Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 4. szám - Reform-mérleg

Erre mái azért is a legkomolyababn számíthatunk, mert ime, a minden külső gátlástól megszabadult új stílus a lefolyt esztendő alatt a közvélemény elkábítására szánt vérmes Ígéretekből jóformán semmit nem valósított meg. A reformparlament évi mérlegének képe egyenesen lesújtó. A legsürgősebbnek jelzett alkotmányjogi kérdések közül egyetlen egy sem nyert megoldást. Ellenkezőleg. Mindazok az égető reformok, amelyek miatt tulajdonképpen az egész helyzet felborítása és Bethlen István grófnak a többségi pártból való száműzetése történt, egy előkelő miniszterelnöki kijelentéssel a törvényhozási feladatok harmadik és negyedik vonalába utaltattak, aminek következtében a választójogi törvény, a kormányzói jogkör kiterjesztése, és a felsőház hatáskörének újabb megállapítása csak az országgyűlési ciklus végén kerülhet majd napirendre. Ám mindezzel szemben, hirdetik ők, itt vannak a gazdasági törvények, amelyek szerintük bőven kárpótolnak az elmaradt alkotmányjogi reformokért. Nos hát éppen eléggé ismerjük már ezeket a törvényeket. Hosszú ideig itt feküdtek a nyilvánosság kritikájának boncolóasztalán, megmérettek és könynyűnek találtattak. Ezekre az alkotásokra aztán igazán el lehet mondani, hogy sok hűhó semmiért. Nemzetgazdasági értékük, a magyar élet megjavítására való képességük szánalmasan fogyatékos. Reklámjavaslatok, kirakattörvények, 7iem mélyen szántó alkotások, az ígéretek nagy lázából és hevületéből semmit sem hoztak magukkal. Mindez ottmaradt a Mart.on-féle szervezési szabályzat élharcosi utasításai között, *a feltámadás minden reménye nélkül. Erkölcsi kényszer szülöttei ezek a szegény, jámbor alkotások, és sohasem elégíthetik ki azokat a szükségleteket, amelvek a magyar föld népének legelemibb érdekeivel kapcsolatosak. Végeredményében tehát ezek a formailag aktív tételek szintén passzívái a reform törvényhozás évi mérlegének. Egyáltalán hol vannak itt aktívák? Ha már a parlament működése és a kormány tevékenysége nem termett ilyekét", akkor talán a törvényhozáson kívül, azokban a széliemi, erkölcsi vagy kulturális hatásokban kereshetjük őket, amelyeket végeredményében mégis az új stílus váltott ki a kor Ifikéből és tett a magyar élet alkotó tényezőjévé? Keserű csalódás és kiábrándulás vár itt is a kutatóra. A legszorgosabb keresés sem tud találni a magyaiélet horizontján egyetlen olyan fényfoltot sem, amely azt mutatná és azt bizonyítaná, hogy a reformkormány és parlament tevékenysége valamilyen maradandó értékkel megtermékenyítette, vagy egy új gondolattal megihlette ennek a sivár korszaknak az életét. Mert hiszen azok a jelenségek és tünetek, amelyek most az utóbbi időben a legnagyobb erővel kavarták fel a magyar lelkiismeretet, valóban nem tekinthetők aktív tételnek. Vagy talán ilyen a közéleti hang eldurvulása és az a grófi demagógia, mely különösen ia szigetvári választáson oly felelőtlenül garázdálkodott? De nem sorolható ide az a szomorú tény sem, hogy az általános gazdasági helyzet, s benne és általa az egyéni sorsok feljavulása, minden ígéretek és szépítgetések ellenére sem következett be, viszont ezzel szemben a falusi nyomor és szegénység talán soha nem volt oly sötét és vigasztalan, mint az elmúlt télen. Ezek aztán végkép és igazán nem aktív tételei a kormányzati mérlegnek. íme, ezért volt oly életibevágó és sürgős egy évvel ezelőtt a választási tatárjárást megrendezni, ezért kellett az ország legkiválóbb s valóban európai méretű és jelentőségű államférfiát hidegre tenni, ezért kellett az ország válságos helyzetében lelkileg kettészakítani a, nemzetet, s azóta is egyre mélyíteni azt a tátongó űrt, mely a legjobb magyarokat mesterségesen elválasztja egymástól. Nem hisszük, hogy majd annakidején könnyű lesz számot adni minderről a történelem ítélőszéke előtt. Deák Ferenc: Van egy veszélyes neme az ámításnak. Az, ha valaki elérhetetlen vágyakat ébreszt a népben. Vágyak az emberi természetben feküsznek s míg azok a lehetőség vagy a, valószínűség körében vannak, emelik a tevékenységet; de oly vágyak, amelyeknek létesülése nem valószínű, sőt nem is lehető, elégületlenséget szülnek még azoknál is, akik sorsukkal talán előbb meg voltak elégedve, mert elvonják őket az Ösvényről, melyen biztosabban .juthattak volna célhoz. Sem a népnek, sem az országnak nem barátja az. aki elérhetetlen vágyakat ébreszt a könnyenhivők keblében. A magyar történelem képeskönyve (Budapest 1935. A Királyi Magyar Egyetemi Nyomda kiadása. XXXVIII. 216 oldal. 236 képpel.) »A művészet hű tükre a nemzetnek és a kornak, a nemzet ízlésének, képzeletének, eszményeinek, műveltségének, szellemi, sőt anyagi erejének.« Ezekkel az örökbecsű szarokkal mutat rá G <" r e v i e h T i b o r. a tudományegyetem művészettörténtei tanára a művészei magasabbrendű hivatására az ehhez a magyar történelmet képekben bemutató, érdekes és újszerű munkához írt tanulmányában. Gerevich professzor télelét igazolják azok a képek, amelyek G e n t h o n I s t v á n szakavatott kalauzolása mellett nemzetünk történelmén végigvezetnek bennünket. A képek közölt festmények, szobrok, épületek, domborművek, fametszetek bemutatása szerepel igen alaposan megírt magyarázol kíséretében. Aki e könyvet figyelmesen átlapozza, az kis munka árán, s amellett igen szórakoztató módon ismeri meg a magyar történelem körvonakiit. Sokszor az ilyen madártávlati áttekintés többet ér, mint számos vaskos munka átolvasása. Gerevich és Genthon professzorok a munlw összeállításával igen sokkal járultak hozzá — kellő tudományos szimvonalon maradva — a történelmi ismeretek népszerűsítéséhez. (H. L.) 2