Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - A revíziós eszme térfoglalása [könyvismertetés]

elszakított magyar kisebbségek védelmén kívül, még egy kérdésben használhatók fel a fennálló békeszerződések a magyar érdekek védelmére és ez: az osztrák függetlenség fenntartása, melyhez Magyarországnak körömszakadtáig ragaszkodnia kell. Az a magyar külpolitika, mely esetleg más utakon jár, csak azzal a defetista politikával lehet azonos, mely feladja a magyar jövőt, a magyar nemzeti célokat, feladja szuverénitásunkat és megadja magát a kislelküen feltartóztathatatlannak vélt végzetnek. A jó magyar külpolitika alapelvei tehát: a Szentkorona szuver énitásának biztosítása, nemzeti céljaink fenntartása a szentistváni állameszme jegyében; a békés békerevízióra való lankadatlan törekvés; de addig is, míg ezt elérhetjük, ki kell használnunk minden előnyt, amit a békeszerződések nyújtanak: ki kell harcolnunk a ruthén föld népszavazását, védenünk kell az elszakított magyar nemzeti kisebbségeket és mindent el kell követnünk Ausztria függetlenségének fenntartásáért. Ferdinandy László dr. A revíziós eszme térfoglalása Nyilt titok az, — kül- és belföldön egyaránt, hogy Magyarország életkérdése az igazságos területi revízió. Lehetetlen fenntartani nemcsak a történelmi jogba, de az élet követelményeibe is merőben beleütköző azt az állapotot, hogy amíg Magyarország nem magyar lakosságának csak mintegy 6%-át hagyták magyar uralom alatt, addig magyar lakosságának teljes egyharmadrészét, azaz 3 és félmillió színmagyar embert rendeltek a szomszédos idegen uralmak alá. Vagy hogy más példát említsek, amíg a 7 milliónyi cseh nemzetnek egy 15 milliós államot ajándékoztak, tehát mesterségesen teremtettek olyan cseh államot, melyben a csehek kisebbségben vannak, addig a 12 milliós magyar nemzetet mindössze egy kilencedfélmilliós államalakulatra szorították s a magyarság teljes harmadrészét a szomszédok prédájául dobták oda, elnyomott, mondhatni jogtalan kisebbséggé fokozva le azokat, akik ezer éven keresztül államalkotók gyanánt szerepeltek őseik véráztatta földjén. Magyarország revíziós törekvéseit ma már a felvilágosodott külföld is egészen természetesnek, szinte magától értetődőnek tartja. Hála Istennek, ma már annyira megváltozott a világ közvéleménye, amely a húszas években még teljesen ellenünk volt hangolva és hallani sem akart a revízióról, hogy nap-nap után szaporodnak a legelőkelőbb külföldi közírók és történészek tollából eredő pragmatikus munkák, melyek a magyar revízió mellett foglalnak állást, nem egyoldalú magyar nemzeti szempontból, hanem teljesen tárgyilagos általános indokok alapján, mintegy az emberiség közérdekében. Hogy a sok munka közül a legfrissebbet említsem meg, a napokban került ki az angol könyvpiacra egy testes munka »The next five years« címmel,1 amely a magyar revíziót is fejtegetései körébe vonja. Rendkívül érdekes ez a kollektív munka, mely nem egy szerzőtől való, hanem egy 150 tagú szellemarisztokráciának együttes tanácskozásából leszűrt megállapodásokat tárja a világ elé élvezetes feldolgozásban. Az angol szellemi kiválóságoknak ez a csoportja ennek a munkának kibocsátása előtt már kétszer adott életjelt magáról. Ugyanis 1934. februárjában és júliusában egy-egy kiáltvánnyal fordult a brit társadalomhoz a polgári szabadság és a demokratikus államvezetés érdekében, mint 1 Macmillan and Co., Limited. St. Martins' Street, London. amelyeket a világ mai feldúlt állapota s a felkavart szenvedélyek nagyban veszélyeztetnek. Mindkét kiáltvány élénk érdeklődést és ahhoz fűződő termékeny eszmecserét váltott ki az angol közéletben. Ezen előzmények után bocsátja nyilvánosságra az említett szellemi alkalmi egyesülés azt a mindanynyiuk közös terméke gyanánt tekintendő munkát, melyben előadják az irányelveket, melyek keretében szerintök az angol politikai életnek az újonnan, választott parlament ötéves ciklusa alatt mozognia kellene. A politikai, tudományos és társadalmi kitűnőségek között, akik valamennyien ennek a munkának társszerzői gyanánt tekintendők, hazánkban is általánosan ismert és köztiszteletben álló olyan kiválóságok neveivel találkozunk, aminők pl. a yorki érsek, Viscount Cecil, Sir Norman Angell, Professor Barnes, Lord Dickinson, Prof. Gilbert Murray, Earl of Lytton, Sir Arthur Salter, Sir Evelyn Wrench, M. Mander képviselő, Sir Wulter Napier, H. G. Wells, Mrs. Corbett Ashby és egyéb kitűnőségek. Nem lényegtelen, sőt jellemző, hogy Wickham Steed is beletartozik ebbe az írótársaságba, a magyarság régi ellensége, aki azonban újabban mind megértőbbnek mutatkozik és elfogultságából — úgy látszik — felocsúdott. Távol áll tőlem, hogy a standardmunkát e lap hasábjain végigtaglaljam. De lehetetlen rá nem mutatnom a magyar revízió kérdésében elfoglalt álláspontjára, amely igen sok előkelő angol szellem közös álláspontját tárja elő s ezért legkevésbbé sem közömbös reánk. A munka abból a megállapításból indul ki. hogy veszedelmes fegyverkezési verseny van folyamatban, amely még a lezajlott világháborúnál is nagyobb háború veszedelmét rejti magában. Szerencsére — mondják a szerzők — a békemozgalom is sokkal erősebb' és kiterjedtebb, főleg Angliában és Amerikában, mint aminő a világháború előtt volt. Ez annak köszönhető, hogy a világháború óta a béke biztosítása, a háború megelőzése és a már kitört háború megállítása tekintetében már egész rendszer van kiépítve, mely még tökéletlen, de már is mutathat fel nevezetes sikereket. A népszövetségi paktum, a Kellogg-paktum, a munka nemzetközi megszervezettsége és az állandó nemzetközi bíróság alapszabályai a maguk összeségében szinte már a béke megőrzésének világkódexét állapítják meg. Ez a kódex kimondja a háborúról, mint a nemzeti politika eszközéről való lemondást, megállapítja, 7