Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 4. szám - A Duna folyam helyzete a nemzetközi jog szempontjából

azonban »számítva a fenti parti államok hasznos közreműködésére*, megadta azoknak a tanácskozási jogot is. A konferencia munkájának eredménye az 1921. július 23-án valamennyi résztvevő állam által aláírt »Convention établissant le statut définitíf du Danubei volt, amely mint a folyamnak kartája, szabályszerű ratifikáció után 1922 október 1-én életbe is lépett. A Duna-egyezmény rendelkezései szerint a Duna nemzetköziesített hálózata, a Fekete tenger és Ulm közé eső főfolyamrészen felül a következő mellékfolyókat, csatornákat foglalja magában: a Morva és a Thaya vízfolyásának azon részét, amely Ausztria és Cseh-Szlovákia határát alkotja; a Drávát Barcstól kezdve; a Tiszát a Szamos torkolatától kezdve; a Marost Aradtól; az oldalcsatomák és vízmedrek, melyek akár az említett vízhálózat természettől fogva hajózható szakaszainak megkettőzésére, akár megjavítására, akár pedig arra szolgálnak, hogy ugyanazon víziutak egyikének természettől fogva hajózható két szakaszát összekössék. Ezen intézkedés által a partmenti államok is megrövidültek jogaikban, de viszont a hajózás nemzetközi szabadságának elfogadása révén az egyes partmenti államok monopolizált helyzete is megszűnt. Amíg a »liberté de la navigation«-t az 1856-iki párizsi szerződés csak az Alduna egy részére biztosította, addig a Dunaegyezmény kiterjesztette azt az egész Dunára, illetve a Duna hajózható részére. A Duna-egyezmény I. cikke majdnem szószerint ismételve a békeszerződések és az 1921-iki barcelonai egyezmény vonatkozó rendelkezéseit, a következőket mondja: »A dunai hajózás a folyam egész hajózható vízfolyásán, azaz Ulm és a Fekete tenger között, valamint a következő cikkben foglalt meghatározás szerint nemzetközinek nyilvánított egész vízhálózaton, a teljes egyenlőség alapján minden lobogó részére szabad és nyitva áll oly módon, hogy az egyik hatalom állampolgárainak, javainak és lobogójának hátrányára sem szabad semmiféle megkülönböztetéseket tenni köztük és magának a parti államnak, vagy annak az államnak polgárai, javai és lobogója a legtöbb kedvezményt élvezik.« A Duna-akta ezzel világosan leszegezte, hogy a hajózás nemcsak a parti államok, de a nem parti államok részére is teljesen szabad. A »hajózás« kifejezés természetesen csak a kereskedelmi hajókra vonatkozik. (V. ö. Ajtay: id. m. 180. 1.) Felmerül az a kérdés, miért nem sikerült az egész Dunának egységes igazgatás alá helyezése. Ennek okait Ajtay a következőkben látja: Amennyiben az Európai Duna Bizottság joghatóságát az egész Dunára kiterjesztik, ez a tény még akkor is elviselhetetlenül súlyosodott volna a parti államokra, ha azok részére a bizottságban, teljes számban hely biztosíttatik. Viszont, ha az Európai Duna Bizottság megszűnik és a többi folyambizottságok mintájára egy új Dunabizottságot állítanak fel, a nem parti államok okoztak volna nehézségeket, mert nem lettek volna hajlandók a bizottságban a békeszerződések által biztosított túlsúlyukat feladni. A Duna igazgatásának ezen kettészakítását különben maga a Duna-akta is igyekszik enyhíteni. »A Nemzetközi Duna Bizottság és az Európai Duna Bizottság minden szükséges rendelkezést megtesznek, hogy a lehetőség és célszerűség mértékéig a dunai igazgatás egyöntetűségét előmozdítsák. A két bizottság ecélból minden okmányt, értesítést, jegyzőkönyvet, tanulmányt és javaslatot, amelyek a bizottságok egyikét vagy másikát értékelhetik, rendszeresen egymáshoz juttatnak, kölcsönös megegyezéssel azonos szabályokat állapítanak meg a folyam hajózására és a folyam rendészetére vonatkozólag^ (39. cikk.) A Duna igazgatása a jövőben még sok változtatásra szorul. Mindenekelőtt meg kell szüntetni a folyam igazgatásánál a nem parti államok egészségtelen, káros hatású és teljesen indokolatlan befolyását. A Duna igazgatásánál a nem parti államok egészségtelen, káros haa nemzetközi jogi elvet, amelyet Martens így fejtett ki: »Ha valamely folyó olyan területeket szel át, amelyekben nincsen a modern államok igényeinek megfelelően létesített, vagy szervezett hatóság, akkor helye van, hogy nemzetközi szervezet helyettesítse a parti államok hatósági jogkörét.« (Annuaire de l'Institut de droit international. VIII. kötet. 287. oldal.) Ezt az elvet lehetett érvényesíteni 1885-ben, Afrikában a Kongó folyóra, de nem lehet érvényrejuttatni 1936-ban a Dunára. De tiltakoznunk kell a világháború utáni békeszerződések idevonatkozó többi kirívó igazságtalanságai ellen is. Tiltakoznunk kell az ellen, hogy a világháborúban győztes hatalmak itt is politikai érdekeket érvényesítsenek. Meg kell szüntetni az államoknak kétféle rangsorba való osztását, amelynek következtében Magyarország és legyőzött társai az Európai Duna Bizottságban nem kaptak helyet. Minthogy a fontos kérdésekben a döntő szó az Európai Bizottságé, a partmenti államok bizottságának tagjai csupán jelentőség és hatásnélküli sakkfigurák a nagyhatalmak kezében; nyilvánvalónak látszik, hogy a kettős igazgatási szervezet fenntartása nem más, mint politikai kérdés: minthogy a partmenti államok történetesen legyőzött államok, ők is kaptak egy bizottságot, csupán a látszat kedvéért, de minden hatáskör nélkül. A politikai érdekek kiküszöbölésével és csupán a hajózási szabadság érdekének figyelembevételével így lehetővé válnék a Dunának egységes nemzetközi igazgatás alá helyezése. A hatalmas folyamnak az lenne a hivatása, hogy világrészeket kössön össze egymással, hogy az Atlanti Óceántól Európán keresztül a Fekete tenger kikötőihez vezessen. Bárcsak a partilakók féltékenysége, kicsinyes és rosszakaratú megnemértése és partikularizmusa — amelyek a jószándékot elgáncsolják és minden építő terv kivitele elé akadályokat gördítenek — eltávozna a dunai államok közül, hogy a Duna völgyében ismét normális légkör teremtődjék, amely az emberi fejlődésnek, a kultúra elöbbrevitelének egyedüli záloga. Herczeg László. * i Irodalom: Ajtay Gábor: Folyamhajózás a nemzetközi jogban. Budapest lí>:í.">. Annuaire de l'Insitut de droit International. VIII. 2. Druoker György: A nemzetközi szervezetek. Budapest. 1935. Európai Dunabizottság kiadványai. Hajnal Henrik: A nemzetközi Dunaegyezmény. Budapest. 1923. Hajnal Henrik: Le droit du Danube interuational. Hága. 1929. Heimig, Richárd; Dnklarheiten im internationalen DonauSchiffabrtsreoht. (Niemeyers Zeitschrift für Internaüonales Reeht. Ll. kötet.) Lederle, Alfréd: Die Donau und das Lnternntionale Schiffahrtsrecht Berlin. 1928. Louter: International Law. 1923. Washington. Strupp, Kari: Völkerrecbt. 192L Bonn. Szana, Alexander; Die Internationalisierung der Donau. Bécs. 1920. ^ ^ SZÉKELYUDVARHELY magyar lakosainál, száma az 1934. érben S ezrelékkel, Kézdivásárhelyé 7 ezrelékkel csökkentA BEREGSZÁSZI reálgimnáziumba az 1935136. tanévre 63A magyar és 238 rutén növendék iratkozott be. 23