Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 3. szám - Deák Ferencről

parlament elé kerüljenek. És minden mást megelőzőleg a választójogi törvény! A titkos szavazás Magyarország európai értékelésének most már valóban nélkülözhetetlen kelléke. Az ilyen balkáni erőszaktételek csak a nemzet lejáratásához vezetnek és keserű mérget kevernek a megszállott területéül elő magyarság amúgy is nehéz italába is. Soha többé ilyen jászladányi választást! # (Az osztrák államférfiak) budapesti látogatása, ha nem is volt világesemény, de a két országnak mindenesetre olyan benső családi ünnepsége, amelynek melegénél jól esik a lelkünknek ebben a fagyos európai légkörben meghúzódnia. Londonban most valóban világesemények dübörögnek, Németország nagy történeti harcát vívja az egyenjogúságért s ennek a harcnak a kimenetele a mi számunkra se lesz közömbös. Ebben a nagy elvi és világhatalmi kérdésben ezúttal Ausztria is, Magyarország isi sorstársai Németországnak. De sorstársai egymásnak is, még pedig messze túl azokon a problémákon, amelyek a német birodalommal1 most egy frontra állították őket. Ilyenkor mindenesetre jó megmutatni magunkat és emlékezetébe idézni a világnak, hogy mi is itt vagyunk; sőt sokkal jobban akarunk élni, mint eddig. Mert az a tizenhét év, mely a háború óta eltelt, mindkettőnk számára csak az Infernót jelentheti. Dante képzelete bizony még gazdagodhatott volna is azoknak a borzalmaknak a láttán, amelyek rajtunk ez idő alatt keresztülrobogtak s amelyek még továbbra is csillagtalanná teszik éjjeleinket. A baráti kézszorítás, amelyet most Magyarország és Ausztria az európai nyilvánosság előtt váltott, egy olyan köteléknek a jelképe, amely ugyan közös formákra nem támaszkodik, de érzelmileg, gazdasági és politikai tartalmában annál mélyebb és gazdagabb. (A telepítési javaslat) bizottsági tárgyalása szinte tükörképét mutatta a mai belpolitikai helyzetnek. Az ellenzék felelősségteljes és szakszerű részvételét még a földmívelésügyi miniszter is külön megköszönte a bizottsági tárgyalás végén. De előbb egészen különös akció folyt azért, hogy az ellenzék munkáját lehetetlenné tegyék. A NEP gyorsított menetben kívánta lehajtani ezt ia javaslatot, amelynek elhibázott rendelkezései a hazánk és népünk jövője felé vezető úton leküzdhetetlen akadályokként fognak meredezni. Csak akkor hátrált meg a párttotalitás gyorstalpaló akciója, mikor az ellenzék, Bethlen Istvánnal az élén, megtagadta a részvételt egy olyan tárgyaláson, ahol a komolyság és a felelősség veszendőbe megy. Érdekes, hogy ez a hirtelen sürgősség milyen mély szakadékot képvisel azzal a hosszú és kínos vajúdással szemben, amely végre a javaslat megszületését eredményezte. A bizottsági tárgyalás után most már joggal mondhatjuk, hogyha az ellenzéknek nem adtak volna módot a részvételre, akkor a birtokpolitikai javaslatban az elhibázott rendelkezéseknek még sokkal nagyobb sora maradt volna benne — mint amennyi így benmaradt. S a bizottsági tárgyalás egyéb keretei: a brüszk kényszer nyilvánvaló vágya és ai hirtelen meghátrálás, a komolyan dolgozó ellenzék és a demagógia húrjait pengető kormánysajtó, a NEP politikai dühe és a szakminiszternek az ellenzéki munkát méltányló szavai: mind egy visszás és lehetetlen belpolitikai helyzet tükörképét mutatják, amelybe az országot meggondolalanul belevitték és amelyből kivezetni nem tudják. * (Meg kell szüntetni az alispáni állást) — kiáltotta az »új világ« harcos gárdájának egyik vezető hangú tagja a képviselőházi szónok beszédébe, megcáfolva azt a vádat, mely szerint az »új világ« harcosainak nincsen világos politikai programmjuk, hanem csupán ködös kiforratlan ideológiák frázisainak hangoztatásában merülnek ki. Mert kell-e ennél világosabb, határozottabb és kézzelfoghatóbb programm: meg kell szüntetni az alispáni állást. Hát persze, hogy szeretnék megszüntetni, hiszen nekik érthetetlen: hogyan fejlődött itt közéletünkben és közigazgatásunkban ez a nagymultú állás, melynek betöltése még ma sem a kormány kegyelmétől függ, hanem a vármegye közönségének titkos választás útján szabadon megnyilvánuló bizalmától? Hogyan is maradhatott fenn a reformparlament egyévi működése után ilyen fontos közjogi és közigazgatási hatalmi pozíció, melynek viselője nemcsak a kormánynak, hanem az önkormányzatnak, a vármegye közönségét képviselő közgyűlésnek is felelős és amelynek puszta neve is a vármegyei önkormányzat dicső századaira emlé1keztet? * (Az ország hangulatának) teljes megváltozásáról meggyőző bizonyítékot mutat egy Rábacsanak községből érkező hír. Ez a község ia csornai választókerülethez tartozik, ahol egy év előtt NEP képviselőt választottak meg Mészáros József kisgazdával szemben. Most bíróválasztásra került ai sor. A lakosság Mészáros József megválasztását kívánta, viszont a főszolgabíró nem jelölte, azt hívén, hogy ezen a módon elütheti a bírói hivataltól a volt képviselőjelöltet. A főbíró úrnak azomibán ekkor olyan különös egységet kellett tapasztalnia, amely gyökeresen különbözött a mult év tavaszán győzelemhez »segített« pártegységtől. A község lakosai közül egyetlen ember nem akadt, laki a főszolgabíró által megnevezett három jelölt közül valamelyikre szavazott volna és így a politikai hatalom megfutamodni kényszerült: szavazatok hiányában a választást nem lehetett megtartani. Ez laz esemény csupán egy község életében fontos, de megrendítő bizonysága az egész ország hangulatának és a kormányzat »népszerűségének«. Mert nem hisszük, hogy a nagy nemzeti ellenállás idejét kivéve, akadt még kormányzat, amelynek politikai expomense egy népes faluban egyetlen ember támogatását sem tudta volnia megnyerni a maga számára. A kerékbetört búzakalász a szó szoros értelmében zérusra redukálódott ebben a községben, amelynek népét a pártamentben ma még NEP-jelvény képviseli. 30