Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 4. szám - Középeurópai tervek

* Középeurópai tervek Közép-Európának, de különösen a Duna-völgyének a háború utáni rendezetlensége nemcsak nálunk, hanem az új rendtől szenvedő többi országban is általános vágyat keltett valamilyen más, jobb, igazságosabb rend iránt, mely a ma ellenségesen elzárkózó nemzetek megértését, együttműködését és békéjét tartósabban tudja biztosítani. Mindenki érzi annak a szükségét, hogy a mostani széttagoltság, atomizálódás helyébe közeledés, összefogás, szervezkedés lépjen. Ennek az újjászervezésnek pozitív célja nagyobb gazdasági jólétet, kulturális és erkölcsi megerősödést teremteni, negatív célja pedig egységesen ellenállani mindazoknak a vallás- és kultúraellenes törekvéseknek, amelyek ma Európa némely részén kifejlődtek és szembeszállani azokkal az erőkkel, amelyek Ázsia felől is fenyegethetik az európai kultúrát, ha nem is elpusztítással, de mindenesetre azzal, hogy megfosztják az európai szellemet önállóságától, átütőerejétől és fejlődőképességétől. E gazdasági és kulturális szempontokon kívül a háború állandó veszélye is összefogásra, a nemzetközi közösség erőteljesebb átérzéséi-e is vezeti a népeket. A külföldi elgondolások természetesen sok tekintetben nem fedik a magyarság elgondolását, mert speciális szempontjainkat kevésbbé veszik figyelembe. De foglalkoznunk kell ezzel a mindenütt fellépő mozgalommal és keresnünk kell benne azokat a gondolatokat, melyekkel egyetérthetünk és igyekeznünk kell a magunk elgondolásait is minél inkább úgy hangszerelni, hogy azok a külföld szempontjaival minél nagyobb felületen találkozzanak. E kiegyenlítődést kereső középeurópai szellemi fejlődésnek jellemző tulajdonsága, hogy a különböző tervezetekben és elgondolásokban előtérbe került bizonyos szupemacionális jelleg. A szupernacionalizmus szerint a nemzeti gondolatot továbbra is meg kell tartani, hogy a nemzetben rejlő értékek szabadon fejlesztessenek, de a nemzeti eszmének sohasem szabad tiszta faji gondolattá, túlzott faji öntudattá vagy sovinizmussá fejlődni, mert ez túlzás, ami megakadályozza a nemzetek érdekeinek kölcsönös méltánylását, egymás értékeinek elismerését és így nem összekapcsolólag, hanem szétválasztólag hat. A megoldás egyik részlete a Duna-medence kérdésének teljes rendezése lenne, a célból, hogy e terület államai kölcsönös megértéssel biztosítsák a Dunavölgye önállóságát és függetlenségét. A körülöttünk élő kis nemzetek és népek velünk együtt csak úgy tudják megvédeni és megmenteni nemzeti életüket és kultúrájukat a pángermán és pravoszláv tenger közepette, ha szorosabb gazdasági és politikai szálakkal kapcsolódnak egymáshoz. Ez a törekvés mind gyakrabban jelentkezik úgy az osztrák, mint a magyar politikai irodalomban. Schuschinigg kancellár prágai útja és Hodzsa cseh miniszterelnök bécsi látogatása is ennek a törekvésnek egy újabb megnyilvánulási formája, aminek az ad különösebb érdekességet, hogy e tanácskozásokon a pánszlávizmus egyik előharcosának tekinthető kis cseh nemzetnek bekapcsolódásáról lehetett szó. Nálunk is általános óhajként mutatkozik a körülöttünk levő nemzetekkel bizonyos együttműködés biztosítása, aminek megvalósítását azonban rendkívül megnehezítik a politikai és területi kérdések. Bethlen István nyilatkozataiban, beszédeiben, cikkeiben, Eckhardt Tibor legutóbbi kiskunfélegyházai beszédében, Hantos Elemér cikkeiben stb., valamenynyien egyöntetűen a gazdasági autarchiák lebontását és a dunai államok együttműködésének szükségességét hirdetik. Túri Béla legutolsó publicisztikai munkájában és a Katholikus Szemle jubileuma alkalmából elmondott beszédében a katolicizmus szuper*nacionális értejét is fel akarta használni a dunai államok kulturális és politikai összefogásának megvalósításához. Verdross bécsi egyetemi tanár, híres nemzetközi jogász a magyar politikusoknál szélesebb körben óhajtja Közép-Európa újjászervezését megvalósítani. A Salzburgéi- Hcchschul-Wochen alkalmával nemzetközi közönség előtt olyan politikai csoportosulás létrehozásának szükségességét fejtegette, amelyben a dunai államok mellett más közép-, illetőleg ínyugateurópai államok is résztvennének. Fejtegetéseiből megnevezés nélkül is kitűnik, hogy Lengyel- és Olaszországra gondol. Christliche Mitteleuropáische, Abendlándische Völkergemeinschaft körülírással valamilyen kis népszövetségféle szervezetet szeretne létrehozni, amely Közép-Európa részeit szorosabb kapcsolattal fűzné egymáshoz, mely a kereszténység, béke és szeretet szelleméből többet tudna a gyakorlatban megvalósítani, mint a genfi Népszövetség, amely a nemzetközi jogközösség gondolatát az egész világra ki akarja terjeszteni. E mellett az általa elgondolt keresztény középeurópai politikai közösség mellett a mostani Népszövetség is megmaradna. Közép-Európa rendezésének számos más változata között meg kell említenünk Ditrich von Hildebrand volt müncheni, most emigráns bécsi egyetemi tanárnak és az általa vezetett politikai iskolának irányzatát, amely Közép-Európa népeit egy nagy monarchiába szeretné egyesíteni, mégpedig Dél-Németország katolikus tartományait és a volt osztrákmagyar monarchia államait akarná összefogni a régi német-római császársághoz hasonló monarchiában, de minden német nacionalista jelleg nélkül. Ennek az elgondolásnak változatai között szerepel egy olyan elgondolás is, amely csak a volt osztrák-magyar monarchia helyreállításában látja Közép-Európa gazdasági és kulturális jólétének, a kisebbségi kérdés igazságos rendezésének és ezen földterület békéjének biztosítékát. A monarchia újjáalakításának kérdésénél is különféle felfogásokkal találkozunk. Általában a dualizmus helyett a magyar-osztrákcseh trializmus gondolata nyomul előtérbe. De még olyan tervek is fölmerültek, amelyek olyan területeket és nemzetiségeket is ennek a monarchiának keretében szeretnének látni, amelyek azelőtt legalábbis jórészben nem tartoztak sem Ausztria, sem Magyarország uralma alá. A rutén-ukránoknál van pl. ilyen törekvés, amely az összes lengyel és orosz területen élő rutén-ukrán népelemeket egy országba egyesítve, ehhez a középeurópai monarchiához szeretné csatolni, hogy így biztosítsa a ruténség számára a nyugati kultúrkörhöz tartozást, főképp az orosz veszély29