Országút, 1935 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1935 / 2. szám - A Deák Ferenc Társaság ünnepe

A Deák Ferenc Társaság ünnepe A Deák Ferenc Társaság, ez a hatalmas eszmei közösség, amelyhez immár ezrek és ezrek tartoznak, Dovember 7-én a nyilvánosság elé lépett. Egy vacsora keretében történt ez, mégis olyan szellemi súllyal és erkölcsi nyomatékkal, hogy felfigyelt rá nemcsak az egész magyar társadalom, az is, amelyet politikai határok választanak el tőlünk, hanem a külföldi s elsősorban a francia sajtó is. Az esemény jelentőségét a magyar sajtó vezető helyen napokon át méltatta. Jóllehet bizonyos oldalról erősen rosszindulatú támadások s a megmozdulás jelentőségét lekicsinylő bírálatok hangzottak el, mindez semmit sem von le annak tartalmi és politikai értékéből, hogy a magyar fiatalságnak egy tekintélyes része kilépett eddigi tartózkodásából és bejelentette igényét a magyar közéletben való cselekvő részvételre. Két nagy mozzanat volt az, amely fellépésünknél a legmélyebben ragadta meg a magyar közvéleményt. Az egyik az, hogy a Deák Ferenc Társaságba tömörült magyar fiatalság törhetetlen hűségét és ragaszkodását nyilvánította a történeti magyar alkotmány és a Deák Ferenc által legméltóbban képviselt jogfolytonossági gondolat iránt s hogy ennél a manifesztációnál jelen voltak csaknem az összes magyar ifjúsági szervezetek képviselői is. A másik az, hogy ennek a megnyilatkozásnak Bethlen István részvétele és beszéde adott országos súlyt és korszakos jelentőséget. Ez a beszéd a maga kristálytiszta, megtámadhatatlan logikájával, mélyreható tartalmi elemzését adja a diktatúráknak, s a létrejöttükért felelős történeti előzményeknek. Kifejti és megállapítja, hogy ez a kormányforma mindenütt kóros forradalmi kilengések és elváltozások visszahatásaként jöhetett csak létre és szerezhette meg a hatalmat, amelynek nemcsak kivívásában használta fel, hanem megtartásában is alkalmazza a demagógia és a radikalizmus eszközeit. Mert a diktatúra és a demagógia édes testvérek. Fénysugár ez a beszéd, amely messze bevilágít a magyar jövőbe. A belőle kiáradó világosság talán feltisztitja azokat a kábultan ködös elméket is, amelyek ma még kihívó felelőtlenséggel lubickolnak zavaros vezéri szertartásokban és ideológiákban. A Deák Ferenc Társaság minden erejével azon lesz, hogy ez a tisztulási folyamat minél hatályosabb és gyorsabb lefolyású legyen. A mi nagy ünnepünkről alább részletes beszámolót adunk s az ott elhangzott beszédeket egész terjedelmükben közöljük. Bethlen István gróf beszéde Tisztelt Uraim! Kedves Fiatal Barátaim! Az utolsó két évben nagyon sok szó esett a magyar fiatalságról. Megdöbbenve és aggódva figyelte a magyar közvélemény ennek a fiatalságnak a vergödését, életküzdelmének nehézségeit. Ez a diplomás magyar fiatalság, telve hazafisággal, idealizmussal, telve a jobb jövő reménységével, indult élete útjára és ma, mielőtt kibonthatta volna szárnyait, már szárnyszegetten, az életharc folytán hullott le a magyar föld talajára. Mi figyeltük ennek a fiatalságnak politikai megnyilvánulásait, szervezkedését a bajtársi szövetségekben, társadalmi egyesülésekben, megmozdulását a magyar reformszellem gondolatában és figyeltük ennek a fiatalságnak szavalókórusait és azokat a\ megnyilvánulásait, amelyeknek haszonbérlői pártok, politikai pártok akartak lenni. (Ügy van.) Ma új hangot hallunk ennek a fiatalságnak köréből, egy új hangot, amely talán eddig nem szólalt meg szerénységből, talán azért, mert el volt foglalva az élet küzdelmeivel, talán mert nem akart az előtérbe tolakodni. Egy új hangot hallottunk, amely a magyar közélet jobbjait reménységgel és bizalommal tölti el. (Taps.) Kedves fiatal barátaim! Ti a Tisza István Társaskör kebeléből indultatok meg, egy olyan körnek a kebeléből, amely egyik legnagyobb magyar állam-