Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 4. szám - Kisebbségi népkutatás

Kisebbségi népkutatás A szociográfiai népkutatási munkák egyrészt tudományos, másrészt célszerűségi jellegűek. Maga az a tény, hogy egyfelől tudósok és tudományos társaságok, másrészt hivatalok és hivatalos hatalommal felruházott szervek végeznek ilyen adatgyűjtéseket, mutatja e munkálatoknak kettős jellegét. A célok kettősége azonban nem jelenti szükségszerűen a munkamódszer kettősségét, sem azt, hogy ugyanazok a munkaerők nem szolgálhatnák — bizonyos határig — mind a két ügyet és érdeket. A tudományos népkutató munka nem annyira a megvizsgálandó egyedek, jelenségek, viszonyok és tárgyak, mint inkább a vizsgálat intenzitása, részletessége, a megfigyelt jelenségek és gyűjtött adatok kritikája, a vizsgálatot végzőknek előzetes felkészültsége tekintetében különbözik a célszerűségi népkutató munkától, mely megelégszik a gyakorlati szempontból hasznos tanulságokat nyújtó megfigyelésekkel. Az azonos tárgykörre szorítkozó, de az eredmények és célok felfogásában szétágazó munkafolyamat azonban egymással karöltve mozoghat, s egymásnak nagy szolgálatokat tehet. Az állami és társadalmi élet a szervezett embercsoportok fizikai és szellemi szükségleteiből és azok kielégítéséből eredő jelenségek sorozata. A szükségletek tömegszerűen jelentkeznek, de csak erejükben és lényegükben, alakjukban a tömeget adó individuumok ezer és ezer egyéni jellegzetességétől variálva. Minél differenciáltabb, foglalkozásában, kultúrájában, életmódjában, települési viszonyaiban, nemzetiségében vallásában, stb., egy embercsoport, a szükségletek jelentkezése annál bonyolultabb formákat ölt. Minél többrétű egy társadalom, annál nagyobb az egyedek közötti kapcsolatok száma, annál részletekbemenőbb a munkamegosztás, annál kevésbé tudják az egyedek különböző szükségleteiket a maguk hatáskörében, egyéni erejükkel kielégíteni, annál inkább szükség van szervezetekre, szabályszerű összeműködésre, a tagok egy-egy csoportjának egyedei között, s az egyes csoportok között; a szervezetek csúcsára azonban ismét csak egyedek kerülnek, ugyanazon alapanyagból gyúrva, mint a nagy tömegek egyesei. Végeredményben tehát, a nagyobb embercsoportok százarcú szükségleteinek kielégítésénél a százkarú akaraterő mégis csak néhány vezetőegyed akaratában kristályosodik ki, mely vezetőegyedek alapenergiáikban nem magasabbrendüek a tömeget alkotó egyeseknél, noha ezek ezrei és milliói együttes erejének megfelelő súllyal és következményekkel jár cselekvésük. Mi segít itten? Csakis az, ha a vezetőegyedek alapenergiáikat, szerzett energiákkal fokozzák és tervszerű kiműveléssel teszik magukat alkalmassá feladataik helyes elvégzéisére. Ez a kiművelés folyhat nemzedékről-nemzedékre, s kialakulhatnak a vezetőszerepeket tradicionálisan öröklő vezetőrétegek. Csakhogy éppen az a különleges szerep, melyet a vezetőrétegek visznek, s mely megkívánja életmódjuknak, szokásaiknak, testi és lelki berendezésüknek a tömegekétől eltérő különleges voltát, szellemi képességeiknek speciális irányban való fejlesztését, hozza magával azt, hogy a tömegek élete, azoknak szükségletei, mind távolállóbb és idegenebbek lesznek a sajátjaiktól. Ezért kell azután tudatosan és terveszerűen, tanulmányozniok a vezetett csoportok életét, szükségleteit, saját munkájuk eredményeit pedig szintén így kell ellenőrizniük. A tervszerű népkutatási munka az utóbbi időkben európaszerte és Észak-Amerikában is terjedőben van. Mindenütt, ahol a bürokratikus szerkezetű állam alsóbb néprétegei és felisőbb vezetőrétegei közé több közvetítőréteg illeszkedik, melyek a szoros kontaktust a vezető és vezetettek között körülményessé teszik. De nem lehet itt új mozgalomról, vagy külön tudományról beszélni. Hiszen tulajdonképpen népkutató munkát végez a statisztika is, ezt megelőzőleg pedig a régi értelemben vett államföldrajz, az etnográfia, s a szociológiai tudományoknak jó néhány ága foglalkozott vele, s ugyancsak foglalkozik az új értelemben vett gazdasági-, település-, politikai- és emberföldrajz stb. A statisztika különben, szinte teljes mértékben azonos célokat szolgál a népkutatási munkákkal (ez utóbbinak legfontosabb segédeszköze és segédtudománya is), csakhogy míg a statisztika mai formájában és az előbb említett egyéb tudományok vonatkozó részei egyegy nagyobb népességcsoportnak általános főjellemvonásait, legfontosabb viszonyait igyekeznek egységes képpé összefoglalni, addig a népkutató épen az ilyen általános és széleskörű adatgyűjtések által meg nem fogható apróbb részleteket, helyi érdekességeket, az emberi és társadalmi élet sokszínű, önmagában nem jelentős, de tömegében fontos imponderabiliáit igyekszik megfogni. Tulajdonképpen már a XVIII. század végén és a XIX. század elején (ipari válságok kora) indul meg ez a munka, mely először a városi ipari proletariátus viszonyait (munkásháztartások) kutatja, s csak újabban tért át az agrárnépesség nagy tömegeinek tanulmányozására (falumunka, ruralsociology, semstwomonográfia.) A népkutató munka legkomolyabb eredményeket ott ért el, ahol azt főleg gyakorlati célból műivélték. így különösen az angol ipari szociográfia, az amerikai farmertámogató mozgalom dicsekedhetik eredményekkel. Hasonlóan praktikus haszonra törekedtek a háború előtt az orosz falumonográfusok, már homályosabb a német »Heimatkunde« feladatköre, tág téren mozog a Román Szociális Intézet szociográfiai adatgyűjtése. Nálunk egységes és határozott irányú, amellett állandó népkutató munkát egyelőre semilyen szerv, vagy egyesülés sem végez. Nagyszabású volt a magy. kir. Belügyminisztérium által 1925-ben elrendelt Fayol-rendszerű közigazgatási adatgyűjtés, azonban ez kevés előkészítés után és kifejezetten közigazgatási célra készült, s az első felvétel után abba is maradt, holott annak állandó pótlása, s a felvett anyag átvizsgálása, javítása lett volna szükséges. Emellett a próbálkozás mellett egy csomó egymástól független, szűk téren mozó, sokszor tervszerűtlen és egészen különböző célú egyéniés társaskezdeményezésű akció indul és áll meg, hol itt, hol ott. Bizonyos, hogy a »falumunka« igen sokféle hasznos célt szolgálhat, s hogy az ifjúságnevelés terén az ilyen tanulmányutak még akkor is jelentősek, ha megfogható eredményekkel nem is jártak. Mégis szükségesnek látszik, egy olyan gondolat 18