a bukaresti semmítőszék azzal a kéréssel, hogy az ügyet más bíróság elé utalják. Ungár dr.-t tényleg átszállították Nagyváradra és végre ott az ítélőtábla vádtanácsa két és félhónapi fogvatartás után elejtette a vádat és szabadonbocsátotta. A temesvári eseten felbuzdulva, az aradi hatóságokat is hasonló eset foglalkoztatja. Aradon Székely Aladár dr. ügyvéd ellen azt a vádat emelték, hogy a románok Tenke községbe való bevonulásakor Magyarországra szökött. Később visszatért Aradra, amikor is az erdélyi kormányzótanács eltiltotta az ügyvédi gyakorlat folytatásától, azokért a cselekményekért, amelyeket mint a vörös hadsereg tagja elkövetett. Ezeket a vádakat is egy ott élő ismert szerkesztő, Geller Ödön közölte az ;>Universul« című román lap tudósítójával, aki az errevonatkozó vádoló iratcsomó kikeresését követelte lapjában. Ezek az iratok azonban csodálatosképpen a kolozsvári igazságügyi felügyelőségnél eltűntek és feltalálásukig Székely Aladárt vizsgálati fogságba helyezték. Az alábbi eset nem a magyar ügyvédek sorsára vonatkozik, de ez az eset is mélyen rávilágít arra, hogy mit jelent Romániában a jog, törvény és igazság. Temesvár város ügyészsége nemrég beadványt intézett a telekkönyvi hatósághoz és követelte, hogy a gyárvárosi Coronini téren levő Stefánia-palota tulajdonjogát Totis Rezső volt gyapjúgyári vezérigazgató, belga konzul nevéről a városra írják vissza. Az indokolás szerint Totis Rezső ezt az ingatlant, az impériumváltozás átmeneti idejében az akkori városi vezetőségtől vásárolta és ennélfogva a vétel érvénytelen. Miután Totis Rezső később nem szerezte meg a román hatóságok hozzájárulását a vételhez, a város vezetősége azon az állásponton van, hogy a bérpalota jogszerinti tulajdonosa nem Totis Rezső, hanem a város. A vételár annakidején kilencszázezer magyar korona volt. Az épület mai értéke többmillió lej s a házbér, amelyet az elmúlt tizenhét év alatt Totis beszedett, nem őt, hanem a várost illeti. Ezekszerint a város vezetősége elhatározta, hogy a lefizetett kilencszázezer korona vételár leszámításával ragaszkodik a tizenhét év alatt beszedett lakbér visszaszolgáltatásához. A városi levéltárban és telekkönyvi hivatalban most azt igyekszenek megállapítani, hogy történtek-e az impériumváltozás átmeneti idejében hasonló eladások, mert ebben az esetben ezeket is érvényteleneknek fogják kimondani. Világosan bizonyítják ezek az esetek, hogy a megszállt területen tervszerű akció folyik a magyar, de vele együtt az összes kisebbségek életlehetőségeinek megbénítására. Az állami és köztisztviselők után most sor került, a szabadfoglalkozású egyénekre, köztük elsősorban az ügyvédekre. Az egzisztenciákat rombadöntő földreform után a magántulajdon teljes bizonytalanságának újabb réme fenyeget. És a kisebbségi sorsban élő magyar tanácstalanul vesztegel és tehetetlenül kénytelen végignézni, hogy a román politikai pártok a nemzeti totalitás alapjára helyezkednek, ami pedig egyenlő a kisebbségek halálával, Mégis megkérdezi a temesvári >>Béli Hirlap« a kisebbségi ügyvédeknek a kamarából való kizárásával kapcsolatos vezércikkben: » Lehet-e együttműködés?« Utal Bocu Severnek, a bánsági nemzeti parasztpárt vezérének beszédére, amelyben elítéli a túlzó nacionalizmust. Ezeket mondta Bocu: »Az ügyvédi kamarába bejegyzett román ügyvédek között vannak olyanok, akik valaha nagy magyarok voltak, ma nagy románoknak mondják magukat és elfelejtik, hogy a kisebbségeknek is vannak jogaik, amelyeket azzal a feltétellel kaptak, hogy tisztelik a többségi nemzetet és a törvényeket. A nemzeti parasztpárt vissza akarja adni a népek alkotmányos jogát. Nem engedhető meg, hogy a többség visszaéljen erejével. Azok, akik a kisebbségek ellen fordulnak, ezt teszik és elhomályosítják azt, ami a békeszerződések erkölcsi alapja volt. Előnyben kell részesíteni egy rossz román helyett egy igazi magyart, aki tisztában van állampolgári kötelességével.« Kérdjük, mit jelentenek ezek a szavak? Őszinték-e? Mert ha igen, magukban hordhatják a képességet, hogy első lépcsőfokként szolgáljanak két nép és két nemzet közeledéséhez. A lap még ezeket írja: »Egyetlen tényt le kell szögezni. A kisebbségi ügyvédeket harcukban a Bocu-párthoz tartozó ügyvédek támogatták s ha ez egyetlen fénysugár a nagy sötétségben, jólesnék hinni, hogy éppen a jogot és törvényt hivatásszerűleg védő és ezek fölött őrködni tartozó ügyvédek részéről az igazság szolgálatában mutatkozott meg ez az egymásratalálás és együttműködés, egyben elindulás egy jobb és biztatóbb jövő felé.« A kisebbségek számára ez a jobb jövőben való bizakodás az egyetlen enyhítő balzsam, amelynek távoli reményében hajlandók a jogtalanságoknak csökkentebb jelentőséget tulajdonítani, az áldozatokba beletörődni" és az ígéretekben több bizalommal hinni. Bánsághy Ferenc Európában, Szovjetoroszország nélkül, 23.369 fogyasztási szövetkezet működik s e szövetkezetek tagjainak száma kereken 18.4 millió lélek. Magyarországon 1657 fogyasztási szövetkezet van 806 ezer taglétszámmal. Az 1ÍK55. évi tűzkárok értéke hazánkban 11.8 millió pengő volt, amelyből biztosítás révén megtérült 6.5 millió. Az elpusztult értékeknek tehát kereken 45%-a nem volt tűzkár ellen biztosítva. 37