Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 4. szám - Magyar vértanuság - magyar feltámadás

dától megihletett s az idők villamos feszültségével telített lelkek munkája lehet. Ha pedig nem lennének kellő számban ilyen lelkek a magyar küldetés számára, akkor teremteni kell őket. A régi görög szent város, Téba építőmestere, Amphion a köveket énekével hozta mozgásba, lelket adott a holt anyagba s így alkotta meg az istenek városát. A nemzet alkotószellemére is Amphion nagyszerű hivatása vár, csakhogy neki nem nyers márványtömbökbe hanem a még szunnyadó, holt magyar lelkekbe kell életet öntenie. Csak ezekből a feltámadt és öntudatra ébredt lelkekből lehet fölépíteni az új Magyarországot. Ezek után pedig végezetül ismét Tisza Istvánhoz kell fordulnom. »És akiket a csaták hevében százszor megkímélt a halál, — mondotta gyönyörű beszédében — akiket nem érhetett el végzetük, azokra a katona dicső halála helyett a vesztőhely Golgotája várt. A vesiztőhely szégyene is? Nem, és ezerszer nem! Mert hiszen van-e dicsőbb halál annál a vesztőhelynél, ahol nagy és igaz ügyek önzetlen harcosai szenvedtek mártírhalált? Van-e dicsőbb hely, árad-e fényesebb, tisztább, ragyogóbb fény bárhonnan is, mint ilyen nagy ügyekért kiontott vértől áztatott vesztőhely felől? És annál a mártírkoszorúnál, amely ilyen vesztőhely halottait díszíti, annál a mártírkoszorúnál van-e nagyobb megdicsőülés? Késő utókornak is hálás kegyelete, ragaszkodása veszi azt körül. Amíg magyar fog élni e hazában, addig szent lesz a Ti nyugvóhelyetek, amíg magyar anyák lesznek a földön, azok ide fogják vezetni gyermekeiket Tihozzátok, hogy a Ti példátokon tanuljanak, a Ti lelkesedéstekből, a Ti áldozatkészségtekből minden önzetlenség fölött uralkodó, diadalmaskodó hazaszeretetekből.* Mily fájdalmasan nyilai a magyar, szívekbe ez a hang, a Tisza István hangja és milyen szenvedést jelent azoknak a magyar anyáknak számára, akik ha szeretnék is, de nem tudják ma már odavezetni gyermekeiket az aradi Golgotha sírhantjaihoz. Nem tudják, mert közben áll egy politikai határ, amelyet Trianon állított fel, amelynek ledöntéséhez a Damjanichok hősi karjától és lánglelkétől kell nekünk lerőt és önfeláldozást kérnünk. És mintha maga Tisza is érezte volna prófétai lelkével azt, hogy jöhetnek idők, amikor még igen nagy szükség lesz a nemzeti megújhodásnak erre a szent forrására, az aradi Golgothára, amely új hitet és új erőt kell, hogy adjon elkövetkezendő nemzedékek számára, mert beszéde befejezéséül így szólott: »Nekünk azzal az erős elhatározással kell e szent helyről távoznunk, hogy igenis méltók lehessünk Tihozzátok. Azt a békét, amelyet Ti a véretek árán szereztetek a nemzet számára, megőrizzük és a nemzet javára, a nemzet erősítésére, szabadságára, erejére, fényére, dicsőségének növelésére használjuk fel, úgy, hogyha valaha felülről, a magasból erre a kis, maroknyi népre esne tekintetetek, boldogan és megelégedéssel mondhassátok el: e hazáért nem éltünk és haltunk meg hiába.« Ó, bár a Tizenhármak lángszeme reménnyel és várakozással tekinthetne le a magyar nemzetre, a csonkaságában is erős, mert öntudatos, magyar hazára, mely a Feltámadás ormai felé halad! Aradi Károly. Debrecen város százados küzdelme a görög kereskedőkkel (Debrecen, 1935. Tisza István Tudományos Társaság kiadása. 59- 1. Irta: Zoltay Lajos dr.) A régi híres debreceni magyar kereskedő-rendnek a görög kereskedők neve alatt összefoglalt török alattvaló és hozzánkszakadt rác, oláh, örmény, görög és bolgár űzérekkel való évszázados harcáról szól ez az alapos tanulmány. Kzek a kereskedők már a XVI. század második felében is megfordultak Debrecenben, jelentősebb szerepre azonban csak 1610 tájától jutottak. A városi magisztrátus a helybeli keresedők érdekeinek védelmét célozta, amikor elrendelte, hogy csak sátrak alatt, csak törökországi portékát árulhatnak. Az 1660-as évektől kezdődőleg a görögök azonban már a nagyobb vásárok idejére boltot is bérelhetnek. Jlázvásárlási kísérletük azonban nem sikerül és továbbra is csak a város házaiban szállhatnak meg, de csak akkor, ha nem voltak tíznél többen. Ezekért az engedményekért azonban adót kellett fizetniük. A görög kereskedők Debrecenben való letelepedése a XVII. század végén következett be, amikor a tömérdek csapástól kimerült és erdélyi fejedelmi fennhatóság alól magyar királyi fennhatóság alá került város nem tudta meggátolni a bécsi politika által pártfogolt görög kereskedők letelepülését. I. Lipót még azt is megengedte 1690-ben a debreceni egyesült hithű görög kereskedőknek, hogy templomot építsenek, sőt, hogy külön politikai községgé szervezkedjenek. A szabadkirályi városi rangra emelt Debrecen azonban a királyhoz fordult a görögök, törzsökös magyar lakosságra nézve, sérelmes kiváltságlevelének megváltoztatása végett. Ennek tulajdonítható, hogy sikerült is Bécsben a magyar kancellária előtt új szerződést kötnie a városnak a görögökkel, amit akirály is megerősített 1693-ban. A bécsi szerződés pontjait azonban egyik fél sem tartotta be, ami kölcsönös panaszokat és feljelentéseket eredményezett. Végül is a görögök piacuccai házukat eladták és 1696-ban a templomépítésről is lemondtak. 1693-tól kezdve rácok és ólához is szivárogtak he a városba, de ezeket a tanács hamarosan kitiltotta, miközben a már bentlakó görögökkel tovább folyt a torzsalkodás. Ennek végső eredményeként 1708-ban a görögök elhagyták Debrecent. A görögök távozása, azonban korántsem volt végleges, mert 1724-ben ismét feltűnnek a debreceni vásárokon. Ugyanekkor a Debrecenből elköltözött görögök a tokaji görög kereskedők 1667-ben kapott kiváltságlevelének jogos tulajdonosaiként viselkedtek, sőt új kiváltságokat toldva a régiekhez, a kiváltságlevél újbóli megerősítését kérték a királytól. A királyi kamara elnézéséből azonban megerősítés nélkül is jogtalan előnyöket élveztek, ami a debreceni görögök és magyarok között új versengés alapjául szolgált. 1713-íban az uralkodó felülvizsgáltatta a debreceni kereskedők kiváltságait, hogy nincs-e azokban a görgőkre sérelmes intézkedés. Ezen azután az egykori debreceni görgök vérszemet kaptak és visszakövetelték régi debreceni házaikat, boltjaikat és templomhelyüket. A debreceni tanács ekkor a királynő elé járult, aminek eredményeként Mária Terézia J77'2-ben végleg megvonta kegyét a görögöktől. Zoltai tanulmánya hely- és gazdaságtörténeti irodalmunk számára értékes gyarapodást jelent és igazi érdeklődéssel forgathatjuk iapjait. (b. }. dr.) NYELVTUDÁSUNK a következő képet mutatja: magyarul németül franciául angolul olaszul 8,511.003 1,316.111 86.770 52.402 24.173 beszélnek. (M. Stat. Szemle, 1936. évf. 210. I) 16