Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 4. szám - Magyar ügyvédsors Romániában. Szabad-e hinnünk a nemzeti parasztpártnak?

Magyar ügyvédsors Romániában Szabad-e hinnünk a nemzeti paraszipártnak? A jogbiztonság és törvénytisztelet, minden állam tekintélyének legfőbb biztosítéka. Különösen a trianoni békekötés után kisebbségi sorsba került népek számára bír igen jelentékeny fontossággal az, hogy az utódállamok keretében jogaikat elismerjék és az államok törvényeiben biztosított védelmet hiánytalanul igénybevehessék. Mindez tulajdonképpen alapját képezi a békeszerződés kisebbségeket védő rendelkezéseinek, mégis sűrűn hangzik fel a megszállt területekről a panasz, amely letagadhatatlanul igazolja, hogy az utódállamok a békeszerződés rendelkezéseit nem tartják be, a kisebbségekkel szemben, a legmerészebb jogtalanságokat követik el és a legtörvénytelenebb eszközökkel igyekeznek azokat életlehetőségeitől megfosztani. Csak Romániára utalunk, amikor felsoroljuk azt a számtalan elnyomó rendelkezést, azt a számtalan jogsértést és törvényszegést, amellyel a kisebbségi állami tisztviselőket, köztük vasutasokat, postásokat, tanárokat, tanítókat, jegyzőket, közigazgatási alkalmazottakat sújtották. Nem is említve a nyugdíjasok, a kényszernyugdíjazottak, vagy egyszerűen elbocsátottak, valamint a kereskedelmi és ipari vállalatok alkalmazottainak, a románosítás életbeléptetése óta elbocsátott és így kenyértelenné vált nagy tömegét. Itt találkozunk a nyelvvizsga fogalmával. A nyelvvizsga az a végtelen és beláthatatlan veszély, amely állandóan ott lebeg, lesujtásra váró pallosként minden megszállt területen élő ember felett, legyen az állami hivatalnok, vagy szabadfoglalkozású egyén. Utóbb, már az ipari tanoncok felvétele, gyári munkások elhelyezkedése és egyáltalán minden munkaalkalom betöltése a kisebbségek számára a nyelvvizsgán való átjutáshoz van szabva. És az egyáltalán felvehető és alkalmazható kisebbségi munkaerők arányát is szűkkeblű rendelkezések szorítják meg. Vajda volt miniszterelnök, numerus valachicus akciójának életbeléptetése óta, mint minden foglalkozási ágban, így a román ügyvédek körében is erőteljes mozgalom indult a nem román elemeknek a karból való eltávolítására. Minden kamara kebelében megalakultak a csoportok, amelyek célul tűzték ki, hogy a kisebbségi ügyvédek gyakorlatuk folytatásában meggátoltassanak. Az első olyan ügyvédi kamara, amelyben az ezirányú első lépés megtörtént, az aradi volt. Tekintve, hogy törvényes eszköz nem áll és nem is állott rendelkezésükre, mint minden téren, úgy itt is az erőszak és a törvényszegések eszközéhez folyamodtak. Az elmúlt év végefelé járt le az aradi kamarai vezetőség megbízatása. Az új választások alkalmával erőszakkal távoltartották mindazokat, az ügyvédeket, — a többségieket is, — akikről feltételezték, hogy nem a numerus clausus listára fognak szavazni. így történhetett meg, hogy Aradon, abban a városban, ahol a román elem a lakosságnak csak«alig húsz százalékát teszi ki, az ügyvédi kar vezetősége tisztán szélsőséges román ügyvédekből alakult meg. Marosvásárhelyen, tavaly ősszel, az országos ügyvédkongresszuson már nyíltan követelték a zárt-számarány bevezetését az ügyvédi testületbe és az igazságügyminiszter (Pop Valér) meg is igérte egy ilyenértelmű törvénytervezet kidolgozását. Az aradi választást nyomon követte az országos botránnyá fajúit bukaresti kamarai választás, ahol egy lstratc Micescu nevű, egyébként országoshírü ügyvéd vezetése alatt álló ügyvédcsoport az összes szélsőséges diákelemek és egyéb fanatikus tömegek igénybevételével a választás napján formálisan blokád alá helyezte a velük nem egyetértő ügyvédek lakásait, s meggátolták, hogy a választás alatt az utcára jussanak. A villamosról cibálták le azokat, akik a törvényszerűség alapján ellenezték a szélsőséges eljárást. Ehhez természetesen tudnunk kell, hogy Bukarestben körülbelül kétszázezer magyar él, akiknek ügyes-bajos dolgait ezek az odaköltözött magyar ügyvédek intézik hősies önfeláldozással. A botrányos választás a bukaresti képviselőházban is szóbakerült, de a közszellem, sajnos, annyira telített a kisebbségek gyűlöletével, hogy a hatóságok nem tudják, a legtöbb esetben nem is akarják megakadályozni, az eféle kilengéseket. A napokban a temesvári ügyvédség került sorra. A kamarai tisztújító választásokra a románok csoportja már hónapokkal előzőleg szervezkedett, azzal a céllal, hogy eltávolítsa a kisebbségieket a vezetőségből. Fel is szólították a kisebbségi ügyvédeket egy felhívásban, amelyet nyolcvanan írtak alá, hogy önként mondjanak le tisztségeikről. De a törvénytisztelő ügyvédség, melynek soraiban románok is voltak, háromszorannyi aláírással biztosította a régi vezetőséget teljes bizalmáról és támogatásáról. Ez nem akadályozta meg a szélsőséges nacionalistákat, hogy a bírákkal karöltve formálisan kikezdjék a kisebbségi ügyvédséget. A tárgyalásokon a a román bírák maguk provokálnak konfliktusokat a kisebbségi ügyvédekkel azért, hogy fegyelmi úton járhassanak el ellenük és ezáltal beláthatatlan anyagi és erkölcsi károkat okozhassanak nekik. A román ügyvédek célja közvetve tulajdonképpen az, hogy minden ürügyet felhasználva, diszciplináris úton, tehát a törvényesség látszatának leple alatt függesszék fel a kisebbségi ügyvédeket ügyvédi prakszisuk gyakorlásától. Eddig még nem áll a rendelkezésükre olyan eszköz, mint amilyennel az állami és a köztisztviselők ellen eljárt az állam, de Marosvásárhelyen máris követelték, hogy az ügyvédekre is terjesszék ki a nyelvvizsga kényszerét. A temesvári ügyvédi kamara közgyűlése lezajlott azóta. A közgyűlést még a várhatónál is kellemetlenebb incidens zavarta meg. Egy Dogari a Virgil nevű ügyvéd heves támadást intézett a jelenlegi prodékán, Ungár Adolf magyarpárti alelnök ellen, akit azzal vádolt, hogy egy román és egy magyar lapban közölt cikk szerint a háború alatt több román parasztot agyonlövetett. Tudnunk kell, hogy a magyar lap a temesvári »6 Órai Újság* volt, melynek szerkesztője Franyó Zoltán, a forradalom alatt megjelent budapesti »Vörós Újsága szerkesztője és kiadója, aki a kommün után Temesvárra emigrált és személyes bosszúból irattá ezeket a rágalmakat lapjába. De ez a cikk elég volt arra, hogy a román ügyvédek a nemzeti érzés megsértésének jelentsék ki Ungár dr. jelenlétét a kamara vezetőségében és eltávolítását követeljék. Amikor pedig ezt Porumb Nestor dr., a közgyűlés elnöke keresztülvihetetlennek nyilvánította, elhagyták a termet. Ezzel azonban nem fejeződött be az ügy. Most már a szigurancia is belenyúlt az eseményekbe, Ungárt több36