Országút, 1935 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1935 / 2. szám - A Deák Ferenc Társaság ünnepe

férfiú nevét tűzte zászlajára és akinek emlékét a Kör híven őrzi. Olyan magyar államférfiúét, aki nem volt gyenge, pipogya ember, aki kemény kézzel tudta vezetni ezt a nemzetet, de azért soha sem gondolt egy percig sem arra, hogy el tántorodj ék a magyar alkotmánytól. (Nagy taps, úgy van!) Pedig ha volt idő, amikor talán helyénvaló lett volna egy erőskezű diktatúra, akkor ez a világháborúnak vége felé lett volna és ha Tisza Is tán mártírhalált halt, ez azért történt, mert ő még ebben a percben is kitartott a magyar alkotmányosság mellett és egy percig sem volt hajlandó arra, hogy a magyar szabadságjogokat megnyirbálja csak azért, hogy könnyebben végezhesse a maga munkáját. (Taps.) És a zász'ótokra írtátok Deák Ferenc nevét, annak a magyar reformpolitikusnak a nevét, akinek az emlékét idézte az én kedves előttem szóló barátom, aki rámutatott arra, hogy nemcsak a 67-es kiegyezést kell látni Deák személyében, hanem egy nagy reformnemzedék heroikus küzdelmét, amely megtestesült az ő lelkében, aki küzdött az alkotmányosság új és korszerű kiépítése érdekében félévszázadon át, aki küzdött akkor, amikor 18 éven keresztül ennek a nemzetnek el kellett szenvednie a diktatúrának, az abszolutizmusnak sújtó kezét és akinek köszönhetjük, hogy megszabadultunk ettől a sújtó kéztől és hogy helyreállott Magyarországon az alkotmányosság. A ti lépésiek, a ti megjelenésiek a magyar közélet terén egy vétó, egy tiltakozás azok ellen az irányzatok ellen, amelyeknek kizárólagos szószólóiképen jelentkeztek eddig azok a fiatal barátaifok, akik a nyílt színen előtérbe léptek. A ti fellépésiek hitvallás velük szemben a magyar alkotmány és a magyar alkotmányos szabadságjogok mellett. Szivem egész melegével és szeretetével üdvözöllek titeket e percben, mert úgy érzem, hogy nehéz kő esett le szívemről, mert érzem, hogy nem a magyar fiatalság beszélt eddig (Nagy taps), hanem a magyar fiatalságnak egy csekély töredéke (Ugy van), amellyel szemben a magyar fiatalságnak csendesebb, műveltebb, kultúráltabb, a magyar nemzeti tradíciókhoz ragaszkodó része ebben a táborban ül, amely Tisza István és Deák Ferenc nevét és a magyar alkotmányt írta zászlajára. (Viharos taps.) Tisztelt Barátaim! Ti is, én is, tisztában vagyunk azzal, hogy a multat, a régi időt a maga teljességében visszahozni nem lehet . Tjj idők következnek és ha mi magyar alkotmányosságot hirdetünk, evvel mi nem retrogád irányzatot hirdetünk, hanem a magyar al kotmányosságnak a modern időkhöz való a'kalmazkodását hirdetjük. Megengedem, hogy ta'án ezek az újabb idők sokat le fognak faragni az egyéni szabadságokból egy szociálisabb igazság érdekében, megengedem, hogy ezek az új idők nagyobb fegyelmezettséget követelnek a nemzet összessége részéről, nagyobb szervezettséget, erősebb kollaborációt kívánnak a nemzet társadalmi rétegei, foglalkozási ágai között, megengedem, hogy ezek az új idők nem a régi idők lesznek és majd a kollektivitás érdekét fölébe fogják helyezni az egyéni érdekeknek, nagyobb mértékben, mint ez a múltban történt. De ezek az új idők is a magyar alkotmányból kiindulva és az alkotmányos szabadságjogoknak a tiszteletében kell, hogy megoldják, a maguk problémáit, nem vedig azoknak félrelökésével és megsemmi sítésével. (Nagy taps.) Ma a diktatúrák divatja járja. És én felvetem nyiltan a kérdést: miért? Talán azért, mert elméletileg jobb a diktatúra? Talán, mert szebbek, jobbak az ideáljai, mint azok az ideálok, amelyek az alkotmányossággal és az alkotmányos szabadságokkal járó berendezkedéssel járnak? Vagy talán múló kényszerűség az oka annak, hogy divatossá vált külföldön is, de úgy látom, sajnos, nálunk is, a törekvés a diktatúrára? Ha az alkotmányban, a közjogokban, az állami berendezkedésekben változásra van szükség, előfordulhat, hogy ez a szükség átmenetileg előáll, mert az eddigi berendezkedés esetleg nem tudott megküzdeni azokkal a bajokkal, nehézségekkel, amelyek idő'egesen jelentkeznek egy nemzet életében. De azt, hogy szebb, tökéletesebb ideálok állhatnának és lebeghetnének a dikaturák előtt, mint az alkotmányos berendez kedések előtt, határozottan tagadom! Amikor Deák a maga közéleti pályáját kezdte, amikor egy nagy reformnemzedék lépett a magyar közélet színterére, akkor nem a momentán szükség, nem átmeneti nehézségek idézték fel azt, hogy szükségessé vált a magyar alkotmány átalakítása. Üj társadalmi rendek keletkeztek, egy új gazdasági világ kezdődött, egész Európában a kapitalizmus, a technikai fejlődés nyomán bontogatta a maga szárnyait, a középosztály, a polgári rend követelte a maga érvényesülését a közéletben és ennek volt a következménye, hogy egy új társadalmi renden, egy új világfelfogáson keresztül, amely új ideálokat is foglalt magában, áj közjogi berendezkelés kellett, hogy elkövekezzék. Régen is volt magyar alkotmány. De ez a magyar alkotmány a főnemesi és középnemesi rendet ölelte fel és annak adott beleszólási jogot a nemzet sorsának intézésébe. Deák Ferenc korában általánossá vált az a követelés, hogy ezeken a rendeken kívül a polgári társadalom, a jobbágyság és mindazok, akik a nemzet tagjai, részt vehessenek a nemzet sorsának intézésében. És kérdem: nemvolt-e ennek természetes következménye, hogy ugyanakkor meg kel'ett valósítani a jogegyenlőséget más téren is és életbe kellett léptetni a szabadságjogokat is, mert az alkotmányos jogok kiterjesztése a többi társadalmi rendre csak az esetben válhatott érvényessé, ha egyenlő jogokká1 és megfelelő szabadságjogokkal felruházva élhetett ezekkel a közjogokkal is? Aki ma azt mondja, hogy a parlamentarizmus a lényege az alkotmánynak, az teljesen félreismeri azt a történelmi fejlődést, amelyen ez az ország, de az egé:-z világ is keresztülment. Mert hiszen az alkotmányos jogok élvezetének előfeltétele az egyenjogúság az egyik oldalon, de a széleskörű szabadságjogok is. amelyek nélkül a parlamentárizmus működni egyáltalán nem tud: a gondolatszabadság. az írott szó szabadsága, a sajtószabadság, a gyülekezési jog. az egyesülési és szervezkedési jog, a gazdasági szabadság ezek mind integráns részei a magyar alkotmánynak és non lehet azt mondani, hogy fenntartom a magyar parlamentarizmust, választok képviselőt, de megfosztom a nemzetet ezektől az r/lkotmányos jogoktól, meri a parlamentarizmus, az országgyűlés csak ezen jogok birtokában képes működni és kifejteni azt a funkciót, amelyet ennél- érdekében ki kell fejtenie. (Ügy van!) Ha most a külföldön diktatúrák létesültek, úgy az én meggyőződésem szerint ennek oka nem az, hogy egy új világfelfogás, egy új világnézet előtt állunk, nem az, hogy megváltozott a fe'fogásunfc az emberi élettel együtt járó emberi természetes szabadságjogokról, nem az. mintha az alkotmányosságot kevesebbre 2