Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 4. szám - Középeurópai tervek

lyel szemben. Ennek az utóbbi iránynak egyik főképviselője Zoliziecki. Alois Dempf bonni egyetemi tanár és Friedrich Muckermann, a híres jezsuita író Sacrum Impérium Romanum azonos cím alatt megírt munkáikban a keresztény megértés és szeretet szálaival és a közös történelmi kultúra erejével gondolják összefogni Közép- és Nyugat-Európa népeit a bolsevizmus és a sárga veszély ellen. Utalnak burkoltan a hitlerizmus szelleme elleni védekezésre is, amikor általánosságban a nyugati kultúrgondolatot fenyegető mindennemű veszélyről szólnak. Július Wolf bécsi profeszszor előadásaiban szintén a római szent birodalom valamilyen modern újjáélesztését tartja kívánatosnak, de ezt csak homályosan körvonalazza. A francia Vladimír D'Ormesson és gárdája a nyugati kultúrával átitatott népek összefogását tartja szükségesnek a béke megteremtése érdekében. Haleczki lengyel történettudós, amikor szintén az összefogást hirdeti a béke érdekében, különösen azt hangsúlyozza, hogy Lengyelország mindenkor a nyugati nemzetekhez tartozónak érezte magát a katolikus egyház és a latin-római kultúrkörbe tartozása révén. Még a bécsi Christlicher Stándestaat íróit kell megemlítenünk a legnevesebb tudósok és írók között, akik egyaránt szükségesnek tartják Közép- és Nyugat-Európának erkölcsi és kulturális összefogását, mindenekelőtt az európai keresztény kultúrát fenyegető veszélyekkel szemben. A középkorban a római szent birodalom fogta össze nyugat népeit a kultúra és a béke szolgálatába. Most is szükség van mindenekelőtt az európai kultúröntudatnak újjáélesztésére és az etikai kapcsolatok széleskörű kifejlesztésérie. A dunavölgyi gondolat elsősorban gazdasági, a kisnépszövetségi és középeurópai monarchikus gondolat politikai, a szent birodalmi gondolat pedig főképp kulturális és etikai tartalmú. Az utóbbi gondolat újjáélesztésében nagy szerepe van az új osztrák politikai irányzatnak, amely a hagyományok újjáélesztésével fennen hirdeti, hogy miként Ausztria a múltban is összekötő kapcsolat volt a keresztény latin és szláv nemzetek között, ugyanígy kell ennek a jövőben is lenni. Schuschnigg kancellár számtalanszor hangsúlyozta Ausztriának ezt a nemzeteket összekapcsoló szerepét. (Völikerbindende Idee.) Mindezek mellett találkozunk még az egész Európát összekapcsoló páneurópai gondolattal is. Ez a gondolat az európai kultúrának jogait és az európai szellem érvényesülését az egységes Európa megszervezésével akarja biztosítani a jövőre. A páneurópai gondolat zászlóvivői: Coudenhove-Kalergi gróf, a Páneurópai Unió elnöke, előadásaiban mindig egy imiverzálisztikus európai közösségről beszél. Gonzague de Reynold fribourgi professzor La tragédie de l'Europe című munkájában az európai összefogás szükségességére és sürgősségére mutat rá. Hasonló gondolattal találkozunk Ivan Kologrivoff emigráns orosz író Von Methaphysik des Bolsevismus c. könyvében is. Érdekes megjegyezni, hogy legújabban mindinkább halljuk azt a véleményt, hogy a politikailag újjászervezett Európának gazdasági, kulturális és erkölcsi középpontjául Ausztriát, illetőleg Bécset kellene megtenni, tekintve, hogy ott él a legerősebben a nyugateurópai kultúrhivatás tudata és a nemzeteket összekapcsoló szupernacionális eszme. Schuschnigg kancellár párizsi előadásában nagy tetszés mellett hangsúlyozta, hogy az osztrák gondolat egyszersmind páneurópai gondolat is. Coudenhove-Kalergi gróf a Neues Wiener Journal mult évi december 20-i számában írja: »Ausztria új európai közösségnek kikristályosodási középpontja lehet, mivel Ausztria nem a faji, hanem az univerzálisztikus keresztén y német gondolatnak volt mindig a letéteményese.« A Popolo D'Italia-ban olvassuk: »A természet Bécset Közép-Európa fővárosává tette. Ez a terület mindaddig nem találja meg békéjét, ameddig Bécsben fel nem állítja etikai és kulturális központját.* Az előadottakból kitűnik, hogy különböző törekvések élnek Közép-Európában, amelyek Európa kisebb-nagyobb részét szorosabb szálakkal óhajtják összekapcsolni a már kifejtett okokból. Nemzeti fönnmaradásunk érdekében a helyzetünkből folyó reálpolitikai meglátások kívánják, hogy a középeurópai nemzetek összefogásának gondolatától mi se tartsuk mlereven távol magunkat, hanem igyekezzünk belekapcsolódni ezekbe az áramlatokba, keresve azt a megoldási formát, amely legjobban megfelel nemzeti céljainknak és történelmi hivatásunknak. Világos, hogy a mi szempontunkból csak nemzetközi együttműködésről lehet szó, amelybe azonban belevihetjük a nemzetek fölötti magyar eszmének, a modern formában jelentkező szentistváni gondolatnak érvényesítését és újjáélesztését, mert ezzel bele tudunk kapcsolódni a szupernacionális gondolat jegyében esetleg meginduló európai újjászervezésbe, úgy, hogy annak keretében újjászülethetik régi történelmi hivatásunk. Amikor nemzeti fönnmaradásunk biztosítása céljából keressük azt az integrálódási folyamatot, amelybe belekapcsolódhatunk, akkor egyúttal tradíciónkhoz és multunkhoz híven a velünk sorsközösségben élő népeknek és az európai kultúrának is használni akarunk; hozzá akarunk járulni gazdasági és kulturális jobblétet biztosító törekvéseinkkel más nemzetek boldogításához is, amivel nemzeti céljaink mellett az egyetemes emberi haladás gondolatát is a legjobban szolgálhatjuk. Ilyen törekvésünkben leginkább számíthatunk a nagy nemzetek megértésére is. Apponyi Albert gróf sok évtizedes tapasztalatával számtalanszor hangsúlyozta, hogy akkor tudjuk törekvéseinket legjobban elérni, nemzeti törekvéseinket biztosítani, ha a magyar érdekek párhuzamosan haladnak az egyetemes európai érdekekkel. Dsida Elemér dr. A magyar közlekedésügy monográfiája Hézagpótló, díszes kiállítású munka. Egyes cikkeit a magyar iközlekedésügy legkiválóbb szakértői irták: rír. Zelovich Kornél műegyetemi ny. r. tanár, dr. Fiiess Lajos és dr. Gyökössy Endre MÁV főtanácsosok, ifj. Gonda Béla ny. műszaki főtanácsos, Niki Béla főfelügyelő, dr. Wagner Gyula MÁV tanácsom, Tánczos László, dr. Kertész János és Lányi Ignác Károly. Á munka sorban ismerteti a magyar közlekedésügy egyes ágainak történetét éls ennek során bemutatj hatalmas építőmunkát, amely a világháború, a forradalmak romjainak eltakarítása után az újjáépítést és a fejlődésnek egészen úi folyamatát eredményezte és a mai súlyos viszonyok között is a magyar vasút, a magyar hajózás és a magyar automobilizmus ügyét hatalmas lendülettel előrevitte. 30