Országút, 1935 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1935 / 3. szám - A békerevizió és Magyarország népszövetségi politikája

cio és az európai szolidaritás magasabb szempontjai! és szellemiségét is figyelembe veszi. Nemi kétséges, hogy a békejavaslat létrejöttében oroszlánrésze van Laval közreműködésének, aki a francia belpolitika zavaros vizein, legalább is átmenetileg, most úrrá lett és tekintélyben hatalmasan megerősödve szál Ihatott síkra a béke megmentése érdekében. Az elfogadott békejavaslat kétségkívül komoly haladást jelentene abban az irányban, amely felé a ma gyar reménységek is állandóan szárnyalnak, ha az ilyen javaslatokat és megegyezéseket biztosítani lehetne ú. n. diplomáciai halesetek ellen, amelyek mostanában úgy látszik, állandóan lesben állanak. Páristél Genfig nem nagy a távolság. Nem messzi az út, mégis mire a Lac Leman partjára éri a Hoare-Laval megállapodás, mintha édesgyermekbőil mostohagyermekké vált volna. Alii; akarták megismerni, befogadni. Talán csak azért adtak neki méuis a Tanácshoz szóló útlevelet, mért azt az igen tekintélyes és előkelő urat, aki a Britbirodalom külügyminisztere és azt a másik hasonlóan nagytekintélyű és magasállásií államférfit, aki ezidőszerint Franciaország miniszterelnöke és külügyminisztere, mégse lehetett nyilvánosan dezavuálni. A továbbiakban azonban a genfi bizottságok szabad sorsára hízták a karácsonyi békekisdedet. Nem tudjuk ugyan, valóra válik-e az. amit a Petit Párisién írt. hogy Genf szét fogja marcangolni a Hoare-Laval javaslatokat, bizonyos azonban, hogy a Népszövetségnek ez az egész megállapodás nem szívügye, sőt úgy az angol, mint a francia parlamenti ellenzék egy része máris rohamra készül miatta kormányai ellen. A legközelebbi napok eseményei mindenesetre meg fogják mutatni, hogy karácsonyra le>z-e hékéje és nyugalma a világnak, vagy sem.* Békéről és nyugalomról természetesen csak erősen relatív értelemben lelhet szó, mert hiszen mi minden kellene ahhoz, a dolgok és népsorsok milyen új elrendezése, hogy ez a két sokat szenvedett géniusz újra elfoglalhassa régi helyét az európai Olympuszon? Magyarországról és a Duna völgyéről nem is szólva, még annyi megoldatlan kérdés, elintézetlen akta van a világon, hogy minden jószándék, minden becsületes igyekezet Összefogása is kevés volna ahhoz, hogy rövid évek alatt kialakulhasson itt a dolgok és életek új rendje, országok, nemzetek kiegyensúlyozott, maradandó békéje. Az olasz-abesszin megegyezés mindenesetre egy láncszem volna ehhez, mert hiszen bebizonyítaná, hogy a szerződések, még ha területi rendelkezésre vonatkoznak is, nem örökéletűek, hanem kölcsönös jóakarattal megváltoztathatók. Tehát nem az erőszak győzelme volna a jog felett az. ha itt ebben a kérdésben a Népszövetség pallósjoga az igazság javára érvényesülne, mint ahogy egyes túlzók és nagyobbrészt világnézeti elfogultságtól fűtött elmék hirdetik, hanem az igazság, a józan megértés és egy messzenéző európai koncepció diadala. Különösen az angol külpolitika az, amelynek régi nagy hagyományaihoz híven most világrészekben kell gondolkoznia és meglátni olyan öszszefüggéseket, amelyek fenyegetőleg merednek Európa jövője felé. Sötét erők, elszánt hatalmak állanak ugrásra, készen, arra az esetre várva, hogy Európa nagyhatalmai egymás ellen forduljanak és aztán legyengülve, elvérezve a viszályon, ellenállóképességük megtörjön egy mindenáron leszámolni és terjeszkedni akaró új. barbár imperializmus támadásai alatt. Máris * A legutóbb bekövetkezett angol parlamenti események és Hoaie angol külügvminiszter lemondása — legalább is egy időre -- eltemették a béketervet. mutatkoznak jelek, nemcsak a Közel- < Távol-Keleten, hanem az afrikai gyarmatokon is, amelyek egy készülő gyanús megmozdulás tüneteit mutatják. Most talán még nem késő, hogj éjien Anglia, amely elsősorban van érdekelve ezekben a kérdésekben, európai politikájának rugalmasabbá tételével megelőzhesse a készülő veszedelmeket. Ha azonban bekövetkeznék az. amitől a Gondviselés óvjon meg bennünket, hogy tovább romlik és mélyül a mostani konfliktus, akkor senkise tudhatja, hová fon- fejlődni és hol fog megállani. Magyarország, a szegény kis Magyarország úgy áll ebben a szörnyű kavarodásban, mint a vihartól szaggatott jegenye. Leveleit, lombjait tépi az orkán, nem tudja azonban derékban kettészelni, mért heroikus ellenállás van a sok megpróbáltatást látott törzsben. Helyzetünk nem könnyű. Amikor határoznunk kellett Genfben a szankciók kérdésében, csak egy választásunk volt, az az út, amelyre tényleg ráléptünk. Ezt a.z elhatározást azonban, amelyben a régi történelmi sorstárs, a baráti Ausztria is osztozott velünk, sokan félreértették Angliában, mint a Mander-féle javaslat ts bizonyítja. Magyarország tényleg meleg rokonszenvei élvezett és élvez még ma is az angolul beszélő népeknél és ennek a rokonszenvnek sem a dimenzióit, sem a belső értékét és átható erejét, nem szeretnénk kockáztatni. Epen ezért újra és újra vissza kell térnünk annak megállapítására, hogy Magyarországnak a már felhozott indító okokon túl is, miért kellett úgy cselekednie, ahogy valóban cselekedett. Két — eddig talán elhanyagolt mozzanatra kell itt rámutatnunk. Két olyan mozzanatra, amely Ausztria elhatározásának kiformálásánál is bizonyára döntő szerepet játszott. A római hármas egyezménynek van egy pontozata. amely határozottan és minden félremagyarázást kizáró módon leszögezi, hogy a szerződésre lépett hatalmaknak egymással konformis külpolitikát kell folytatniok. (Ez a kifejezés szerepel az eredeti franc a szövegben is.) Mit jelent ez? Nem kevesebbet, mint azt. hogy Magyarország és Ausztria teljes mértékben kötve voltak a genfi határozathozatalnál, tehát még akkor sem csatlakozhattak volna korrektül a szankciók alkalmazásához, ha feltéve, de meg nem engedve, felfogásukkal ez megegyezett volna. Köztudomású, hogy a római paktumot nemcsak bemutatták, hanem be is iktatták a Népszövetségnél, azzal a záradékkal, hogy ahhoz megfelelő feltételek mellett minden más hatalom is csatlakozhatik. Nyilvánvaló, hogy ebben a vonalban fekszik a,z egész dunavölgyi kérdés megoldásának a lehetősége. Nézetünk szerint élénken bizonyítja és illusztrálja ezt Schusnigg kancellárnak tervbevett prágai utazása és előadása is. Ezt a látogatást ugyan magánjellegűnek jelezték, mégis igen nagy figyelmet keltett nemcsak Magyarországon, hanem egész Közép-Európában, mert nyilvánvalóvá tette, hogy a római hármas megegyezés olyan kapukat tárt fel a népek megértése és egymáshoz való közeledése számára, amelyeken keresztül még a mai kiélezett viszonyok között is találkozhatnak azok, akik a jobb jövő felépítésén becsületes szándékkal, közösen akarnak munkálkodni. Nem mondjuk, nem is állíthatjuk, hogy Schusnigg kancellár és Hodzsa miniszterelnök találkozása alkalmával, amelyet a cseh köztársasági elnök és a Hodzsa-kormány közbejött váratlan lemondása miatt el kellett halasztani, messzemenő és Magyarországot is érintő megállapodások jöhettek 2