Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - A revíziós eszme térfoglalása [könyvismertetés]

hogy a hatalmak nem indíthatnak háborút, amíg a viszály békés kiegyenlítését a népszövetség útján meg nem kísérelték, messzemenő intézkedéseket tartalmaz a nemzetközi viszályoknak pártatlan bíróság által való békés elintézése tekintetében, sőt olyan rendelkezések is foglaltatnak benne, melyek a status QUO békés megváltoztatását (a híres 19. cikk) teszik lehetővé. Tartalmaz továbbá rendelkezéseket — bár ezek eddig végrehaj tatlanok — a fegyverkezések általános lemérsékláse és a magánfegyvergyártás korlátozása tekintetében is, és végre az úgynevezett szankciókban a béke megőrzésének kollektív biztosítékait nyújtja, a békét önhatalmúlag megtörő hatalmakkal szemben. Ebben az eszmetársításban, mint elért sikerekre, rámutat az előttünk fekvő angol munka arra, hogy 1924-ben sikerült elhárítani a háborút a Moissul-kérdésben, 1925-ben a görög-bolgár, 1931-ben pedig a jugoszláv-magyar viszály eseteiben. A status quo békés megváltoztatása terén azonban a népszövetség gépezete még nem tudott kellőleg kifejlődni és eredményt felmutatni. Ennekfolytán a dunamenti államok problémája mindeddig megoldatlan és e tekintetben Európa államai veszedelemesen különülnek el két csoportra: a revizionisták és az ellenrevizionisták táborára. Pedig a nemzetközi viszályoknak háborús elintézéséről való lemondás és a béke megtörésének kollektív fellépés által való ellensúlyozása föltétlenül szükségessé teszi a gondoskodást arról, hogy a status quo békés megváltoztatása lehetséges legyen, azaz arról, hogy oly békés eszközöket lehessen gyakorlatilag alkalmazásba venni, melyek által kiegyenlíthetők azok az Összeütközések, amelyek a fennálló jog merevsége és- az igazságról való megváltozott felfogás között előállanak, amely ellentétek megoldatlanul hagyása szükségképpen erőszakos kitöréseket provokál. Mint olyan mozgalmat, mely a területi status quo megváltoztatására fog vezetni, említik meg a szerzők a magyar revíziós igényt is. Igaz, hogy ezt az igényt csak korlátozott mértékben, azaz a trianoni határ mentén nagyobbára magyarok által lakott területekre nézve fogadják el minden fenn tartás nélkül, egyszersmind azonban megállapítják, hogy a magyaroknak ez az igénye számíthat arra. hogy az érdekeit államok is elfogadják. Ez elég óvatos körülhatárolás, de olyan komoly külföldi tényező részéről, amely kifejezetten a békés, tehát megegyezéses revízió alapján áll, egyelőre ezzel is meg lehetünk elégedve. Annál inkább, mert ez az álláspont, amely Magyarország föltétlen igénye gyanánt könyveli el a trianoni határmenti magyarlakta területek visszacsatolását, legkevésbbé sem ellenkezik a lehiggadt s csak a megvalósítható! követelő józan magyar álláspont ama második követelésével sem, hogy a magyarok és nem magyarok által vegyesen lakott többi elszakított területek hovatartozása tárgyában pártatlan ellenőrzés mellett tartandó népszavazás (plebiscitum) döntsön. Mi meg vagyunk róla győződve, hogy az az elnyomás, mely az utódállamokban nemcsak a magyarokat, hanem az uralkodó nemzettel faj rokon kisebbségeket is sújtja, valamint az a gazdasági leromlás, mely a természettől egymásra utalt területek erőszakos szétválasztásának folyománya, a népszavazást a mi javunkra fogja eldönteni. Meggyőződésünk továbbá, hogy az a felvilágosodott külföldi közvélemény, amely revíziós követeléseink egyikét, t. i. a csonka ország magyarságával egységes tömböt alkotó elszakított magyarság visszacsatolását, máris honorálja, — nem fog elzárkózhatni másik revíziós követelésünk elől sem, amely nem kíván egyebet, mint a népek önrendelkezési joga elvének gyakorlati alkalmazásbavételét. A »The next five years« illusztris szerzőit rokonszenvesen köszöntjük. Lukács György v. b. t. t. ny. miniszter. Eger a XVIII. században. Irta: Breznay Imre. (Eger, 1933—34. Két kötet, 288+336 o.) Annak a nagy képnek, amelyet a Hóman—Szekfű Magyar Története folytonosan növekvő perspektívájában elénkVár, szerény kísérői a helyi monográfiák, köztük Brexnay Imre könyve is. Alázattal vállalja apró, emberi, hétköznapi mozaikok egymás mellé helyezését, uccák, kövek, kapuboltozatok, kis perpatvarok leírását, — egy kisváros életét a XVIII. században. Mindenhez fűz valami emlékezést s ebből alakul ki korfestése, mely ha témájában nem is, — de feldolgozásában, adatkritikájában, alaposságában nagyvonalú. Az érseki város emberi életét mutatja be. Első kötetének fejezetei: városkép Egerről; népesség és népesedés; házak és ingatlanforgalom; városi háztartás; közigazgatás; Rendészet, közbiztonság; összefoglaló fejezete: a vallásos élet, mint a század jellemzője. Második kötetében: szociális ügyek, igazságszolgáltatás, őstermelés, ipar, kereskedelem, oktatásügy képezik tárgyát. Hiánynak tűnik fel talán a szellemi élet szűkebbre mért taglalása, azonban a szerző — helyesen — ezt azzal indokolja, hogy Egernek művészeti emlékeiről, tanügyéről; jogakadémiájáról, gimnáziumáról már régebben s újabban is jelentek meg tanulmányok. Ami valójában hiány, a katonaügy, idegenforgalom, egyesületi élet, családi kapcsolatok, tehát a város exisztenciájának és mozgalmának szintén jelentős részei, —• az előszó szerint már össze is van gyűjtve — még megjelenésre vár. Az ilyen részletkutatásért csak hálás lehet • a tudomány és minden érdeklődő. Holt levéltári adatok elevenednek fel s a sok részletadatból erőteljesen áll elő — nem egy kis város, de egy világ; amely lakosainak minden, a haza, az otthon. S erénye a szerzőnek, hogy ezt ugyanily nyomatékkal tudja éreztetni is. Kívánatos volna, hogy mások, másutt ugyanily részletkutatásokat közzéadjanak, mert ezekből fog előállani az adatoknak nagy tömege, amelyek ha együtt lesznek, hozzáfoghat az összefoglaló tudomány a rendszerezéshez, — a lepárláshoz, az események, összefüggések ötvözéséhez. .. (R. I.) A bibliográfiai adatközlés érdekes képet árul el az erdélyi magyar könyvkiadásról az 1934. évben : Megjelent összesen 215 mű. I. Szépirodalom 48 (36) ebből a) verses mű 11 ( 8) h) széppróza 32 (24) c) színdarab 5 ( 4) II. Tudományos és ismeretterjesztő ( 4) művek 73 (64) III, Vallásos irodalom 21 (17) IV. Tankönyvek 10 (10) V. Törvények, rendeletek 7 ( 9) VI. Időszaki irodalom 48 (40) ebből a) évkönyv, jelentés 13 (10) b) iskolai értesítő 6 ( 7) c) naptárak 29 (23) VII. Különfélék 8 (15) A zárjelbe foglalt számok az 1933. évi adatok. (Valentiny Antal összeállításából.) 8